Gombamesék sorozat II. Divatos kalaposok.
Ezen az őszön is, mint már oly sokszor, pompás színű levélruhát öltött magára a leges leg vénebb tölgyfa is. A déli szél már megtépdeste néhol bordó, sárga levélruháját, de az öreg fa fittyet hányt mindenféle szélre, viharra, még a makkot gyűjtögető mókusokra is. Kíváncsiskodóan fürkészte a tájat. Várta, hogy elkezdődjék a Nagy Gombaünnep, melyet minden évben itt, Gombaföldjén az Ezüst hegyek csúcsain túl rendeztek.Az ünnepség fénypontja a Csinikalap-verseny volt. Olyan nagyon híres verseny volt, hogy még erre a napra a felhők is gombaformába sétáltak az égbolton és a napsugarak aranyszálai apró gombácskákat fontak, melyek beragyogták a vidéket. A versenyre benevezett Cseles Csilla rókagombáéktól, Gida Georgina az őzlábgombáktól, Szélike Cilike az apró szegfűgombáktól, Vargánya Valéria a barna csengettyűgombáktól, Fehér Fátyol a tengerentúlról, hogy csak a legérdekesebbeket említsem meg nektek. Oly különleges kalapokat hordtak a gombalányok, hogy Ezüst hegyek tölgyerdejének lakói tátott szájjal csodálták őket. Ámulattal nézegették ezt a nem mindennapi látványosságot. Nagy lelkesedéssel várták, hogy elkezdődjék a verseny. Azonban ebben az évben meglepetés érte a kalapverseny résztvevőit. Nemcsak végig kellett sétálniuk az erdei színpad mohazöld szőnyegén és mosolyogni, hanem pár mondatban be kellett mutatkozniuk a nézőközönségnek. Elképedtek a gombalányok, mert erre aztán nem voltak felkészülve. Gombafejükhöz kapkodta, összesúgtak, tanácstalanul álldogáltak az emelvény előtt. Nem sok idejük maradt, mert felhangzott az ismert bevonuló dallam a Gombák kalapdala. Sajnálatos módon a legtöbb kalapos szépség kínos mosolygással vonult végig a kifutón, egyszer-egyszer megbillentette kalapját, majd a nézőtér szélén elhelyezett levélkosárkákban helyet is foglalt. A közönség már egyre nyugtalanabb lett. Unta már ezt az eseménytelen, egyhangú sétálgatást a pódiumon. Ekkor lépett ki a szivárványos levélfüggöny mögül Fehér Fátyol. Méltóságteljesen, büszkén vonult el az álmélkodó erdőnépség előtt. Fehér szárát egyenesen tartotta, kalapját kissé oldalra hajtotta, szoknyáját meg-meglebbentette. Csilingelő hangján így szólt: - Vendég vagyok a forró Afrikában, kenguruk ugrálnak körbe Ausztráliában, még Amerikába is eljutottam, Dél-Ázsiában majmokkal mókáztam. Azonban bármerre is jártam a világban, Gombaföldjéhez hasonlót még sehol sem találtam. Harang alakú, rendkívüli a kalapom. Örömömben ékesszólóan csilingel, bánatomban bús dallamot kong. Fekete gomba lakkcipőmből kivillan karcsú fehér száram, fehér csipke a szoknyám, illik is hozzája. Szeretem a gombanépet, örülök, hogy itt lehetek! Csilingelős kalapomból hallgassátok az én dalom: Kucsmagomba, sárgagomba, pereszke meg szegfűgomba, tőkegomba, sisakgomba, kékhátú a galambgomba, rizike, galóca sárgagyűrűs még a fenyőgomba. Szélesszájú, tintaszagú, tüskés, selymes vagy galléros, mindegyikük gombaszárán különleges kalapot hord. A szépségük rendkívüli, barátságuk szívemig ér! Gombanépség, gombaföldjén együtt van a gombaszépség! Fehér Fátyol bemutatkozása után Ezüst hegyek is beleremegtek a nagy éljenzésbe, tapsviharba, ünneplésbe. Még a terebélyes öreg tölgy is lehullatta aranyló sárga leveleit a színpad szélére. Fátyol le is pipált mindenkit! A közönség szavazatai alapján egyértelműen övé lett a Csinikalap-verseny Arany Gombakalap Díja. Nagyon büszke volt erre a különleges díjra, hisz évek óta járt már az Erdei és Tengeri Szépségkirálynőképző Iskolába. A sok tanulás meghozta Fehér Fátyol számára a sikert, hisz nemcsak a tengerentúlon, hanem Ezüst hegyek Gombaföldjén is hírnevet szerzett magának.
Ezt a mesét írta: Clara Dar amatőr meseíró, versíró
Az írás számomra egy szórakoztató kikapcsolódás,egy újra teremtett sajátságos világ. Írásaim megjelentek már online irodalmi oldalakon és nyomtatott formában is.
Mészárosné Szuda Melinda
2023-06-08 21:47
Nagyon aranyos mese, kedves Klára! Melinda