Foltos mackó rönkháza 9.

Foltos mackó rönkháza 9..

/9. rész/ Csillámpor

A völgy felett lágyan világított a telihold, a szél az erdő felől fújt és 
a szivárvány minden színében fénylő csillámport hozott magával, amit aztán 
szétszórt a csendes kis falu háztetőin. Az összes ember régen aludt már, 
a csillámpor pedig szépen elpergett mindenhol. Reggelre már nem is igazán látszott, 
ahogy eltűnt a fűszálak között és az utak porában, csak imitt-amott csillant meg 
egy-egy szem belőle. Mindenki sietett a dolgára, elvoltak foglalva a napi teendőikkel. 
Délután azonban az emberek úgy érezték, feledékenyek lettek, mivel a félbehagyott 
otthoni munkáik valahogyan elkészültek. Ez azért ejtette őket gondolkodóba, mert arra 
emlékeztek, hogy félbehagytak valamit, de arra senki sem emlékezett, hogy azt be is 
fejezte volna, mégis készen volt. Pannika anyukája egy darabon kigyomlálta a veteményest, 
elment a boltba, amikor hazaért, azt látta, hogy egy szem gaz sincs a kertjében. 
Ilonka a mosógépből kiszedte kosárba a tiszta ruhákat, de nem volt ideje 
kiteregetni, úgy szaladgált a kiszökött tyúkok után. Mire az összes szárnyast 
a tyúkudvarban tudta, rácsodálkozott a ház mellett a szárítókötélen lengedező 
paplan- és párnahuzatokra, törölközőkre. Igazán nem tudta volna megmondani, 
mikor teregetett ki. Barna bácsi lecsutakolta az egyik almásderest, amikor szóltak 
neki, hogy mehet a lucernáért. Ezt nem lehetett halogatni, most segítenek 
rakodni, így aztán beült a piros traktorba, amihez az utánfutó volt kapcsolva és 
elzötyögött vele. Hazaérve miután mindent elrendezett, neki akart fogni a csutakolásnak, 
hogy befejezze, ekkor vette észre, hogy mindkét lova csak úgy ragyog a nagy tisztaságtól. 
Megvakarta a fejét, azon gondolkodott, hogy mióta lett ilyen feledékeny. De mások is 
ugyanígy voltak ezzel, valakinek megtisztultak az ablakai, amit elkezdett, de úgy gondolta, 
majd másnap befejezi, másvalakinek a malackái vígan ették a darát, amit az asszonyka a 
kamraajtó mellett hagyott elkészítve, mert egyéb dolga is volt éppen, csak arra figyelt fel, 
hogy nem sírnak a malacok az eleséget követelve. Egy idős bácsika kaszálás közben úgy 
elfáradt, hogy bement a házba kicsit pihenni, el is aludt újságolvasás közben, mire 
felébredt, nem maradt neki kaszálnivaló, sőt még össze is volt gereblyézve. Nagyanyó kis 
játék állatkái és babái, amiket szétosztogatott a vásár során, hallották, ahogyan a falu 
lakói arról beszélgetnek, milyen furcsa, hogy mindenkinek egyszerre elromlott az emlékezete. 
Végül az emberek egyetértettek abban, hogy ez biztosan a telihold miatt van. A játékok jót 
mosolyogtak magukban, mert tudták, a telihold önmagában még nem elég ahhoz, hogy faluszerte 
varázslatos dolgok történjenek. Ők sem tudták, pontosan, hogyan is működik mindez, de 
a varázslat bennük is élt. Eközben a falun is túl, az erdőn is túl, egy kanyargós út végén 
fekvő városban, Nagyanyó egy macskakővel kirakott utcában lévő fonalboltban, éppen 
narancssárga fonalakat nézegetett. Talált is valami pihe-puha darabot, amiből már elgondolta, 
mit fog majd készíteni. Választott hozzá még mohazöld, fehér, na meg egy világos 
fáradtrózsaszínűt is. Szüksége volt még gyapjúvarró tűre, ezekhez a bolyhos fonalakhoz. 
Miután mindent kifizetett, elsétált a méteráru-boltba. Nem volt konkrét terve, milyen 
textileket vegyen, először csak nézelődött körben. Várta, hogy az anyagok megszólítsák, láttuk 
alapján megjelenjenek szemei előtt a kis figurák, vagy nekik szánt ruhácskák, amiket 
megvarrhatna belőlük. Végül egy rózsa mintás pamutvászon és egy egyszínű drapp lenvászon 
mellett döntött. Még meg tudta venni, mielőtt a bolt bezárt. Gyermekei, akik a városban laktak, 
finom vacsorával várták, így aztán sietett is, hogy ne várakoztassa őket. Útközben arra gondolt,
hogy a kis erdei kunyhónál, Miska róka vajon talált elég pockot magának. Igen, az erdőben a róka
éppen esti körútját járta a területén, amibe beletartozott Nagyanyó kunyhója is, ahol odabent
a polcokon a lovacska trappolászott, volt elég hely számára, de azért nagyon várta, hogy legyen
majd sok barátja, akikkel együtt mókázhatnak. A zöld mackó a párnának dőlve az ágyon, mesét
mondott neki elalvás előtt. A lovacska hamarosan el is szenderült, álmában hatalmas virágos 
réten száguldozott vadlovakkal együtt, sörényeiket lobogtatta a szél, amely mézédes illatokkal
töltötte meg a levegőt. A házikó közelében Miska róka is elvackolódott kedvenc bokra tövében,
a madarak a fészkeikben pihenni tértek, csak a patak csobogott továbbra is, bukdácsolt a köveken,
hangjával elringatva az erdőt.