Foltos mackó rönkháza 2.

Foltos mackó rönkháza 2..

/2. rész/ A notesz

Foltos mackó történetének kis notesze az íróasztalon feküdt. Iskola után, amikor hazaért, Boldizsár zavartan nézegette a kezében lévő kis könyvecskébe kézzel írt sorokat. Nagyon nehezen tudta kibogarászni a szöveget. Végül úgy döntött, megkéri anyukáját, hogy olvassa fel. Ilonka, az anyukája azonban mást talált ki, azt, hogy az egészet begépeli nyomtatott betűkkel, amit Boldizsár könnyedén el tud majd olvasni.
Azonban, a foltos mackó története annyira érdekes volt, hogy egyre lassabban ment a gépelés,
mert közben folyton elgondolkodott. Sokszor saját gyermekkorából idéződtek fel benne emlékek.
Neki is volt egyszer egy mackója, amit nagyon szeretett, folyton azzal játszott, öltöztette, 
ruhákat varrt neki, meg még kis párnája és takarója is volt, az ágya pedig egy gyermek méretű 
ládáspad belsejében volt. A ládáspadot a nagyapja készítette, fehérre volt festve, a háttámlája pedig
ragyogó pirosra. Ha Ilonka ráült a kispadra, éppen elfért rajta. Egyszer a mackóra azt mondta valaki, 
hogy koszos és megkérdezték, miért nem mossa ki. Ezért aztán nekiállt, hogy a mackót megfürdeti.
Egy lavórba meleg vizet engedett, beletette a mackót és a mosdószapannal szépen átdörzsölte.
Igenám, de fura dolog történt, mert a barna mackóból, az öblítés után zöld színű lett, kiengedte 
a szappan hatására a barna festéket. Ilonka mutatta az anyukájának, aki elmagyarázta neki, 
hogy valószínűleg a játékgyárban eredetileg zöld textilt használtak, amit befestettek 
valamilyen barna festékkel, mert hogy nézne már ki egy zöld medve. Ilonkát nem zavarta 
hogy a mackója zöld lett, mert ettől úgy érezte, hogy még különlegesebb lett.
Visszatérve az emlékezésből, észrevette, hogy már csak két oldal maradt a foltos mackó történetéből, 
ezért gyorsan begépelte, kinyomtatta, hogy Boldizsár végre elolvashassa. Amikor készen lett, megvárta, 
amíg a fia befejezte a leckeírást, csak azután adta neki oda. 
Boldizsár végre olvasni kezdte.
Foltos mackó története arról szólt, hogy egy kicsi kisfiú egyszer kapott egy puha plüssmackót, 
amit annyira szeretett, hogy midig vele aludt, mindenhová magával vitte és bármivel is játszott, 
a mackó folyton vele volt. Ahogy telt-múlt az idő, a kisfiú közben már nagyobb lett, iskolába járt,
de a mackó állandó helyén, az ágyán volt. Már nem játszott vele, inkább csak amolyan dekoráció 
számba ment a szerepe, amíg egy napon a kis húga egyszer elvitte és játszani kezdett vele.
Amikor a kisfiú észrevette hogy a mackó eltünt, keresni kezdte, végül meglátta a testvérkéje
kezében. El akarta venni tőle, aztán meggondolta magát, nekem már úgysem kell, ezt gondolta,
amikor pedig a kis húga vissza akarta vinni az ágyára, azt mondta neki, hogy neki adja, legyen az övé
ezután. A kislány nagyon boldog volt, sokat játszott a mackóval, mígnem egy napon a mackó bundája 
bele akadhatott valamibe, mert kiszakadt. Az apukája azt mondta, dobják ki, úgyis elég régi már, 
de az anyukája gyorsan elrejtette a ruhásszekrény mélyére, hogy majd megjavítja, de idővel mindenki 
megfeledkezett a mackóról, ami a szekrény aljában lapult. Egy napon az anyuka nagy pakolást rendezett,
mindent kidobált, amire már nem volt szükségük, kinőtt ruhákat, elromlott, megjavíthatatlan vagy törött játékokat, edényeket, így történt, hogy a szakadt bundás mackó a kezébe akadt. -Mihez kezdjek veled? Kérdezte a mackótól. Eszébe jutott, hogy van egy régi póló, amit ki akart dobni, de a mackóra foltot tenni, pont jó lesz. Ezért aztán a mackót is és a pólóból levágott foltnak való anyagot is beletette a varrós kosarába. Amikor úgy adódott, hogy volt rá ideje, szépen rávarrta a mackóra a foltot, de nem is tudta, most akkor mi legyen, mert a gyerekeinek már nincs rá szükségük, már nagyok ahhoz, hogy mackóval játszanak. 
Végül a mackó bekerült ismét a szekrénybe. Elteltek az évek, a kisfiú felnőtt lett és megházasodott, egy szép napon pedig bejelentette a feleségével, hogy gyermekük fog születni. Az anyukából ezáltal nagymama lett, sokat vigyázott az unokájára, amikor szükség volt rá, játszott vele. A kis unokájának az egyik kedvence a bújócska volt, mert a házban olyan sok jó búvóhely volt, ahol a nagyi csak nagy nehezen találta meg, végül pedig rengeteget kacagtak. Egyik bújócska közben a kis unoka pont abba a szekrénybe bújt el, ahol a régen elfelejtett foltos mackó is volt. A mackót nézegette, majd magához ölelte, kikászálódott a szekrényből és a nagyi így látta meg. 
- Hát te meg mit találtál ott a szekrényben? kérdezte a nagyi, mire a kis unoka csak annyit mondott 
-Enyém lehet? 
-Hát persze, ez még az apukádé volt, a tiéd lehet. De nagyon kell rá vigyáznod, mert ez egy régi mackó. Felete a nagyika.
Ettől fogva a kis unoka játszott a mackóval, vele aludt, mindíg magával vitte mindenhová. Ezzel véget is ért a történet. Boldizsár a lapokat az asztalára tette.
 -Boldi, gyere vacsorázni! Hallotta édesanyja hangját a konyhából.
Vacsora után Boldizsár és az anyukája, megbeszélték, hogy hétvégén visszaviszik Nagyanyónak a Foltos mackós noteszt, meg sütnek finom süteményt, abból is csomagolnak neki, meg egy kis gyümölcsöt, biztosan örülni fog neki. Így is tettek, amikor elérkezett a hétvége, felkeresték az erdei ösvény végén lévő kis kunyhót, Nagyanyó pedig örömmel fogadta öket. Boldizsár elmondta Nagyanyónak, hogy hamarosan osztálykirándulásra fog menni, a zöld sálas mackót pedig magával fogja vinni. Kakukkfű teát ittak a sütemény mellé, majd indulniuk is kellett, mert az erdőben hamar elkezd sötétedni. Az idős asszony még szedegetett pár vékony ágat, rárakta a tűzre, majd lassan elaludt. A dobozból ekkor egy fehér és egy rózsaszín puha plüss anyag darab észrevétlenül felkúszott a kis asztalra, ezután minden elcsendesedett, az erdő is aludni tért.