Foltos mackó rönkháza 5.

Foltos mackó rönkháza 5..

/5. rész/  Pogácsa sütés

Az erdő kis tisztásán róka szimatolt körbe, majd elhelyezkedett egy bokor mellett, felette a fán harkály kopácsolt. A kunyhó kéményéből bodros füst szálldogállt felfelé. Nagyanyó pogácsát tervezett sütni, ezért gondoskodott róla, hogy elég sok apró gally legyen a kemence oldalában. Elővett egy nagyobb, öblös, fából készült tálat, lisztet öntött bele, langyos vízzel összegyúrta, pihentetés után kovászt adott hozzá és jó alaposan kidolgozta, közben kevés sót is rakott bele. Amikor már eleget dagasztotta, nagy gombócot formázott belőle, beletette a tálba és letakarta egy tiszta vászonnal, amit csak erre a célra használt. Várni kellett, hogy megkeljen a tészta. Addig is, gondolta, készít fodormenta teát, de elfogyott a víz. Úgy döntött, fogja a két zománcos kannát, elballag a forráshoz szépen, visszatérvén pedig már jó is lesz a tészta. A forrás tiszta vizéért sokat kellett gyalogolni a kis patak mentén, a folyásiránnyal szemben, közben voltak ágak, kövek, amik nehezítették a járást, de Nagyanyó mindíg az erdő hangjaira figyelt közben. Ilyenkor, ha talált valami gyógynövényt, leszedegette és eltette kis szőttes tarisznyájába. Mókust látott ugrani egyik fáról a
másikra, valahol ágak pattantak, ha állatok neszeztek, közben a kis patak vidáman csobogott, szép sima kavicsokkal az alján. Az első cseppek halk koppanásai után hamarosan az eső hangja betöltötte az egész erdőt. Nagyanyó a válláról a fejére borította nagykendőjét, megtöltötte a kannákat friss vízzel, majd elindult visszafelé. Már jó darabon elhaladt, amikor meg kellett pihennie, mert a kannák bizony nehezek voltak öreg kezeinek. Az eső abbamaradt, ő pedig leült a mohás kőre, ami olyan hívogatóan zöld és puha volt. Amíg üldögélt, valahonnan halk nyüszögésre lett figyelmes. Hallgatózva keresni kezdte, honnan jön a hang, óvatosan lépdelt, mígnem meglátta, hogy egy vörös bundás róka csapdába került, beszorult a lába. Az öregasszony lassan, meg-meg állva közeledett az állathoz, nehogy nagyon megijessze, végül sikerült is segítenie rajta egy erősebb ágdarabbal, ami a keze ügyébe került. A róka eltűnt a bokrok között, Nagyanyó pedig megkereste hol hagyta a kannákat és most már igyekezett haza.
Eközben a tészta bizony nagyon is megkelt, a tál kiborította magából a gyúródeszkára, ott a sodrófa szépen 
kinyújtotta, a játékfigurák pedig tolakodtak nyomban, hogy kiszaggathassák a pogácsákat. Végül mindenki
sorban, egyet-egyet készíthetett, még a maradékot is felhasználták, hogy senki ne szomorkodjon. Ezután 
rá rakosgatták a kis kerek tésztákat a tepsire, de amikor ez is megvolt, hallották, hogy jön Nagyanyó.
Gyorsan visszaugráltak a helyükre, éppen mikor nyílt az ajtó. Az idős asszony először rakott pár ágat a tűzre,
azután betolta a tepsit a búboskemence jó meleg sütőjébe. A forrásvízből kis kannában teának valót forralt,
a tarisznyából kiszedegette a száraz növényeket, amiket papír dobozkákba pakolt el, a fodormentából pedig szórt egy keveset a teavízbe. Hamarosan finom illat járt a levegőben, a pogácsák szépen kisültek, Nagyanyó a tepsiről fedeles gyékényszakajtóba rakosgatta mindet. Három pogácsát egy kis nefelejts mintás tányérkára tett, a teáscsésze mellé, az asztalra. Kényelembe helyezte magát a széken, majd jóízűen eszegetett. 
Kinnt, a tisztáson kezdett szürkévé válni minden, a hangok egyre csendesebbek lettek, a felszálló kéményfüstöt szétfújta a szél.