Fincsi, a pincsi újra mesél

Fincsi, a pincsi újra mesél.

2. mese

Én, Fincsi útnak indulok...

Az apró pincsikutya az anyai alomból új családhoz kerül. Kalandjairól több mesében számol be. Az első mesében megismerkedett új gazdájával és a befogadó családdal. Sőt, másik nevet is kapott! Majd hosszú utazás után megérkezett új otthonába.

Új név, új család, új személyazonosság. Mint egy tanúvédelmi program (ha-ha) Bár nem akarok rosszat mondani szülőhelyemről sem, de azért… úgy érzem itt még is csak én leszek az élet császára. Egyedül!! Már most is hatalmas figyelemmel vesznek körül, pedig itt még csak átutazó vendég vagyok.

Végre összecsomagoltunk és elindultunk az új otthonom felé. A kocsiból kicsit szomorúan tekintettem ki az ablakon. Látom még ezt a falut? És ezeket a kedves embereket? A gyerekek igazán cukik, főleg a nagylány, Kata simizett sokat. És azt én úgy szeretem. El kéne vinni magammal pocisimogatónak! De lehet, hogy nincs is ilyen foglalkozás?! Pedig kellene, bizton állíthatom, kellene. Tündérkeresztanyám, Anita is hiányozni fog, olyan klassz nevet talált ki nekem. Mindenki mosolyog, ha meghallja. (Remélem nem rajtam)

Bánatomban le is feküdtem az ülésre, kicsit szundikálni. Azt mondták, hogy hosszú útra megyünk, de ennyire?! Csak száguldottunk, száguldottunk… Már meguntam az alvást, az egy helyben fekvést és hát… picit ki is kellett volna mennem. Egyszer végre megálltunk. Megérkeztünk!! De sajnos nem. Ahol megálltunk sok olyan autó állt, mint a miénk, büdös is volt. De Gazdi néni (röviden Néni) végre kivett és talált nekem egy kis füves területet. Mit mondjak, épp időben. Utána ittam egy kicsit és pihentünk. És megint be kellett ülni a kocsiba.

• Annyira remegsz. Csak nem félsz kiskutyám?-aggódott Néni.

Annyira éppen nem féltem, de semmi kedvem nem volt egyedül gubbasztani hátul. Így hát kicsit remegtettem még a testem, szomorúan néztem rá. És rögtön az ölébe vett.

• Nem teszed hátra?- kérdezte Gazdi bácsi.

• Nem, inkább az ölembe veszem, hátha megnyugszik.

A kocsiban már kényelmesen el is fészkelődtem a térdén. Még egy finom puha sálba is betakart és simogatta a hátamat, megvakargatta a fülem tövét. Na így kell ezt csinálni! Máris azt történt, amit akartam. Ügyes vagy Fincsi!

Rövid idő múlva újra megálltunk. Vadidegen emberek ölelgették a gazdikat. Igaz, csak nekem voltak idegenek, mert ők nagyon örültek egymásnak.

• Megálltunk megnézni benneteket. És megmutatjuk az új családtagot- mondta Gazdi bácsi. /röviden Bácsi/

• Ó de édes, és milyen pici! – álmélkodott, akit meglátogattunk.

Közben rájöttem, hogy ez is a lányuk. Hány helyen laknak ezek? Mindenütt van valakijük? Soha nem érünk haza, soha! Amúgy puha finom keze volt ennek az Andinak. Csak olyan fura érdekes szaga. Mint a régi otthonomban. Van kutyájuk?! Meg macska! Végre játszhatok egy kicsit.

Kicsit bizalmatlanul, de várakozóan mentem be velük. Hát még szerencse, hogy bizalmatlan voltam. Az a macska! Nem elég, hogy fekete- ami ugye balszerencsét hoz- ráadásul undok is. Nem játszott velem, csak fújt, meg morgott. Felmászott egy magas polcra és onnan morgott rám. Inkább nem is foglalkoztam vele. Így bánni a vendéggel. Na a kutyával se jártam jobban! Ő sem játszott velem, csak nézett, mint aki kettőig se tud számolni.(Vajon tud?) Szerencsére az emberek sokkal kedvesebbek voltak velem. Ölbe vettek, vakarásztak.

Innen hamar tovább indultunk. Én már azonnal a Néni ölébe ültem, nehogy ottfelejtsenek.

Végre megint megálltunk. Biztos hogy itt laknak. Tuti. Éreztem, milyen megkönnyebbülve szálltak ki az autóból. Engem is kitettek a fűre. Én pedig ismerkedtem az új otthonom illataival. Oké, kutya van, érzem. Macska is van, azt is érzem. Mit macska, macskák! De szuper, rengeteg játszótársam lesz. Azért annyira még nem akartam ismerkedni, mert nagyon elfáradtam. Odabent kaptam enni, inni és egy helyet, ahol pihenhetek. Kicsit körbejártam, de semmi veszélyt nem éreztem. Így hát leheveredtem és békésen néztem, ahogy pakolnak. Mennyi cuccuk van! Nekem elég egy pléd és egy edény, na, esetleg egy játék. És bárhol jól érzem magam.

De most tegyük el magunkat holnapra. Holnap majd felfedezem a világom.