Kép forrása: Fancsali Zsuzsi
Gekkó a szobában.
Történetünk Bali szigetén, egy luxushotelben játszódik. Egy kis gekkó lustán pihent a fonott csillár hasában. Elvégezte dolgát, elkapta az összes szúnyogot és legyet, akik a szobában kerestek menedéket a kinti túlontúl meleg és párás időjárás miatt. Az ágyon és földön rózsaszirmok hevertek, a vázában friss virág pompázott, finom illatuk bejárta a szoba minden zegzugát. Valaki nemsokára érkezik, tudta, hiszen ilyenkor mindig így van. Egyszer csak kattant a bejárati ajtó zárja. Most egy igen furcsa pár lépett be rajta, ahol a nő inkább egy kakadura hasonlított és felettébb hangos is volt, a férfi csendesebbnek és kimértebbnek tűnt.
- A szobájuk, kérem. - kísérte be őket a mindig illedelmes Gede, közben majd megszakadt a márkás bőröndök súlya alatt.
- Áhá...végre.- tolta le lazán Rayban szemüvegét és nézett körbe Amanda.
- Köszönjük – egészítette ki Phil felesége szavait és gyorsan csúsztatta is a száz dollárost a londiner mellényzsebébe.
Nem lepődtek meg a stíluson, sem Gede sem a gekkó. Ez sajnos mindennapos náluk.
A nő rögvest hozzá is látott a készülődéshez, hiszen három óra múlva vacsora, pont elkészül. A férfi egy nagy sóhaj kíséretében elfeküdt a baldachinos ágyon és bekapcsolta a tv-t.
Vacsora előtt pár perccel kivágódott az ajtó, hatalmas gőzt kieresztve abból a kicsi helységből. A gekkó gondolta megnézi most már mi ez: - Tán megfőzte magát? - előbújt a biztonságot és kényelmet adó lámpából.
Amanda, aki a fülbevalójával bajlódott, pont felfelé nézett és hirtelen kigúvadt szemekkel kiáltott:
- Aaaaz miii?!? - hűlt el, majd viharzott le a recepcióra új szobát követelve.
- Jelenleg nincs másik szabad szobánk. De azonnal felküldünk valakit, aki orvosolja a helyzetet. - mondta a recepciós Nita, olyan nyugodtan és kedvesen, amennyire csak tudta az adott helyzetben.
A londiner egy takarító kíséretében átnézett mindent, és megtalálták a tettest.
- Hölgyem ez csak egy gekkó! A szobához tartozik. Nagyon hasznos, összeszedi a szúnyogokat. - magyarázta Gede.
- Ez itt nem maradhat! Azonnal tüntessék el! Nem látja? A feleségem halálra van rémülve! Micsoda szolgáltatás ez? Hogy képzelik? - tajtékzott most már a férj is.
A balinéz összeszorította a száját, elkérte a takarítótól a kis tárolókosarat és óvatosan beletette a gekkót.
- Bocs pajti. - szabadkozva súgta neki, és sajnálta a kis lényt, miközben tette rá a fedelet. Levitték és letették a recepcióra, ahol sorakozott a többi ugyanolyan kosárka, de mind üresen.
Még aznap este egy késő check in-nel érkezett a hotelbe egy újabb pár. Nászúton voltak. Teljesen máshogy néztek ki mint Amanda és Phil. Nem engedhették meg maguknak, hogy sokszor utazzanak. Miközben a recepción jelentkeztek be, közben is mindent fényképeztek és szerelmesen nevetgéltek. A recepciós az iménti balhé után inkább előre megkérdezte:
- Gekkót a szobához?
- Gekkót?!? - nézett össze a pár.
- Igen! Nem zavar, csak összeszedi a szúnyogokat. Minden szobához jár. - közölte a legnagyobb nyugalommal a hangjában. A pár innen gondolta, hogy akkor tényleg nem viccel.
- Persze! Hogyne! Wow! - lelkesedtek, ahogy itt mindenért, amióta leszálltak a repülőről.
Gede a nyúzott régi bőröndök mellé mosolyogva felkapta a gekkós kosarat, és elkísérte őket a szállásukig, ami a szálloda egyik bungalója volt. Ez is szépen fel volt díszítve.
- Csodálatos! Gyönyörű! - Olivia széttárt karokkal pörgött a boldogságtól a szoba közepén.
A londiner lepakolt és a fiú kezébe nyomta az utast, majd gyorsan távozott.
- Ohh! Köszönjük! - szeppent meg Dylan, és óvatosan letette egy kis faragott asztalra.
Az ifjú pár csillogó szemmel nézett körbe, az összes függönyt kihúzták, kiültek az erkélyre és egymás vállára hajtották a fejüket. Épp ment le a nap. Az dzsungel egyre hangosabb lett, ahogy sötétedett. Egy teljesen más világ volt ez, majmokkal, különleges madarakkal, rovarokkal.
- Lassan menjünk enni. - kordult meg a gyomra a szerelmeseknek, szinte egyszerre. Összekapták magukat és siettek le az étterembe. Késő volt már, a kis gekkó ott lapított a kosárban, és ő is kezdett éhes lenni, de esélye sem volt egyedül kijutni hordozójából.
Pár órával később visszatértek, még sétáltak egyet a vacsora után. Ahogy ledobták a kulcsot a bejárat melletti asztalkára, akkor vették észre a kosarat.
- Jaj! Őt elfelejtettük.
- Szegény itt kuksol ebben az izében! - mondta együttérzően a lány és nézett nagy szemekkel Dylanre.
- Na, hogy engedjük ki? - vette kezébe hősiesen a fiú.
- Nem tudom, mi van ha ugrik? És ha ránk mászik éjjel? - a lány a kezét szája elé téve kuncogott zavarában, de félig meddig komolyan gondola kérdéseit.
- Nem bánt, mondták is. Na gyere pajti!
- Ne! Ne! Ne így.. - pánikolt Olivia és menekült.
- Akkor hogyan?
Egymásra néztek és hatalmas nevetésben törtek ki. Végül a fiú megelégelte ezt:
- Oké. Gyere!
Oda álltak az ágy mellé. Dylan letette a kosarat a földre és visszaszámolt.
- 3, 2, 1! - és lekapta a kosár tetejét végre.
Mint a gyerekek, kezüket lábukat felhúzva felugrottak a szépen megvetett ágyra. A gekkó is megszeppent a hirtelen fényre, de mikor látta, hogy szabad, nem gondolkodott sokáig. Még visszanézett egyszer rájuk, mert elég viccesen néztek ki. Kacsintott, majd lendületesen elindult fel a falon elfogyasztani vacsoráját. Nem zargatta őket, rótta a szokásos köröket a plafonon, mígnem megtelt a hasa a szárnyasokkal. Utána befeküdt a szokásos helyére a lámpába. Ez a szoba is tetszett neki és itt legalább nem undokak vele.
Másnap reggel Amanda jelentkezett a recepciónál. Nem nézett ki túl jól, kissé fáradtnak tűnt és vakarózott. Tele volt csípésekkel. Köszönés nélkül közölte:
- Kell mégis egy olyan izé!
- Jó reggelt! Elnézést, hogy mondja? - tett úgy Nita, mint aki nem hallja elsőre.
- Kell egy olyan izé, … gyík!
- Áh érem. Sajnos az összes gekkónk szolgálatban van most. Amint felszabadul egy, visszük is asszonyom. - közölte határozottan, de továbbra is illedelmesen.
Miután mérgelődve puffogva távozott, hogy ő soha többet nem jön Balira, Gede és Nita szeme összetalálkozott és nem bírták ki, hogy diszkréten ne mosolyogják meg a helyzetet. A londiner halkan megjegyezte: - Ugye, mondtuk mi, hogy mindig jól jön egy gekkó a szobában.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Fancsali Zsuzsi amatőr meseíró
Szerintem, mesélni mindenki tud... ki így, ki úgy, ki szeret, ki nem. Az, hogy egy bizonyos mese mennyire lesz kedvelt, a hallgatóság dönti majd el. Két csodás gyermekem minden este kikövetel tőlem egyet, akkor is, ha egy hosszú napot inkább már gyorsan lezárnék. Végeredményben be kell látnom, mikor egy történet megszületik, az nem csak őket, hanem engem is elrepít valahova máshova. Ilyenkor van, hogy a me...