Foltos mackó rönkháza 10.

Foltos mackó rönkháza 10..

/10. rész/  Az öreg zöld mackó

Az erdőben a madarak hangos csiviteléssel köszöntötték az új napot. Az avarban 
erdei egér mama a kicsinyeivel zizegtette a leveleket. Miska róka a szüntelenül 
csobogó patakhoz indult szétnézni, ahol épp egy vaddisznó család portyázott, 
mielőtt pihenni térnek nappalra. Az apró tisztáson, a kis kunyhóban, a keresztszemes 
rózsákkal hímzett párnának dőlve, az öreg zöld mackónak az az ötlete támadt, hogy 
sétálni megy. Hívta magával az egyetlen fellelhető játékot a polcon, a lovacskát is. 
A mackó kihúzta az ágy alól a sárga gyermek furikot, szedhetnek bele útközben 
gyógynövényeket. Az ajtó kinyílt, hogy kiengedje őket, majd bezáródott.
A zöld mackó körülnézett, merre is induljanak, azután meghallotta a patak hangjait és
arrafelé vette az irányt, a lovacska ott ugrándozott mellette, a kis furik meg gurult 
utánuk. Elsőnek erdei szedret találtak, a leveleiből raktak a furikba. Azután csalánt 
szedtek, ami itt jó nagyra nőtt. Őket nem csípte, hiszen pamut fonalból és moherből készültek, 
nem kellett kesztyűt húzniuk, mint az embereknek. Közelebb a patakhoz, erdei gyömbérgyökeret 
láttak, azt is szedegettek. Leültek a víz mellett pihenni, amiben pisztrángok suhantak, 
apró fenékjáró küllő csapat kereste az élelmet, a hínárosabb részen pedig tarka géb rejtőzött. 
Miska róka kicsivel odébb, figyelte a halakat. Sikerült is elkapnia egy pisztrángot, amit 
nyomban elfogyasztott, majd befészkelte magát a bokrok tövébe, hogy az árnyékban aludjon. 
A zöld mackó arról mesélt a lovacskának, hogy van egy rét, ahol tehenek legelésznek és 
mindenhol, amerre a szem ellát, kamilla virágzik. De ez a rét a patakon túl van és ők 
nem tudnak átkeni a vízen, ami elsodorná őket. A lovacska azonban nem nyugodott bele, 
elkezdett átjárót keresni. Hamarosan talált is egy helyet, ahol egy vastagabb farönk megakadt 
a köveken, keresztben a patakon, alatta zubogott át a víz. Átkeltek a farönkön, de a furikot 
nem tudták magukkal vinni, hogy a kamillát beleszedjék. A pataknak azon az oldalán egy ösvény 
kanyargott, elindultak rajta. Az út egy hársfa erdőbe vezetett, majd kiértek a rétre, ahol 
ott voltak a tehenek, mint minden nap, amikor kihajtják őket nyáridőben. Mindenféle tarka 
virágok voltak a fűszálak között, kamillavirág azonban csak néhány látszott, mert már lassan 
elvirágzott. Helyette találtak egy helyen majoranát, szedtek egy csokorra valót belőle.
A lovacskának még egy kis kupac kamillavirágot is sikerült összegyűjtenie. A zöld mackó 
behunyta a szemét, arra gondolt, hogy a virágok belekerülnek a furikba innen. Kisvártatva 
érezték a szellő simogatását, ami felkapta a virágkupacot és magával vitte, keresztül az erdőn 
és a patakon, egyenesen a többi növény tetejére szórta, amiket összegyűjtögettek. A mackó és a 
lovacska lefeküdtek a fűbe, nézték az érdekes felhőket, ahogyan vonulnak az égen.
- Neked ki adott nevet? Kérdezte a lovacska a mackótól, aki elmondta neki, hogy őt Nagyanyó 
nevezte el, amikor még kislány volt, őt egy távoli országból kapta és éppen Szent László ünnepén 
érkezett meg, ezért lett a neve Lackó-mackó. Moherből készült zöld bundája még szép fényes volt, 
nem ilyen kopott, mint most, de hát sok idő eltelt azóta. A mackó gondolkodott, milyen név illene 
a lovacskához. Ekkor az erdő irányából feltámadt szél rájuk szórt egy adag csillámport, ami 
a lovacska sörényébe ragadt. -Legyen a neved Csillámpor. Mondta nevetve a mackó, a lovacska pedig 
örömében, hogy van már neve, ugrándozni kezdett, az ugrálástól pedig csak úgy lobogott a sörénye, 
a napfény szikrákat szórt a beleragadt csillámporon. - Igen. Nagyon illik hozzád ez a név. Mondta 
neki a mackó. - Köszönöm, hogy elneveztél. Válaszolta a lovacska. Elindultak hazafelé, útközben 
minden virágot, ami a közelükbe került, megszagoltak, bár nem mindegyiknek volt illata. Amikor
elérték a hársfaerdőt, rátértek a patakhoz vezető ösvényre. Lackó-mackó nagyon jól tájékozódott, 
mivel mindig mindent megjegyzett, amit látott, Csillámpor lovacska pedig körülötte bóklászott.
Kicsit keresgélniük kellett, hogy megtalálják a bedőlt farönköt, amin átérve a furikot is 
észrevették hamarosan. Ahogy hazaértek, a fiókból a madzag rögtön nekiállt a növényekből csokrokat 
kötözni, meg akasztót rájuk, amíg el nem fogyott az összes és már mind a gerenda szögein lógott, 
hogy ott megszáradjanak. A fésű kiszedett pár kósza fűszálat Csillámpor sörényéből, egy puha 
kerek kefe rendbe rakta Lackó-mackó bundáját. A hímzett párna már várta őket, a rajta lévő rózsák 
szinte integettek. Elhelyezkedtek kényelmesen. A sárga furik visszagurult az ágy alá, a helyére, 
a vastag kendervászon függöny ráhúzódott az ablakra. Valahol egy bagoly huhogott, hangját lassan 
elnyomta a csendben eleredő nyári eső.