Ha malacod van

  • 2022.
    okt
  • 02
https://gabicsabi.hu
Ha malacod van
 
Egyszervolt, hol nem volt, volt egy kislány, akinek volt egy képzeletbeli barátja, malaca volt, szerencséje, csak ő ezt nem így érezte. Bizony, mert ez a képzeletbeli barát egy malacka volt ennek a malackának volt egy képessége, hogy mindig...

Kép forrása: pixabay

Ha malacod van

 

Egyszervolt, hol nem volt, volt egy kislány, akinek volt egy képzeletbeli barátja, malaca volt, szerencséje, csak ő ezt nem így érezte. Bizony, mert ez a képzeletbeli barát egy malacka volt ennek a malackának volt egy képessége, hogy mindig azt az irányt mutatta orrocskájával, ahol a jó változás friss szele fújt. Ennek a Jó szimata volt hozzá. A karácsony közeledett apró malacléptekkel, a tél szele süvítve fújt, mint a malacka ujíkolása, de a kislány nem ujjongásnak hallotta, hanem szomorú, kétségbeesett visításnak. De ő egy kedves kislány volt, mert valójában szíve olyan édes volt mint egy mézeskalácsszív ami megédesítette a legkeserűbb, szomorúbb ember napját is. Egyszer csak a malacka nem jött többé. A kislány lemondott róla, mert szomorú volt, és minden áldást ami az életében volt, rossznak vélt. Ám mikor egy néninek segített, aki előtte mogorva volt, ő még is aranyos igyekező fáradt nénit látott benne, ekkor a malacka megjelent az úton, ránézett és mosolyra húzódott szájával a kislány arcára is mosolyt varázsolt és a néniére is. A kislány felhívta az anyukáját és kérdezte: -Mit csináljunk szegény kismalaccal? Árván egyedül van itt. -A szeretet angyala megborzolta hatalmas szárnyát és hófúvást csinált a malackának is. Szárnyat igézve a malacra. Egy földre szállt angyalkának látszott malacka erre eltüsszentette magát és azt mondta ember nyelven: - Én nagyon szeretem az embereket, de nem volt eddig hangom, hogy elmondjam, én vagyok a szerencséjük. Ha a hozzám hasonló elesettekkel, állattokkal, emberekkel jól bánnak, szeretik őket, hagyják élni őket, akkor a szeretetük angyala visszaszáll áldásként rájuk, és boldogabb újévet ujíkolok nekik. A kislány elmosolyodott, az anyukája nem értette, hogy milyen malacról beszél. Mert ő nem látta a malacot. Akkor rá jött a kislány, hogy ez a képzeletbeli angyalka malac, ott él minden élőlényben, benne is, és saját szívének fényében gondolatai vetítővásznán lesz látható. Ezentúl vidámabb volt a kislány, mert tudta, hogy minden egy nagy varázslatos terv része és a gondolatai és tettei másokhoz is elértek ezentúl, mert bátrabb volt vidámabb és beszédesebb meg segítőkészebb. A szél már nem visítva süvített, hanem ujjongott, mert a kislány elmesélte a faluban az embereknek, hogy milyen szerencséjük lehet, ha egy malac a barátjuk, és többé nem bántották a falu malacait sem, sőt segítettek nekik és egymásnak. A malacok kurta kis lábukkal ott szaladgáltak a falu játszóterén , a gyerekek játszottak velük. A malacok vakokat vezettek csengettyűvel a nyakukban. Az időseknek ajtót nyitottak és vitték a szatyraikat amiket rákötöttek. Cserébe finom falatokat kaptak az idősektől, volt olyan malac is, aki látszólag nem tett semmit az emberekért, de kedves és vidám mosolyra húzódó szájukkal vidámságot csaltak az emberek arcára. Így lett malacuk, szerencséjük a falubelieknek. A karácsonyi szél elvitte a hírét a falunk és egyre többen látogatták meg más helyekről is ezt a kis ékszerdoboznak látszó falucskát, ami valójában kincseket, a szeretet kincseit rejtette magában. Ezt karácsony angyala is jó szemmel nézete. Ezért a hulló hópelyhekkel egy nagyítólencsét röppentett az emberek szemébe, ami a könnyeket letörölte, és felfigyeltek az élet szépségeire, jó dolgokra, amik megbújtak a nehézségekben. Ezen keresztül már szebbnek és boldogabbnak látták az életet maguk körül, és benn a szívükben egy jelző csillag gyúlt, ami oda vezette őket az áldásos, jó útra, ami egykor a Háromkirályokat is vezette a kis Jézushoz, akinek a szülei mellett a barátai, a szamár, az öszvér és az istálló állatai voltak, akik menedéket nyújtottak neki. Elfogadó szeretetük szerencsét hozott a kis Jézusnak is, és az egész világnak kis Jézus által. A szív útja végül boldogsághoz vezet még ha olykor ez az út göröngyös kanyargós is volt mint a malac farkincája hegyeken völgyeken átvezető mint az út a kis falucskához de végül is együtt minden teher megkönnyül és ajándékot rejthet. Karácsony napja eljött úgy érezték az emberek, hogy hallják az angyalok énekét a kinti szélben, ami belépett a szobákba és beburkolta őket melegséggel. És megcsillantak a szeretteik szemében a kedvess-égi csillagok.

Panni Prasad, amatőr író

Ezt a mesét írta: Panni Prasad amatőr író

A világ mesés valójában mesés emberekkel, élőlényekkel, ezt szeretném megmutatni történeteimen keresztül. Haikukat is szoktam írni meg novellákat , verseket a meséken kívül. A Sumida folyó hídja online kultúrális magazinban jelentek meg haikuim.