Kép forrása: Canva
Füles és Marci a két mezei törp kalandjai : A Törpék és az erdei kaland.
Napsütötte reggelre ébredt az erdő apraja-nagyja.
Itt élt Füles és Marci a két erdei törpe, egy kis tisztás mellet, egy faházban, amit maguk építettek.
A két barát hosszú ideje osztozott az apró, mohával borított kunyhón, amely már-már eggyé olvadt az erdővel.
Füles mindig egy kissé álmodozó típus volt, aki sokszor a fák között kóborolt.
Marci viszont bátor volt, a szívét soha nem félelem, hanem kíváncsiság töltötte meg, és ő mindig új kalandok után kutatott.
Egy szép, napos reggelen Füles, akinek a kék sapkája mindig egy kicsit ferdén állt, a kis faházánál üldögélt és a felhőket nézte.
- Képzeld, Marci! Az erdő végén valami igazán különleges dolgot láttam! – kezdte mesélni Füles, barátjának.
- Mégis mi féle különleges dolgot? – kételkedett Marci
- Egy hatalmas, csillogó követ! – vágta rá gyorsan, de Marci csak egy nagyot nevetett.
- Na, ha valóban ott van, akkor megkeressük! Gyerünk, Füles, nincs idő álmodozni, kalandra fel!
Útjuk során találkoztak sok baráttal.
Először Egon, az egér ugrándozott eléjük:
- Mi történt, barátaim, hová mentek? – érdeklődött izgatottan a kis egér.
Egy titkos kőre vadászunk! Ha akarod, csatlakozhatsz hozzánk! – mondta Marci lelkesen.
A kis csapat hamarosan tovább indult, és találkozott Mogyoróval, a mókuslánnyal, aki épp egy fáról mászott le, amikor is meghallotta a három jó barát miről beszélget.
Jól hallom, ti is a titkos kőhöz mentek? Nagyon jó, én is jövök!" – kiáltott le, és máris ott volt mellettük.
Ahogy haladtak, Brunó, a borz is csatlakozott hozzájuk, majd Csámpás, a vidra is előkerült a patakparton.
A csapat egyre bővült, és mindenki kíváncsian követte Füles és Marci vezetését.
De nemcsak jó barátok tartottak velük! A mindig ravasz Dörzsölt, a róka is észrevette őket és elhatározta, hogy a titkos kőhöz ő is eljut. De nem jó szándékkal! "Már miért lenne a tiétek a kincs, amikor én gyorsabban és ügyesebben megtalálom éles szimatommal, és furfangos eszemmel!" – gondolta a róka, miközben trükkös terveket forralt.
Csincsilla Csenge is előkerült, aki szorgalmasan gyűjtögette a fenyőtobozokat, és mindig vidáman biztatta a többieket.
Az erdő mélyén, ahová végül eljutottak, egy hatalmas kőfennsík tárult eléjük. De nem találták a csillogó követ, amiről Füles beszélt! "Miért nincs itt?" – kérdezte Marci.
Akkor Vili, a fürge mezei nyúl jelent meg. "Ha figyelmesek vagytok, megértitek, hogy a kő nem egy igazi kincs, hanem maga az erdő titka! Az igazi kincs az, hogy együtt vagytok, és segíthettek egymásnak" – mondta mosolyogva.
A csapat megértette, nem a kincs a fontos, hanem a barátság, az összefogás és a közös kalandok. Még Dörzsölt, a róka is belátta, hogy jobb a barátokkal együtt lenni, mint egyedül próbálkozni.
Azóta minden nap, mikor a nap lenyugszik, összegyűlnek az erdő szélén, és mesélnek egymásnak, miközben nevetnek és örömmel töltik el az idejüket.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Mogyorosi Márk meseíró, költő
A mesemondó Apa története Egyszer volt, hol nem volt, egy modern, kreatív apuka, aki szerette a kalandokat, a nevetést és a szabad szellemet. Nem egy elvarázsolt kastélyban élt, hanem egy kényelmes, barátságos otthonban, ahol a gyerekszobák tele voltak könyvekkel, játékokkal és olyan ötletekkel, amelyek szinte kicsordultak a falakból. Ő volt a Mesemondó Apa, akinek legnagyobb hobbija a meseírás volt. Üdv...