Kép forrása: pinterest
Gerzson bácsi különleges rádiója.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy város. Ennek a városnak a kertvárosi részében élt Gerzson, a nyugalmazott fizika tanár. Miután nyugdíjba ment, felújította műhelyét. Új tetőt kapott, és kifestette a falakat. Az ajtó elé pergolát tett, melyek mellé szőlőt ültetett. Mert úgy gondolta, hogy majd nyári napokon a szőlő alatt fog dolgozni.
De most ősz volt. S Gerzson bácsi behúzódott, hogy hobbijának szentelje az idejét. S mi volt ez? A bütykölés. Gerzson bácsi meg tudta javítani az elromlott háztartási gépeket, tévéket és habverőket. Az egész városban ismerték, mindenki hozzá vitte elromlott gépét. De Gerzson bácsit az ország minden tájától felkeresték, mert az öreg, ósdi gépekbe is életet tudott lehelni. Egy alkalommal kapott egy rádiót, ami nem működött már. Gerzson bácsi megnézte, különösebb bajt nem látott, de áttisztogatta az alkatrészeit. Mikor készen lett, bekapcsolta, működött. Értesítette a tulajdonosát. Az nagy örömmel elvitte, de néhány hét múlva visszahozta, azzal a kifogással, hogy nem jól működik, csak fülsértően sistereg. Gerzson bácsi leült mellé, bekapcsolta, és működött. Felhívta újból a tulajt, de az csak annyit mondott, hogy neki már nem kell, tartsa meg alkatrésznek. Gerzson bácsi, ha a műhelyben volt, mindig bekapcsolta egy kicsit. Sokszor gyönyörűséges zene szólt belőle. Gerzson bácsi vasárnaponként sakkozni járt az egyik volt kollégájához és barátjához. S ilyenkor megtárgyalták a világ dolgait. Máskor elbiciklizett a helyi tóhoz, és távcsővel figyelte az ott élő madarakat. Mivel ez a tó, horgász tó volt, sok vízi madár nem költözött oda, mert az emberek folyamatosan zavarták volna őket. Gerzson bácsi álma az volt, hogy egy olyan anyagot találjon ki, mellyel be lehetne burkolni a villanyvezetékeket, hogy ha a madarak hozzáérnek, ne rázza meg őket az áram, ugyanakkor, ne kerüljön sokba. Szerette a nagy fizikusok könyveit bújni. Ha bütykölgetett, hallgatta közben a rádiót. Éppen egy bírósági tárgyalást közvetítettek. A bíróság előtt Kovács József állt. A vádló elsorolta József rossz cselekedeteit.
- Nem segített egy kutyának, aki a háza körül szaglászott , agyon csapott egy vakondot a kertjében. Másszor pedig mikor kiállt az autójával, végig berregtette a motort, nem állította le, és így szennyezte a levegőt.
Majd következett a védő beszéde.
-De felnevelte a gyerekét, etette és tanítatta őt. Támogatott egy jótékonysági szervezetet. S egész életében dolgozott és adót fizetett.
A tárgyaláson, minden élőlény, akivel József valaha kapcsolatban állt, képviselte magát. Így voltak ott nyulak, megevett disznók, lecsapott legyek, és kivágott fenyőfák is. Ők, a tárgyalás végén, mind szavaztak. Józsefet leszavazták. Felsőbb szférába, nem léphet. Visszairányították. De hová? Gondolkodott magában Gerzson bácsi. Irány a Föld. Hogy, hogy irány a Föld? Képedt el ismét Gerzson bácsi. Ez vagy egy tudományos fantasztikus műsor lehet, vagy pedig egy modern színházi darabot közvetítenek. Erre a következtetésre jutott Gerzson bácsi. Egy másik alkalommal, a híradót sugározta a rádió. Ezt is olyan furcsának találta. Voltak benne híradások kipusztult fajokról, elveszített lelkekről, akik nem tudtak változtatni önmagukon, és tovább folytatták szomorú életüket. Majd folytatódott a sor a jobbra fordult sorsokról, olyan emberekről, akik anyagi nehézségbe kerültek, de az ég, mégis segítséget nyújtott nekik. Végül a függőben lévő ügyek következtek. Megkérték az angyalokat, aki tud és ráér, segítsen a következő esetekben. S ekkor hosszú felsorolás következett. Az egyik a köveskereki erdőben élő, két kis bagolyfiókáról szólt, akik a másnap bekövetkező ólmos esőben, egy letörő faág miatt, bajba fognak kerülni. Hú, ez itt van nálunk. Gondolta magában Gerzson bácsi. Majd én elmegyek értük. De, hogy, hogy ezt előre bemondják? Hitetlenkedett erősen Gerzson bácsi. S másnap, egy szürke novemberi napon, odaért az ónos eső. A fák, ropogva roskadoztak a megfagyott víz súlya alatt. Gerzson bácsi beült a kocsijába, és elment a köveskereki erdőbe. Bejárta az erdőt, és megtalálta a két kis bagolyfiókát. Szerencsére, csak az egyik sérült meg. Kosárba tette őket és hazavitte. Sokat telefonálgatott, míg talált egy önkéntest, aki elvitte a legközelebbi madárkórházba. Este Gerzson bácsi ismét a híradót hallgatta, és az örömhír rovatban, tudósították, az ő madármentését. Innen megtudta, hogy a sérült kis bagoly, jól van. S hallotta a saját nevét: Marosháti Gerzson. Álmai, kiemelten kezelendők. S ekkor Gerzson bácsi, nagyon meglepődött. Ez már nem lehet színdarab. Elhívta a jó barátját, akihez sakkozni szokott járni, hogy ő is hallgassa meg az ő rádióját. De a rádió, csak élénken sistergett, mikor a barátja is ott volt. Gerzson csavargatta az állomás kereső gombot, de az adás, nem tisztult. Így nem tudta megmutatni barátjának ezeket a furcsa műsorokat. Gerzson, egy időre, nem kapcsolta be a rádiót. A polgármesteri hivatalba járt, hogy a tó melletti vezetékeket, burkolják be az ő általa kifejlesztett anyaggal. Ami megvédené a madarakat az áramütéstől. Sok körmönfont kifogással elutasították Gerzson bácsit. Mert nem akartak annyi pénzt vezetékekre költeni. Gerzson bácsi így a minisztériumhoz fordult, és pályázatot írt. Sokáig levelezett Gerzson bácsi, míg végül elérte, hogy egy szakaszon, a tó mellett, ahol sok madár él, a föld alá tegyék a vezetéket, beburkolva. Gerzson bácsi, úszott a boldogságban. Meghívta jó barátját, a helyi vendéglőbe, ahol megvacsoráztak, és egy pohár finom borral, koccintottak.
Mikor hazament Gerzson, kiment a műhelyébe, hátha ismét csuda zene szólna abból a rádióból. Bekapcsolta, jól gondolta. Leült és hallgatta a zenét. Majd a zene után, megszólalt egy hang. Itt az ég rádiója, angyal rádió. Ez a rádió, nagyon magas frekvencián szólt. Amit már emberi fül, nem érzékel. Csak az olyan emberi fül, mint a Gerzson bácsié, akinek van füle a hallásra. Meghallja a környezetében élő állatok, bajbajutott fák, csendes, panaszos segítségkérését. Törődik velük, együtt érez velük, és segítséget nyújt nekik.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Hirka Zita amatőr író
Az Alföld délkeleti csücskében élek. Gimnáziumot végeztem, majd néhány évig a Pécsi Tudományegyetem hallgatója voltam. Szeretek kint lenni a természetben,így meséim sok esetben pipacsos rétek, poros utak mentén játszódnak. Gyermekkorom óta szeretek olvasni. Különösen rajogok a művészetekért, de legnagyobb örömömet az írásban lelem. Szeretem még a sportolást és a műfordítást is. Nagy boldogság a számomra, hogy m...