Foltos mackó rönkháza 4.

Foltos mackó rönkháza 4..

/4. rész/  Cica

Az erdő lassan ébredezett, a korai napsugarak átszűrődtek a fák között, a kis tisztáson már csiripeltek a madarak, amikor Nagyanyó kikászálódott az ágyból. Miközben a takarókat igazgatta, egyszercsak egy rózsaszínű cérna gurult a lábához, majdnem rálépett, mielőtt észre vette volna. 
- Nahát, egy kóborló cérna! Miért nem a dobozában van, a többi között? Ámuldozott az idős asszony.
-Ideje lehet, hogy rendet rakjak. Mondta, majd elkezdett a tűz megrakásával foglalatoskodni, közben
a cérnát az asztalra tette a fehér és rózsaszín anyagdarabkák mellé. Amikor a tűz vidáman ropogott,
a teavíz felforrt, beleszórt egy kis adag szárított kamillavirágot, majd le akart ülni a székre, de észrevette
ami az asztalon volt, a cérnát és a textildarabokat. Elgondolkodott, hogy mit akart vajon belőle készíteni.
A kis házikó legeldugottabb hátsó részéből kigurította lábbal hajtható, régi varrógépét, egészen az ajtó elé.
Kinyitotta és kitámasztotta az ajtót, mert az mindíg magától visszazáródott, de így most a napsugarak elérték
a varrógépet, amihez Nagyanyó odahúzta a széket. Az egyik dobozából szabásmintákat vett elő.
Kisimította az anyagdarabokat, elhelyezte rajtuk a szabásminta részeit, körberajzolta őket, majd kiszabta
sorban mindegyiket. Ezután megitta a teáját, utána nekifogott a varrógéppel megvarrni a nagyobb részeket, 
amiket azután puha tömőanyaggal kitömködött, végül pedig összevarrta, ahol kellett. Már csak szemeket, orrot és szájat kellett volna hímezni. De mindeközben nagyon elfáradt, becsukta az ajtót, a varrógépet visszatolta a helyére, a széket odahúzta a kemence mellé, leült és elszunyókált. Ám a tű és a fonal tovább végezte a munkát, ügyesen kihímezve a játékfigurát, még egy kis piros szív is rákerült a mellkasára. Készen lett. A polcokon lévő összes játék csak erre várt, mind odagyűltek megnézni az új társukat, aki szétnézett, majd így szólt:
-Sziasztok, én Cica vagyok. 
Erre mindegyik játék szépen bemutatkozott, sorban, ahogy illik, aztán vidám mókázás vette kezdetét, egészen addig, míg Nagyanyó fel nem ébredt a szunyókálásból, mert ilyenkor gyorsan visszaugráltak a polcokra, most pedig Cica muzdulatlanul  lefeküdt az asztal szélére. Az idős asszony magára borította vastag nagykendőjét, karjára vette a fűzfavesszőből készült kosarát, beletette először Mackót, aztán pedig Cicát is és azt mondta neki:
-Bemegyek a faluba, úgyis kell vennem egy kis lisztet, te is kapsz még egy szép szalagot a nyakadba. Ezzel el is indult a faluba vezető ösvényen. A boltban megvette a lisztet, majd a vegyesboltban talált is egy szép, halvány levendula színű szalagot, kifizette és Cica nyakába masnit kötött belőle. Elballagott az iskolához, hogy Boldizsárnak visszaadja a megjavított Mackót. Nem kellett sokat várnia, mert a gyerekek csak úgy zúdúltak kifelé a kapun, nagyon kellett figyelnie, hogy meglássa a kisfiút, aki a biciklijéért indult. Odasétált hozzá, 
-Szia Boldizsár, visszahoztam neked valamit. Mondta, közben odaadta neki Mackót. 
-Nagyon köszönöm, sehol nem találtam, azt hiszem, elveszítettem valahol. Örült Boldizsár, de észrevette
a javításokat, amiket Mackó kapott, a fülét, meg a foltot a pocakján. Nagyanyó elmondta neki, hogy Mackót a bolt előtt találta meg, el volt szakadva, ezért hazavitte. 
-Most már neked is van foltos Mackód, Boldizsár, úgyis azt szerettél volna, mosolygott Nagyanyó.
Pannika jött feléjük, mindig kicsivel később szokott kijönni az iskolából, mint a többiek, mert segíteni szokott a tanító néninek rendberakni a tantermet. Érdeklődve nézte, kivel beszélget Boldizsár. Odament hozzájuk köszönni, majd halkan megkérdezte Bolditól, hogy ki ez a néni.
-Nagyanyótól kaptam a mackómat, amit elhagytam, de megkerült. Válaszolta a kisfiú. Pannika látta, hogy az az a mackó, amit Boldi az osztálykirándulásra is hozott magával, ezért reménykedve kérdezte Nagyanyótól, hogy:
-Kaphatnék én is egy mackót?
-Mackó most nincs nálam, viszont van itt a kosaramban egy cica, azt szívesen neked adom, ha megígéred, hogy nagyon fogsz rá vigyázni. Nagyanyó odaadta a kislánynak a rózsaszín Cicát. Pannika nézegette, mert nem látott rajta semmi különleges dolgot, vagy furcsaságot, de azért nagyon tetszett neki, hogy pont a kedvenc színe az, amilyen a cica.
-Nagyon szépen köszönöm, jó lesz nekem ez a cica. Mondta Nagyanyónak. Ekkor megérkezett Pannikát hazakísérni a nővére, így mindenki indult, ki-ki a maga útján, hazafelé.
Nagyanyó magában mosolyogva bandukolt az erdei ösvényen, annak örült, hogy megint nagyon hamar gazdája került az egyik játéknak, amit készített. Szorosabbra húzta magán a nagykendőt és a madárkákat hallgatta miközben csendesen lépkedett kis kunyhója felé.