Barion Pixel

Giminapló 6. rész


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

-Ezt komolyan nem tudom elhinni! Hogy kerülhettem PONT velük egy csapatba! Pont Izabellával, Ginával, ráadásul azzal a beképzelt hólyaggal!-bosszankodtam Zsejkének. 
   Épp a lány WC-ben voltunk, mivel a faházba nem mehetünk, mert ott Izabella bandája tany...

Kép forrása: galéria

-Ezt komolyan nem tudom elhinni! Hogy kerülhettem PONT velük egy csapatba! Pont Izabellával, Ginával, ráadásul azzal a beképzelt hólyaggal!-bosszankodtam Zsejkének.

   Épp a lány WC-ben voltunk, mivel a faházba nem mehetünk, mert ott Izabella bandája tanyázik, az udvaron se lehetünk, mert ott bárki meghallhat minket, így maradt a WC.
A sorsolás és a versenyek megbeszélése után rögtön ide jöttünk. Mint kiderült, holnap csak ismerkedés lesz a csapattal, csapatnév választás és csinálni kell egy élőszereplős vicces kisfilmet, amit majd holnapután (kedden) elő kell adni. Ez egyben az első megméretetés is, itt az utolsó négy csapat ki is fog esni, akinek a meséje a legkevesebb szavazatot kapja, és csak húszan maradnak. A következő vetélkedőre szerdán kerül sor, itt páros munka lesz nem fog az egész csapat részt venni benne, a hat emberből, csak kettő, de azon a kettőn múlik, hogy a csapat benn marad-e vagy sem, ez írtó nagy felelősség, ezért remélem, nem én fogok lenni az egyik a kettő közül. Itt már nyolc csapat fog kiesni és benn marad tizenkettő.

  Az utolsó feladat számháború szerű lesz, de emelett még renytvényt is kell fejteni, a rejtvény a pusztában elrejtett kupához vezet. A rejtvény a Hortobágyi Nemzeti Parkkal kapcsolatos lesz, olyan feladatok lesznek benne, amiről csütörtökön és pénteken lesz szó, aki leghamarabb megtalálja a kupát annak a csapatáé. De közben a csapat tagokat sorra ki lehet ejteni azzal, ha hangosan bemondjuk a számaikat. Szerintem ez a legizgibb feladat, de ehhez a topp 12-ben kell lenni, mert a kiesett 12 csapat csak néző lehet.

  De visszatérve a beszélgetéshez:
Én tovább bosszankodtam, mert még mindig nem tudtam felfogni, hogy az öt csapattársamból három nem kívánatos személy. Észre sem vettem, hogy Zsejke a fejét fájlalja.
-Ez olyan szörnyű! Egymás ellen fogunk versenyezni!-fejeztem be a panaszáradatot.
Aztán Zsejkéhez fordultam, mert furcsáltam, hogy nem mondd semmit. Pedig mindig van mondanivalója, főleg, ha bosszankodásról vagy pletykáról van szó. Akkor vettem észre, hogy a barátnőm holt sápadt.
-Te jó ég Zsejke, mi a baj? Rosszul vagy?!-guggoltam le rögtön mellé.
-Nem csak…-ám nem tudta befejezni a mondatot, mert rögtön a padlóra hányt. Még épp időben fogtam fel a haját.
  Megfogtam a homlokát, csak úgy lángolt!
-Te lázas vagy, azonnal szólok egy tanárnak!-mondtam és már szaladtam is ki a mozsdóból.
A tanárok és a diákok többsége még mindig a közös kinti házban volt. Mint kiderült Izabella is ott volt épp Ádámnak tetszelgett és  csavargatta a haját.
-Olyan jó, hogy egy csapatba kerültem veled, Ádám! Legalább lesz egy normális a csapatban, külömben is az a Miranda, szörnyű!-kényeskedett Ádámnak.
Már épp lassítottam, hogy vissza vágjak, ám tudtam, hogy most nem foglalkozhatok velük, gyorsan keresnem kell egy tanárt. Szerencsére meg is láttam az ofinkat, Szilviát, épp a tesitanárral, Péterrel trécselt és közben csavargatta a haját és vihorászott. Nem tudom, ma minden nő tetszeleg? Na majd elmondom Zsejkének, ha már jobban lesz.

-Szilvia tanárnő!-értem melléjük kifuladva, az ofink meg egy „ajánlom, hogy fontos legyen” nézést vetett rám.
-Mit szeretnél Miranda?-kérdezte nem túl kedvesen.
-Akkor én megyek is!-mondta a tesitanár. Szilvi néni még épp utána akart szólni, de ő is belátta, hogy ezt elszalasztotta.
-Zsejke rosszul van, hányt és láza is van! Ott van a mozsdóban, kérem jöjjön!-mondtam és már loholtam is a mozdó felé.
-Mindjárt jövök, Péter!-szólt még Péter után Szilvia és követett is. Péteren még láttam hátranézve, hogy vágott egy fájdalmas grimaszt.
Az úton még hallottam Szilvi nénitől olyanokat, hogy: „ajj ezeknek a fiataloknak mindig van valami bajuk” meg „biztos csak egy kis rosszullét és máris zavarnak!”
Beértünk a mozsdóba, Zsejke még mindig ott ücsörgött és elég rosszul nézett ki. Bent volt még Kitti és Kati is, aki egy lavort tartottak Zsejke elé, hogy abba hányjon.
-Köszönöm, lányok elmehettek.-nézett Kittire és Katira akik elmentek.
-Hogy érzed magad?-hajolt le Zsejkéhez a tanár.
Zsejke válaszul hány még egy adagot, Szilvia pedig hátraugrott. Nyilván a csini ruháját féltette. Elképesztő, hogy mennyire önző ez a nő!
-Felhívom a szüleidet, ilyen állapotban nem maradhatsz itt.-mondta Szilvia, amint megénzte Zsejke hőjét.
-Kimegyek telefonálni, addig te vidd be a faházatokba Zsejkét!-nézett rám én pedig bólintottam és felállítottam Zsejkét, aki még mindig szédelgett.
Az úton többször is hányt, én pedig nyugtatgattam, hogy mindjárt odaérünk, egy páran meg is bámultak, de most ez érdekelt a legkevésbé.
-Itt is vagyunk!-fektettem le az ágyára és elé ragtam a felmosóvödröt, hogy abba taccsoljon ki, ha kell. Ám ő egyszer eltévesztette és véletlenül Izabella egyik ruhájára hányt.
-Hát ennek Bella nem fog örülni.-mosolyogtam és egy pillanatra az ő arcán is egy halvány mosoly jelent meg, ám rögtön fájdalmas grimaszba ugrott és ismét rókázott.
-A szüleid úton vannak érted, két óra is itt lesznek.-lépett be Szilvia.-Én visszamegyek a többiekhez, te addig vigyázz rá!-mutatott rám és mint aki ezzel az ügyet le is zárta nyugodtan visszament nyilván Péterhez. Én fejcsóválva néztem utána. Hát semmi jó indulat nincs ebbe a nőbe, itt hagyni egy ilyen beteg lányt?!
-Nem szeretnék hazamenni.-szólt rekedtes hangon Zsejke két hányás között.
-Muszáj! Ilyen állapotban tényleg nem szabad itt lenned!-mondtam neki.
-De mi lesz veled? Egyedül Izabella és Gina ellen?-kérdezte tőlem aggódva.
Én átöleltem, mert nagyon jól esett, hogy még a betegsége közepén is rám gondol.
-Most az a fontos, hogy rendbe gyere!-súgtam a fülébe, ám gyorsan el is engedtem, mert ő öklendezni kezdett.

 

ˑˑˑ

 

Egyedül üldögéltem a fa árnyékában, ami Zsejkével törzshelyünkké vált az elmúlt egy hétben és törit tanultam, mivel el vagyok vele maradva mostanában. Megint egyedül maradtam. Tegnap még bele sem gondoltam abba, hogy milyen is lesz Zsejke nélkül, mert úgy elszoktam már az egyedül léttől és most ismét magam maradtam.
  A tegnap nem igazán történt sok dolog: Zsejkét elvitték a szülei, Izabella dühöngött az összehányt ruha miatt és velem mosatta ki, én meg nem akartam jobban haragba lenni vele, így meg is tettem, meg legalább el is foglalom magam valamivel. A délelőtt nagy részét pedig unatkozással töltöttem.
Hirtelen két cipő állt meg előttem én meg a naptól hunyorogva felnéztem. Csilla volt az, az egyik csapattársam.
-Gyere, csapatmegbeszélés!-mondta és intett a kezével, hogy kövessem.
Én örömmel felpattantam, mert már nagyon untam a törit és még az se érdekelt, ha Bellával vagy azzal a fiúval kell lennem. Bevittem a töri cuccom gyorsan a faházba és már mentem is.

-Szóval-kezdett bele Csilla mikor mind helyet foglaltunk. Én próbáltam a 11.-es fiú és Csilla közé ülni, mert semmi kedvem nem volt Bella, Gina és főképp nem Ádám mellé kerülni.
-Akkor első körben választanunk kéne csapatkapitányt, mert szerintem egy csapat attól csapat, hogy van főnökük.
-Oké, ez egyértelmű, én!-vágta rá Bella és nagyképűen hátradobta szőke loboncát.
-Ööö, én magamra céloztam!-csóválta a fejét Csilla.
-Miért?-ráncolta a szemöldökét Bella.
-Mondjuk, mert én vagyok a legidősebb és a legkomolyabb? Ráadásul a rögbi csapatnak is én vagyok a kapitánya és eddig minden mérkőzést nyertünk.
-Jó, de ez nem rögbi csapat, hanem egy sima csapat!-mondta Bella.
-És miért pont lány legyen a csapatkapitány? Fiúk szoktak lenni, plussz én is tudom mi az a csapatmunka, mert én vagyok a kosárcsapat kapitánya!-vágta rá Ádám én meg a szememet forgattam.
-Méghogy te kapitány?-nevettem gúnyosan.
-Mért, talán pont egy olyan bénaságnak kéne a csapat élére állnia, aki még a fiú és a lány WC-t sem tudja megkülönböztetni!-vágott vissza.
-Én nem is akartam kapitány lenni!-feleltem sértődötten.
-Oké, elég lesz!-vetett véget a vitának Csilla.-Szavazással döntünk! Ti hárman szavaztok ránk!
  Sajnos ez is eredménytelen volt, mivel Gina nyilván Bellára szavazott, a 11-es Ádámra én meg természetesen Csillára.
-Oké ez sem jó.-csóválta a fejét Csilla.-Akkor felírom a nevünket cetlire és húzunk. Akinek a nevét kihúzom, az lesz a kapitány.
   Közben észrevettem, hogy míg mi olyan semmiséggel voltunk elfoglalva, mint a csapatkapitány választás, ami egyébként nem is kötelező, közben a többi csapat már csapatnevet is választott és javában készült a kisfilmjük.   
-Ha! Én!-húzta ki elégedetten Csilla a nevét és felmutatta a cetlit.
-Hé, nem ér csaltál!-kényeskedett Bella és Ádám is bólogatott.
-Nem is!-vágta rá Csilla.
A veszekedésnek az egyik tanár vetett véget.
-Kérem a csapatneveteket!-állt meg mellettünk.
-Még nincs csapatnevünk.-mondta Csilla.
A táboroztató furcsálva nézett fel.
-De már fél órája itt ültök. Mégis mi a fenét csináltatok ennyi ideig? Már minden csapatnak megvan a neve, sőt, már van olyan csapat is akiknek a kisfilmjük is kész.
Mi itt összenéztünk, de egyikünk sem mert megszólalni.
-Egy órátok van, különben kizárunk titeket! Ha nincs csapatnév, nincs versenyzés!
Azzal a tanár már ment is a következő csapathoz.
-Azt hiszem kéne egy csapatnév.-bólogat Bella.
-Ja, de gyorsan!-vágta rá Ádám.
-Legyünk Belláék!-örvendezett Bella.
-Belláék, ez most komoly?-fintorgott Ádám.
-Ja, ennél csak jobb nevek vannak.-válaszolt Csilla is.
-Jó, akkor ti tudtok jobbat?-sértődött be Bella.

Már megint egy csomót veszekedtünk, és az idő csak telt. Valahogy nem bírunk megegyezni. Hogy fogunk mi összeállítani egy kisfilmet, ha még a csapatnevünket sem tudjuk kiválasztani?
-Letelt az egy óra!-állt meg mellettünk a tanár.
-Még kaphatnánk egy kis időt?-kérdezte Csilla.
-Ne mondjátok, hogy egy óra alatt sem…Na jó nincs több idő!-rázta meg a fejét a tanár.
-Én mondtam egy tök király nevet, de ezeknek nem jó!-panaszkodott Bella.
-Most a „Belláék”-ra vagy a „Divatolósok”-ra gondolsz?-kérdeztem gunyorosan.
-Jó, hát rád egyik se illik!-vágott vissza.
-Nézzétek, sajnálom de nincs több idő, be kell vinnem a neveket a rendszerbe.
-Akkor legyen „Gólkirályok”!-mondta Ádám.
-Nem!-vágtuk rá négyen lányok.
-Nekem jó.-mondta a 11.-es.
-Sajnálom, de ennyi. Akkor ti kiestetek!-mondta a tanár és elment.
Mi csalódottan néztünk össze.

-Hát, akkor ennyi volt.-mondta Csilla.-Pedig úgy nyertem volna!
-Magatoknak köszönhetitek! Fogadtátok volna el az én ötleteimet!-bosszankodott Bella
-Na, persze!
Én nem bírtam őket tovább hallgatni és a faház felé vettem az irányt. És ekkor hirtelen eszembe jutott egy jó csapatnév, ami leginkább illik ránk.
  Gyorsan oda is szaladtam a táboroztatóhoz.
-Megvan a nevünk: Visszavágók!-mondtam.
-Visszavágók?-vonta fel a szemöldökét a tanár.-Jó, még épp időben jöttél. Akkor Visszavágók, és meg is van. Most már nem változtathattok.

Én vidáman odamentem a többiekhez.
-Megvan a nevünk, mégis versenyezni fogunk!-mondtam vidáman.
-És mi? Gondolom jó szar lehet, ha te választottad.-fintorgott Ádám, Bella pedig bólogatott.
Na szép, ez a hála amiért kihúztam a csapatot a pácból?
-Visszavágók. És ha tetszik, ha nem ez lesz!-jelentettem ki.
-Végül is a Divatolóknál jobb.-rántotta meg a vállát Csilla.
-Persze, mert te nem vagy egy divatos!-gunyoroskodott Bella.
Meg is volt a csapatnevünk, már csak a kisfilm kellett.
Estig ötleteltünk, mi legyen, de nem tudtunk dűlőre jutni. Már az összes csapat elvonult, csak mi maradtunk. De mindenki mást akart. Bella plázázós kisfilmet, Ádám sportosat és ezzel Csilla is egyet értett meg a 11-es fiú is, Gina viszont Bellával tartott én meg nem tudtam mit akarok.
  Elérkezett a vacsora, aztán jött a lefekvés. A faházban Kiráék lelkesen mesélték Ginának és Bellának, hogy milyen klassz kisfilmet állítottak össze.
Én nem voltam képes tovább itt maradni kimentem és felhívtam Zsejkét.
Zsejke az ötödik csörgésre felvette, de elég rossz állapotban volt.
-Hogy vagy?-fürkésztem az arcát a kamerában.
-Hááát…voltam már jobban is, kiderült, hogy szarmonella fertőzés. És veled mi van? Hogy megy a csapatmunka?
-Ne is kérdezd, katasztrófa! Semmiben sem tudunk megegyezni!-azzal beszámoltam neki mindenről.
-Fogalmam sincs, hogy lesz meg holnapra a kisfilm.-fejeztem be. Zsejkére még néha rájött a hányinger és így elég nehéz volt vele beszélni, de végül szóhoz tudott jutni.
-És ha magatokról csinálnátok?-kérdezte.-Ahogy így elmesélted elég vicces lehet kívülállóként hallgatni a vitát.
   Ahogy így elkezdtem felfogni mit is akar Zsejke mondani, rájöttem, hogy ez nem is hülyeség. Azt hiszem meglesz az a kisfilm! Persze csak akkor, ha a többiek beleegyeznek.

ˑˑˑ

    Elérkezett a kisfilm bemutató órája. Sorra léptek fel a csapatok sorrend szerint, mi a 13.-ak voltunk.
-Oké, akkor ahogy gyakoroltuk és ne izguljatok!-mondta Csilla, aki bár hivatalosan nem lett kapitány, de időközben főnökké avanzsált.
Épp a 12. csapat fejezte be produkcióját. Valami cirkuszos filmet adtak elő, egyikük volt a bohóc, másik a kiskutyának öltözött volt egy elefánt is és egy cirkuszigazgató meg az ötödik tag néző. Ők csak öten voltak, mivel hozzájuk tartozna Zsejke, de ő nyilván beteg.
  Amikor befejezték az előadást erőltetett taps hangzott fel. Hát igen, elég gyenge volt.
-És most jön a 13. csapat, Visszavágók. A kisfilmjük címe „Mindennapjaink”.-konferált fel minket Szilvia.
Mi feláltunk és remegő végtagokkal kimentünk. Annyira izgultam, mivel, ha kiesünk a csapat rajtam veri el a port, mivel az én ötletem volt a sztori. Vagyis Zsejkéé, de én vetettem fel az ötletet.
   Beálltunk kezdő pozícióba, asztalokat hoztunk, Gina és Bella az egyik asztalhoz, Ádám és a 11.-es (akiről kiderült, hogy Kristófnak hívják) a másikhoz, Csilla oldalt állt, ő volt a narrátor, én pedig a kezembe fogtam a levest.
-Mindenkinek nehéz lehet az első napja a gimiben.-kezdett bele Csilla.-Viszont egyeseknél katasztrófa! Most bemutatunk néhány diáktípust…
-Aki folyton bénázik!-folytatta Csilla.
   Ekkor én megindultam a levessel, elbotlottam és Ádám nyakába öntöttem a levest, mint év elején. Ezen mindenki jót nevetett, mert eszükbe jutott az év eleji incidens.
-Aki mindenkit lehord!-mondta Csilla.
-Nem tudsz vigyázni, figyelj már oda!-kiabált rám Ádám és láttam az arcán, hogy nagyon élvezi, hogy végre kiabálhat velem..
-Aki semmit sem vesz komolyan!-folytatta Csilla.
-Jaj, hagyd már Ádi, ez csak egy kis leves!-mondta unottan Kristóf és még a kezével legyintett is egyett. Nagyon jól adta az unott diák szerepet, ezért sokan még kuncogtak is.
-Aki a tanárok rémálma és a suli csinicsaja!
Ekkor Bella sasszézott végig a „színpadon” miniszoknyában, festett körömmel kisminkelve Gina előtt, aki a tanár szerepét adta.
-Kislányom, miféle ruha ez, ez egy iskola nem diszkó! Mars az igazgatóiba!-mondta dühösen Gina és Szilvia fintorait utánozva elrángatta Bellát, amin nagyon sokan nevettek. El kellett ismernem, hogy még én is elmosolyodtam, pedig még mindig haragszom Ginára, de mindig is nagyon jó színésznő volt.
-És mi lesz, ha ezek összekerülnek!-folytatja Csilla, mi meg most  összeültünk és a tegnapi csapatneves-kapitányos vitát adtuk elő. Bella még rúzst és szemceruzát, sőt még egy szoknyát is dobált ránk, mert nem tetszett nekünk a Belláék és a Divatolósok csapatnevek.
   Itt már mindenki a hasát fogta a röhögéstől.
De végül megtalálják a közös hangot, legalább is remélhetőleg.-fejezi be Csilla, mi meg kibékülünk és elmegyünk fagyizni.
-Vége!-kiáltja Csilla, itt összefonódunk és meghajolunk a közönségnek.
Mindenki tapsal jutalmaz minket, mi meg megkönnyebbülve visszaülünk.
-Szerintetek tetszett nekik?-kérdeztem félve.
-Szerintem igen.-mosolyog megnyugtatóan Csilla.

 

   Lement a még hátralevő 11 csapat és elérkezett a szavazás. A tanárok mindenkinek osztottak egy-egy kis cetlit aminek a sarkában ott díszelgett a csapatuk sorszáma, nehogy valaki a saját csapatának számát írja a cetlire.
-Mindenki, csapatától függetlenül írjon le egy csapatszámot, melyik tetszett neki a legjobban, az utólsó négy kiesik.Ha holtverseny van az utolsó negyedik helyen, mi tanárok döntünk.  Egy ki segítség.-azzal a kivetítőn megjelentek a sorszámok, csapatnevek és a kisfilm címe.
Meg is találtam a miénket:

  1. Visszavágók Mindennapjaink
    Én néztem a cetlit. Kire is kéne szavaznom? Talán támogassam Zsejke csapatát, hiszen ők öten voltak csak. Á, mondjuk elég bénák voltak, az a cirkuszos…

Talán az ötös csapat! Ők egész jók voltak.
Aztán ráfirkantottam az 5-ös számot.

 

-Megvannak az eredmények! Csak a kiesettek nevét mondom.-mondta a tanár.
Elhangzott három csapatnév és megkönnyebbülve sóhajtoztunk.
-Viszont az utolsó 4. helyen holtverseny alakult ki!...
-Nem szabad kiesnünk! Nem szabad kiesnünk!-kántált Csilla.
-Az egyik a 12. csapat a Cukorkák!
Ők csalódottan sóhajtottak. Igen, ez várható volt, csoda, hogy negyedikek lettek.
-Biztos nem mi leszünk!-reménykedett Ádám.-Hiszen nagyon nevettek.
-Mindenkién nevettek szinte.-nézek rá.
-Jó, de a miénk király volt!
-Nem lehetünk mi is holtversenyesek, mert az egyenlő a kieséssel.-gondolkozott Csilla reálisan.-Mivel akkor tanárok döntenek és ők tuti, hogy a cuki cirkuszosra voksolnak.
  Próbáltam ellenkezni, de beláttam, hogy Csillának igaza van. Hiszen a tanárok biztos nem a miniszoknyás, kiabálós, veszekedős kisfilmre szavaznának. Ráadásul Szilviát is eljátszottuk, ami részben elég nagy szemtelenség.
-A másik csapat a Visszavágók!
Mi itt lefagytunk, a többiek pedig örömükben felkiáltottak és összeölelkeztek, meg gratuláltak egymásnak. Mi viszont félve néztünk össze. Most elősször gondoltunk ugyanarra: hogy számunkra a verseny véget ért.







Lulu2.0, amatőr meseíró

Ezt a mesét írta: Lulu2.0 amatőr meseíró

Lulu2.0 vagyok, 15 éves és már kicsi korom óta rajongok a mesékért. Örömmel emlékszem vissza arra, hogy a szüleim esténként izgalmasabbnál izgalmasabb meséket olvastak fel nekem és ez mindig beindította a képzelőerőmet. Egy nap úgy döntöttem, hogy én is megpróbálkozom a meseírással. Először csak a mesék elejét kezdtem el írni és nem volt befejezés, mert mindig jött egy újabb ötlet. Ez az első mesém, amit telje...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!