Giminapló 1. rèsz

Giminapló 1. rèsz.

Első nap a gimiben...

Kedves naplóm, megvolt a legelső napom a gimimben. Hàààt, katasztrófa volt, de kezdjük az elejèn. 

Kora reggel anya hangjàt hallottam az ètkezőből: 

-Miranda, gyere enni! Mindjàrt suli. Tudod, első nap!  

Èn nagy àsìtàsok közepette leballagok, mèg mindig a nyàri szüneti kelèsekre vagyok beàllva. Odalent màr megvan a reggeli, de nekem ( mint minden iskolai reggel) görcsben van a gyomrom az izgalomtól, ìgy egy falatot sem bìrok lenyelni.   -Egyèl valamit, mert lefogysz! Ìgy is màr olyan sovàny vagy!-parancsol ràm anya.                           -Jó, de alig bìrok enni! Úgy be van görcsölve  gyomrom.                                                                      -Izgulsz az első nap miatt? De hiszen Gina is ott lesz. Tènyleg, hogyhogy nem jött àt nyàri szünetben? Règen olyan jóban voltatok.   

             Alsóban, meg oviban is Gina volt a legjobb baràtnőm, de nem is tudom, felsőben valahogy eltàvolodtunk. Ő az osztàlyban màsokkal kezdett baràtkozni èn meg ìgy egyedül maradtam. Meg szerintem a legtöbb emberrel megesik az, hogy eltàvolodik egy idő utàn a legjobb baràtnőjètől, mert vàltoznak az emberek ès ez ìgy van rendjèn. Teljesen vèletlen volt egyèbkènt, hogy mindkettőnket a Tàncsis Mihàly Gimnàziumba vettek fel, ràadàsul a C osztàlyba. 

Mivelhogy anya mèg mindig vàrta a vàlaszom , de nekem nehezemre esik erről beszèlni gyorsan tèmàt vàltottam.                                                           -Tènyleg, Pèter ès Pàl mèg mièrt nem jött ki?        Ők a tesóim, akik mellesleg most kezdik a 4.-et. Szóval van egy kis kórkülönbsèg. Szörnyen elviselhetetlenek, de èn màr hozzàjuk szoktam.   -Tènyleg! Pèter! Pàl! Azonnal gyertek enni!         

   Hàla az ikreknek màr megint elkèstünk, mert ők kitalàltàk, hogy szörtelenìteni kell a làbukat, meg a hónaljukat, mert az osztàlyfőnökük is ezt csinàlja.  Anyàval vagy fèl óràba telt meggyőzni őket arról, hogy Anita nèni 40 èves ès nő, ők meg mèg csak nem règ töltöttèk a tizet, ràadàsul kisfiúk. 

Màr megint lihegve èrtem be az osztàlyterembe. Akàr csak àltalànosban, èpphogy hàromnegyedre beèrtem. 17 főből àllt az osztàly, màr mindenki vidàman tàrgyalt màsokkal. Szàmomra csupa idegen, mert èn nem voltam a gólyatàborban, mert "hasgörcsöm" volt. (Valójàban behazudtam anyànak, mert semmi kedvem nem volt a tàborhoz). De most már bànom, hogy nem mentem el, mert ìgy Ginàn kìvül senkit sem ismertem ès làttam, hogy ők is össze-összesúgnak a hàtam mögött. Biztos furcsàltàk, hogy èn ki vagyok. Nagy megkönnyebbülèsemre meglàttam Ginàt, èppen egy szőke hajú lànnyal nèzett valamit a telefonjàn ès közben fel-felnevettek. Odamentem hozzàjuk, ők viszont fel sem nèztek Gina telefonjàból.                                   

-Sziasztok!-köszöntem nekik. Gina vègre felnèzett, de csak egy pillanatra odamotyogott egy "szià"-t ès tovàbb nèztèk a tiktok videókat a lànnyal. 

Egy kicsit bàntott, hogy június óta nem talàlkoztunk ès szinte tudomàst sem vesz rólam. Pàr ève, ha csak kèt hètnèl tovàbb nem làttuk egymàst, rögtön a nyakamba ugrott. Most meg...                                                                            Hogy újra magamra vonjam a figyelmet megszólaltam:-Egyèbkènt hova ülünk, Gina, mert akkor oda pakolok le.                                                 Gina vègre felnèzett a telójàból.                               -Ó, bocsi Mir, de nem baj ha Grèti mellè ülök? Tudod a gólyatàborban megbeszèltük, hogy a tanèvben egymàs mellè ülünk. Tènyleg te mièrt nem jöttèl? 

-Hasgörcsöm volt.- Montam megbàntva. Hàt màr le is vàlt egy olyan lànyra akit alig kèt hete ismer, engem, akit 10 ève ismer? Hàt ez szèp, mondhatom!                                                                  -Sajnàlom. -mondta Gina ès màr vissza is bújt a telefonjàba a màsik lànnyal ès tovàbb vihogtak a videókon. Engem nem invitàltak, hogy èn is nèzzem, mivel angolul volt és Gina úgyis tudta, hogy nem èrtenèm ès a poènokat sem, meg èn amúgy sem vagyok egy nagy "tiktoker".                   Màr minden pad foglalt volt kivève a tanàri asztal előtti padot. Ami mellesleg a legelső volt. Hàt persze, hogy oda nem ül senki. Lecuccoltam oda ès leültem a szèkemre ès figyeltem újdonsült osztàlytàrsaimat. Mindenk dumcsizott, vihogott valakivel, a fiúk a telefonjukon jàtszottak valamit. Elkèpesztő, hogy ìgy összemelegedtek egymàssal. Egy jó tanàcs: ne hagyd ki a gólyatàbort mert a nègy/hat gimis èved alatt nagyon bànni fogod, ha nem vagy menő ès nagydumàs persze. De aki csendes ès visszahúzódó, mint èn az soha ne hagyja ki!

Aztàn megszólalt a csengő ès mindenki leült valaki mellè. Persze, 17-en voltunk, az pàratlan szóval csak nekem nem volt padtàrsam. Ès az első padban ültem. Milyen kìnos ez màr! Az osztàlyfőnökünk belèpett, egy csinos, harmincas èveiben jàró, szőke felkontyolt hajú, füstös sminkű nő volt. Akkora magassarkúja volt, hogy fèltem, hogy kitörik a bokàja. 

-Sziasztok, remèlem jól telt a nyàr. Szeretnèm nektek bemutatni Kovàcs Mirandàt, aki sajnos nem tudott rèszt venni gólyatàborunkban. Kèrlek àllj fel Miranda ès mondj nekünk nèhàny szót magadról. Honnan jöttèl, vannak-e tesóid, gondolkodtàl màr-e a jövő beli szakmàdon, ilyenek.

Bàr semmi kedvem nem volt ehhez, felàlltam ès szembenèztem az engem figyelő 16 (a tanàrnővel együtt 17) emberrel.                                 -Itt èlek Szegeden ès a kolpingi àltalànos iskolàba jàrtam. Kèt öcsèm van, Pèter ès Pàl, akik ikrek. 

-Akkor jó nèpes csalàdban èltek. Öt ember, nem semmi!                                                                          -Csak nègyen vagyunk, az apukàm màr nem èl, sajnos. 

-Ó, rettenetesen sajnàlom, rèszvètem. Ès gondolkodtàl màr mi leszel, ha nagy leszel?          Màr majdnem ràvàgtam, hogy "felnőtt", de nem akartam tiszteletlen lenni, màr az első napomon. Ìgy csak egy "mèg nem tudom"-ot mondtam. 

-Èrtem. Hàt örülünk, hogy megismerhettünk, Miranda. Èn Szilvia tanàrnő vagyok az osztàlyfőnök szerep mellett èn fogom tartani a rajzot ès a törtènelmet. A többiek is mondjàk el neveiket. Te kezded.-mutatott a mögöttem lèvő padra. 

Az óra vègèn csak úgy zúgott a fejem a sok infótól ès a sok új nèvtől. Szörnyen rossz a nèvmemóriàm, nyilvàn Gina nevèn kìvül csak nèhàny nevet tudtam megjegyezni, pl. Grèti, aki Gina mellett ül, akkor van egy Kati nevű làny is, baràtnője talàn Kitti, ès Balàzs meg Viktor is van, bàr őket biztos keverni fogom, mert folyton együtt vannak. Akkor mèg vannak a "csini csajok" Izabella, Kira ès asszem Zsejke. Ők nagy baràtsàgban lettek Grètivel ès Ginàval, ha jól làttam. Furcsa, pedig Gina nem az  a "csini csajok csapatànak a tagja" tìpus. Egyik szünetben èn is odamentem hozzàjuk baràtkozni, èpp a plàzázàst beszèltèk meg, de mikor megàlltam mellettük futcsàn nèztek ràm olyan "mit keresel a körünkben" nèzèssel. Gina csak a szemèvel intett, hogy menjek el èn meg nagy búsan elmentem. Nem szeretek olyan helyen lenni, ahol zavar màsokat a jelenlètem. Mèg tovàbbi öt órànk volt, rajz ès töri Szilvi tanàrnővel, akkor infó egy harmincas èvekbeli fèrfivel ès ènek meg biosz kèt màsik tanàrnővel. Nem volt új tananyag csak az èv menetrendjèt beszèltük meg, csak holnaptól kezdődik a tanulàs.

Aztàn elèrkezett az ebèdidő. Èn a tàlcàmmal èpp helyet kerestem magamnak. Ez volt az a pont amikor vègkèpp beègtem a gimi előtt ès csak gúnyoltak, de mindent sorjàban. 

Szóval a kajàs tàlcàmmal egyensúlyozva kerestem magamnak helyet ès meg is làttam egy üres szèket. Gina, Grèti, Zsejke, Izabella ès Kira ült ott ès mivel egy asztalhoz 6 fő ülhet ès ők csak öten ültek ott mèg egy szèk üres volt. Gondoltam, megpróbàlom újra a baràtkozàst, plussz Gina is ott ült. Odamentem az asztalhoz.   -Leülhetek?-mutattam az üres szèkre.                    -Ó, ne haragudj, de ez a hely màr foglalt.-azzal Izabella az üres szèkre dobta a műkìgyóbőr rediküljèt. 

-De màr mindenki az ebèdlőben van ès...-nèztem körül èrtetlenkedve  ès most jött a legnagyobb megdöbbenès. Ugyanis Gina megszólalt:

-Nem làtod, az a hely Izabella tàskàjàè, na húzz el!-mondta, a többi làny pedig vihogott ès ők is mondogattàk, hogy húzz el, meg ilyenek. Grèti, aki szembe ült az üres szèkkel, mèg a làbàt is feltette rà, hogy vèletlen se tudjak leülni. Az ebèdlőben mindenki az asztalunk felè kezdett lesni ahol egyre jobban nevettek a lànyok. Talàn csak Zsejke nem nevetett. Èn meg, hogy kerüljem a nagyobb megalàztatàst a könnyeimet visszafolytva elindultam egy üres asztalhoz. Àm a kicsorduló könnyeimtől homàlyosan làttam, ìgy megbotlottam ès egyenesen egy felsőbb èvfolyamos nyakàba öntöttem a levest ès èn a földre estem, a tànyèrok csöröpölve törtek szèt az ebèdlő padlójàn. Az egèsz ètkezde röhögèsben tört ki, a felső èvfolyamos meg ordibàlni kezdett velem, akinek a levest öntöttem a nyakàba.                     

  -Nem tudsz vigyàzni?-fröcsögte.

-Mi ez a ricsaj?-jött be az egyik tanàr. Èn nem bìrtam tovàbb, ott hagytam a tàlcàt ès kiszaladtam bőgve az ebèdlőből. 

-Hè, àllj meg!-kàltott utànam a tanàr, de èn futottam tovàbb. A tantermünkbe berontottam, előkapartam a telefonomat ès ìrtam anyunak egy üzit, hogy azonnal induljon èrtem. Bőgve összepakoltam a cuccaimat ès kifutottam a teremből. Az ajtóban Ginàba ütköztem. 

-Mir, sajnàlom èn...

Most vègkèpp nem volt kedvem a magyaràzatàra, ìgy is elèg meggyötört voltam. Ès dühös.

-El az utamból!-kiàltottam rà mèrgesen majd elrohantam. Vègigfutottam a folyosón, kipirosodott arccal, a könnyeimet nyelve. Nem nyújthattam túl szèp làtvànyt, mivel mindenki megbàmult. De engem csak az èrdekelt, hogy minèl hamarabb elhagyjam a gimi èpületèt. 

Anya màr kint àllt, gyorsan bepattantam az anyósülèsre ès magamra csaptam az ajtót. 

-Szia, Mir! Na, milyen volt az első nap? Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar vègzel az ebèddel. Kèsőbbre szàmìtottam. Mèg be kell ugranunk az irodàmba, mert...-Jèzusom Miranda mi a baj?!-làtta meg bizonyàra a feldult arcomat. 

-Semmi, csak induljunk!-töröltem le a könnyeimet. Anyu bizonyàra làtta az indulatot az arcomon, ès hogy nem jut most velem semmire, ìgy nem faggatózott. Beindìtotta a motort ès màr mentünk is. Èn közben lassan megnyugodtam ès csak remèlni tudtam, hogy màsnapra minden megoldódik. Ekkor mèg nem is sejtettem, hogy ami a következő napokban fog törtènni, azokhoz a mai nap csak egy kis ìzelìtő volt...

Mièrt is gondoltam, hogy a közèpsuli màs lesz, mint az àltalànos. Vègül is igen, màs. Sokkal rosszabb!