Foltos mackó rönkháza 11.

Foltos mackó rönkháza 11..

Nagyanyó hazatér

Az erdei tisztás körül a fák ágait szeliden lengette a szél, 
a napsugarak átszűrődtek a levelek között, fénycsíkokat vetve
a fűszálakra, amik ettől aranyszínben ragyogtak.
A kunyhó ajtaján meglebbent a kis papír, amit Nagyanyó kirögzített,
mielőtt a városba utazott. Az ösvényen néhány asszony közeledett
a falu irányából. Amikor a házikóhoz értek, rögtön észrevették
a papírt, elolvasták, mi áll rajta, majd tanácskozni kezdtek.
Az írás így szólt: A városba utaztam, majd jövök, Nagyanyó.
Mivel nem lehetett tudni, Nagyanyó mikor tér haza, úgy döntöttek,
majd időnként visszajön valamelyikük, megnézni, történt-e valami.
Ezután elindultak a faluba, mindenkinek volt még sok dolga.
Az idő lassan délutánba fordult, a napsugarak is lentebb vándoroltak.
Hamarosan látni lehetett, ahogyan egy idős asszony alakja bontakozik ki 
a fák közötti ösvényen. Nagyanyó lassan tipegett, mert az egyik kezével
egy nagy bőröndöt húzott maga után, a másikban pedig egy jó nagy táska volt.
A kunyhóhoz érve, leszedte a papírt az ajtóról, majd becipelte a csomagokat.
Alaposan elfáradt, míg hazaért, leült a székre, magára terítette a kedvenc
plédjét és elszunyókált kicsit. Az öreg zöld mackó intett a lovacskának, 
fogták a furikot, és hamar telepakolták száraz ágakkal, amivel gyorsan 
begyújtották a kis tűzhelyt. A teáskanna ott ugrált közben, mutatva, 
hogy nincsen friss víz. Ez a feladat is Lackó-mackóra és Csillámpor lovacskára 
hárult. A furikba most a két kanna került, hogy a forrásnál megtöltsék őket.
Mindketten beleültek a furikba, a mackó felemelte a mancsait és így szólt:
-Szél, szél, repíts minket a forráshoz, arra kérünk!
Ezután jól megkapaszkodott, mert a furik meglódult, majd gyors iramban
gurulni kezdett az erdőben, közben ide-oda kanyargott, kikerülve az akadályokat.
Végül elértek a forráshoz. A mackó megköszönte a szél segítségét, megtöltötték 
a kannákat, elhelyezkedtek a furikban és elkezdtek gurulni lefelé. Nagyokat 
zöttyentek, amikor egy vastagabb faágon ugrattak keresztül, végül a tisztásra érve
behúzták a féket, megálltak és nevetve vitték befelé a teli kannákat.
Lackó-mackó vizet csurgatott a teáskannába, Csillámpor gyógynövényeket szórt bele,
a teáskanna pedig felugrott a tűzhelyre, hogy mire Nagyanyó felébred, legyen finom tea
készen. Mindenki elhelyezkedett a megszokott helyén, rövidesen a teáskanna elkezdett
sípolni, erre aztán az idős asszony felébredt, töltött a bádog bögrébe a teából,
a kunyhót pedig betöltötte a kamilla és a fodormenta finom illata.
Nagyanyó kinyújtózkodott, majd elkezdett kipakolni, amiket hozott.
A polcok alsóbb részein lévő dobozok, kosarak, mind megteltek színes textilekkel
és mindenféle fonalakkal. Az immáron üres bőrönd meg a táska bekerültek az
ágy alá. Nagyanyó szétnézett, mert éhes lett a nagy pakolászás után. Talált is
a fűzfavessző kosár alján hét apró burgonyát, megmosta, majd megfőzte, héjastul,
ezután meghámozta és átnyomta a krumplinyomón. Liszttel és kis sóval összegyúrta,
kis gombócokat készített, amiket azután kerekre kinyújtott, megsütötte mindegyiket
sorban a tűzhely lapján, meg is kenegette olvasztott zsírral a tetejüket, miközben
egymásra pakolta. Amikor készen lett, hármat háromszög alakúra hajtott belőle,
kistányérra tette, jóízűen megette és teát iszogatva kisétált a kunyhó elé.
A tisztás felett, ahol a fák látni engedték, szépen ragyogtak a csillagok, Nagyanyó
elnézegette még egy darabig, megkereste szemével az esthajnal csillagot, 
meg a kis göncöl szekeret, magában mosolyogva, hogy milyen szép is minden, azután
bement kis házikójába, már várta a rózsás párna, meg a puha takaró.