Barion Pixel

Gézengúz és Nyikhaj


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két kecskebak: Gézengúz és Nyikhaj.

Ott laktak a karámban. Nagyon kíváncsiak voltak, ügyesen másztak fel mindenre amit találtak, még a fára is. Mindkettőnek szarva volt és szakálla. Gézengúznak volt a hosszabb, Nyikhajnak a rövidebb. Nem voltak válogatósak, még a fák, bokrok leveleit, fiatal fák rügyező hegyeit is megharapdálták, megrágcsálták, ezzel pedig jókora károkat okoztak. Sőt olyan szeszélyesek voltak, mint az időjárás és gyakran gorombák, durvák, erőszakosak és harciasak. Korholta is őket a szegény gazdasszony, nem is egyszer! Egyszer aztán elfogyott a türelme és nagy mérgesen a kecskékre támadt: - Olyan szegények vagyunk, mint a templom egere és ti mást sem csináltok, mint kárt tesztek! - Most már aztán fel is út, le is út!- kiáltotta elkeseredetten, még a könny is kicsordult szeméből és elkergette őket a keze ügyébe eső cirokseprűvel!

Mentek, mendegéltek egész nap, széles mezőkön, keskeny utakon, zsombékon, mocsarakon, hegyeken- völgyeken keresztül, végül egy ritka, majd egy sűrű rengetegbe értek. Nem tudták maguk se, hogy hová és merre menjenek, mit tegyenek, csak a sebzett lelkük űzte, zargatta őket el, messzire, közben pedig haza vágyódtak szeretett gazdasszonyukhoz. Erősen törték a fejüket, hogy mit tegyenek, mivel tegyék jóvá a sok bajt, amit okoztak. Aztán hamarosan rájuk sötétedett. Sötétben nem tudtak jól tájékozódni, hiába nézték a csillagok állását, s a szegény kis bakkecskék eltévedtek. A fák sűrűjében feküdtek le a fűbe, majd elnyomta őket a buzgóság.

Gézengúz álmot látott. Egész éjszaka álmodott: hát hol voltak, hol nem voltak, hetedhét országon is túl voltak, az Óperenciás-tengeren is túl, az üveghegyeken innen, az óriások földjétől jobbra, Manófalvától balra, a Sárkánykirály palotáján túl, ott ahol a folyó a kékes kék tengerbe ömlik, ott voltak. Ott lakott egy hatalmas király. Annak pedig temérdek pénze, s kincse volt: arany, ezüst, gyémánt. Nyikhaj is álmot látott ezen az éjjelen. Egész éjszaka álmodott: hát hol voltak, hol nem voltak, hetedhét országon is túl voltak, az Óperenciás-tengeren is túl, az üveghegyeken innen, az óriások földjétől jobbra, Manófalvától balra, a Sárkánykirály palotáján túl, ott ahol a folyó a kékes kék tengerbe ömlik ott voltak. Ott lakott egy hatalmas király: Temérdek király. Annak pedig temérdek pénze, s kincse volt: arany, ezüst, gyémánt. A nap már magasan járt az égen, cinegék daloltak édesen a fejük fölött lévő fa egyik ágán. Erre megébredtek. Egy kicsit legelésztek, mert nagyon éhesek voltak. Nem voltak válogatósak, így azt ettek, amit találtak. A közeli patakból ittak egy pár kortyot, majd egymásra néztek. Elmesélték egymásnak az álmukat. Ekkor döbbentek rá, hogy mindketten ugyanazt álmodták. - Ez nem lehet véletlen!- gondolták.

Így hát elindultak Temérdek király palotájába. Mikor odaértek, köszöntötték a királyt illendően, majd elmondták mi járatban vannak. - Rendben van! Ha három kívánságomat teljesítitek, adok nektek egy zsák ezüstöt, egy zsák aranyat és egy zsák gyémántot és ökör húzta szekeret, amin hazavihetitek a gazdasszonyotoknak, akinek annyi bajt okoztatok. Áll az alku? - Áll!- felelték. - Jól van. Akkor hát halljátok az első kérésemet: Menjetek el Kínába. A császár nem rég arról panaszkodott hogy túl sok a gyom a tea ültetvényeken. Oldjátok meg a problémát! - Rendben, megoldjuk!- felelték. Mentek, mendegéltek egész nap, széles mezőkön, keskeny utakon, zsombékon, mocsarakon, hegyeken- völgyeken keresztül, még a nagy falon, pagodákon, rizsföldeken keresztül is, végül megérkeztek a tea ültetvényekre. Nekiálltak és jól kigazolták. A császár mikor ezt megtudta, örömében egy szekérnyi ínycsiklandozó ételt adott a kínai konyháról. Megköszönték illendőképpen,majd visszaindultak Temérdek király palotájába. Mikor odaértek, köszöntötték a királyt illendően, elmondták hogy történt, mint történt és átadták az ajándékot.

- Jól van, köszönöm. Akkor hát halljátok a második kérésemet: Menjetek el Észak-Amerikába, azon belül pedig Kaliforniába. Sok a tűzveszélyes száraz bozótos, legeljétek le, irtsátok ki! Oldjátok meg a problémát! - Rendben, megoldjuk!- felelték. Mentek, mendegéltek egész nap, széles mezőkön, keskeny utakon, zsombékon, mocsarakon, hegyeken- völgyeken, még a Grand- Kanyonon, s a Golden Gate hídon is keresztül, végül megérkeztek a száraz bozótoshoz. Nekiálltak. Három nap és három éjjel legeltek, csak legeltek, míg nem maradt már semmi. Amikor ezt meghallotta a kormányzó, örömében adott nekik a híres kaliforniai csokoládékenyérből egy hatalmas batyuval. Megköszönték illendőképpen,majd visszaindultak Temérdek király palotájába. Mikor odaértek, köszöntötték a királyt illendően, elmondták hogy történt, mint történt és átadták az ajándékot.

- Jól van, köszönöm. Akkor hát halljátok a harmadik kérésemet: Menjetek el Németországba, mert a meredek hegyoldalak túlságosan is bebokrosodtak. Ezért hát legeljétek le, majd trágyázzátok meg a földet. Legeljetek jó sokat! Oldjátok meg a problémát! - Rendben, megoldjuk!- felelték. Mentek, mendegéltek egész nap, széles mezőkön, keskeny utakon, zsombékon, mocsarakon, hegyeken- völgyeken, még a Watt-tenger- en, a Rajna folyón, Szász Svájcon keresztül, végül megérkeztek a meredek hegyoldalakhoz. Nekiálltak. Három nap és három éjjel legeltek, csak legeltek, míg nem maradt már semmi se a bokrokból. Amikor ezt meghallotta az elnökük, örömében adott nekik a híres kulináris ételeikből egy hatalmas batyuval. Megköszönték illendőképpen,majd visszaindultak Temérdek király palotájába.

Mikor odaértek, köszöntötték a királyt illendően, elmondták hogy történt, mint történt és átadták az ajándékot. - Jól van, köszönöm. - Teljesítettük a három kívánságot felséges király!- mondták a kecskék- kérjük szépen a megígért egy zsák ezüstöt, egy zsák aranyat és egy zsák gyémántot és ökör húzta szekeret, amin hazavihetjük a gazdasszonyunknak, akinek annyi bajt okoztunk. - Így is történt. Megköszönték a temérdek ajándékot és elindultak. Mentek, mendegéltek egész nap, széles mezőkön, keskeny utakon, zsombékon, mocsarakon, hegyeken- völgyeken keresztül, addig- addig mentek, míg egyre ismerősebb lett a táj és a vidék. A szívük dobbanása mutatta az utat hazafelé.

Egyszer csak megérkeztek. Hangos mekegéssel: mek- mek-mek mek jelezték jöttüket. A szegény gazdasszony sietett amennyire csak tudott eléjük, közben potyogtak a könnyei, annyira hiányoztak neki kecskéi. Már szánta- bánta, hogy elkergette Gézengúzt és Nyikhajt. Hát még hogy potyogtak könnyei az örömtől, amikor meglátta azt a temérdek kincset. Nem voltak már többé szegények, gazdagok lettek. Még a két kecskének is kacsalábon forgó palotát építtetett a gazdasszony.

Így volt, mese volt. Tán még máig is élnek, ha meg nem haltak.

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

PRÉMIUM Gani Zsuzsa Prémium tag

Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavain...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!