Foltos mackó rönkháza 7.

Foltos mackó rönkháza 7..

/7. rész/ A vásár

A faluban a vásár napjára sokan készültek, volt aki süteményeket, vagy
tortákat sütött, voltak akik kézműves alkotásaikkal remekeltek, így aztán
a vásárlók nem győztek nézelődni a cserépedények, seprűk, kosarak, szakajtók,
dagasztóteknők, fatálak, hímzett párnahuzatok és terítők, házi befőttek és 
lekvárok és még megannyi portéka között. Nagyanyó is kíváncsian várta, vajon melyik
játékfigura fog gazdára találni ezen a napon. Minden egyes játék kedves volt
a szívének, gondosan, nagy szeretettel készítette őket, egyedi darab volt mind,
nem is volt két egyforma köztük. Ott volt például egy mackó, ami lila volt, a
nyakában pedig rikító citromsárga horgolt kendő. Vagy a nyuszi, aminek tarka virágokkal
hímzett ruhácskája volt. Egy rózsaszín malacka piros pettyes kantáros nadrágot kapott.
A tenyérnyi horgolt halacska színátmenetes fonalból lett megalkotva, így aztán a sárgától
kezdve a zöldön és kéken át bíborban és narancssárgában pompázott. Voltak még babák is, 
némelyik horgolva, aranyos kis ruhácskában, meg amelyik textilből készült, a szoknyáján 
zsebekkel, vagy kis köténykét meg fejkendőt viselt, vidám színű csíkos anyagból.
Egymás között azon tanakodtak, vajon találnak-e szerető gazdát, de már attól is nagyon
boldogok voltak, hogy kikerültek Nagyanyó kis kunyhójából, ahol a polcokon gubbasztottak,
amikor nem volt éppen semmi segítenivaló a ház körül, mert a tennivaló dolgokat örömmel
végezték, szívesen szorgoskodtak, amíg az idős asszony szunyókált. Mindegyikőjük szeretett
volna világot látni, új tennivalókat találni, ezért várták izgatottan a vásárt. Nagyanyó 
szépen elrendezte valamennyit a kis asztalon, amit kijelöltek számára, hogy ott árusítson. 
Kapott egy széket is, hogy ne kelljen egész nap álldogállnia, azon ücsörgött éppen, 
amikor a vásárlók elkezdtek nála is nézelődni. Egy szőke kisfiú mutatott az egyik 
horgolt kutyusra, aminek kék színű bojtos sapka volt a fején és hozzá illő sál a nyakában.
- Ezt a kutyust szeretném. Mondta az anyukájának. Nagyanyó odaadta a kutyust neki,
miközben az anyuka előkereste a pénztárcáját, hogy kifizeti. Nagyanyó csak mosolygott,
elmondta, hogy az ő játékai nem eladóak, de ajándékba szívesen odaadja őket. Egy kívánsága
van csak, hogy vigyázzanak rá. Ezen az anyuka is, meg a kisfiú is nagyon meglepődtek, 
mindenkinek el is újságolták az egész vásárban, hogy van egy néni aki ingyen osztogatja 
a játékait. Hamarosan egyre többen tolongtak a gyerekeikkel az idős asszony asztalánál, 
aki nem győzte kiszolgálni őket. Végül meg kellett kérnie a vásárlókat, legyenek szívesek 
sorba állni, hogy kényelmesebben elférjenek. Amelyik gyerek nem tudta eldönteni, 
mit válasszon, annak Nagyanyó maga keresett egy állatkát, vagy babát. Nem sok idő telt el, 
mire elfogytak a nézelődők és velük együtt az utolsó játékfigurák is. Ezután el kellett
pakolni a támasztékokat, amik megtartották az állatkákat, hogy ne dőljenek el ültő helyükben.
Miután az idős asszony ezzel is végzett, a továbbiakban csak ücsörgött a széken, várta, hogy 
véget érjen a vásár. De nem unatkozott, mert belekezdett egy lovacska horgolásába, aminek
aranyszínű fonalból lesz majd a sörénye. Egy idő után Ilonka és Boldizsár odajött köszönni neki,
hoztak egy dobozban süteményeket és tortaszeletet, meg egy üveg limonádét is. Amíg 
Nagyanyóval beszélgettek, megjelentek az asztal körül mások is. Ezúttal ők adtak ajándékul
ki mit tudott. Hoztak eperlekvárt, bodzaszörpöt, gyógyteákat, friss, ropogós kenyércipót,
volt, aki fonalakat, meg cérnát adott, végül pedig egy idősebb bácsi karimás kalapban egy 
nagyon szép cirokseprűt támasztott az asztalnak. Nagyanyó erősen elgondolkodott azon, hogyan
fogja mindezeket hazavinni. De ez is megoldódott. A kalapos bácsi bemutatkozott, 
- Szép Jó napot kívánok, Kocsis Barna vagyok, a nevemhez híven pedig van is egy lovasfogatom, 
szívesen hazakocsikáztatom, ha elfogadja. Nagyanyó persze hogy megörült a segítségnek. 
Barna bácsi előállt a kocsifogattal, amit két szép almásderes lova húzott, felpakolták
hátulra a pakkokat, ők meg ketten felültek a bakra. Útközben kellemesen elbeszélgettek,
amíg meg nem érkeztek a kis erdei kunyhóhoz. Behordtak mindent, éppen még idejében, mert
a fák árnyékában már elég sötét kezdett lenni. A távozó lovasszekér eltűnt a szürkületben.
Nagyanyó szilvalekváros kenyeret vacsorázott friss házi tejjel, amiket nemrég kapott, 
Miska rókáról is gondoskodott, megkapta ő is a szokásos konzervet. Az idős asszony 
kihozta az ajtó elé egyetlen öreg, kopott székét, hogy kicsit még hallgassa a patak
csobogását, a halkan susogó szelet, ahogyan zörgeti a faleveleket, majd elálmosodva
aludni tért. Miska még körbejárkált a kunyhó körül, aztán, ahogy mindent rendben talált,
elhelyezkedett az egyik bokor aljában, összegömbölyödve elnyomta az álom.
A fák fölött felkelt a Hold, hogy rámosolyogjon kerek képével a völgyben fekvő erdőre és 
falura, azután magára húzott egy felhőpaplant.