A kis fa nagy lépése

A kis fa nagy lépése.

A kis fa nagy lépése

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis facsemete. Vadalma fa volt.

A májusi Nap első sugaraitól nyújtózni lett volna kedve és táncolni. Csillogtak a táncoló napsugarak a közeli tóban. A fa csendesen ringatózó gondolatcsónakjait a szélre bízta. A majálist ünnepeltek gyerekek felnőttek a réten a faluszélén, ahol a kis vadalma fácska élt.

Nagyobb társát az idősebb juharfát feldíszítették színes szalagokkal. Körhinta is volt, vidám kacajok szálltak. Nézte az almafácska az ágai közt megbúvó harmatcseppeket, úgy látszottak, mintha ezer szemük lett volna. De a kép benne fordított lett. A táj és még a morcos emberek bajsza, szája is megfordult, mosolyra ébredt a fordított képű cseppekben. A kis fa is ezt szerette volna. Bárcsak egyszer megfordulna a világ és cserélhetnénk az emberekkel. A nagy forgatagban egy fiú lépett előre. Marcit valahogy sokkal kedvesebbnek látta a fácska, mégis nagyon szomorú fiú volt. Odament a fa lábához, illetve törzséhez, mert nem volt igazi lába hiába szerette volna.

Megölelte a fát és beszélni kezdett hozzá. -Te megértesz szavak nélkül is, elfogadsz.- Elővette a kisfiú a játékait meg füzetét, egy színes rubik kockát és egy táncoló fát rajzolt. -Szeretnék segíteni neki, beszélgetni vele és mozogni, mint ő és a többi ember.- Ahogy ezt kitalálta, a Napsugár pacsit adott a Hold sugarainak, egy csillagos ötösbe a csillagok is beszálltak, így már sok égi segítője lett a fának akik szurkoltak is neki, és szövetséget kötve varázserőt adtak a fának. Mozgást szőttek az ágaiba, törzsébe.

Másnap reggel a fácska legnagyobb meglepetésére előre ment pár lépést. Remélem, hogy eljön ma is a fiú!- Egy két similabda hevert a földön, ami ezüstösen csillogott. A madárkákat elvakította ahogy rájuk sütött a Nap, majdnem karamboloztak a fával, aki elbotlott az egyik labdában -Nem könnyű dolog ez a mozgás, még szoknom kell. A fiú eljött. A cinegék csicseregtek: -Nyitni kék nyitnikék, szárnyaink picikék.- Mintha az egész rét ünnepelt volna. A fiú kereste az almafát, de nem látta a helyén. -Én vagyok az! -mondta a fa.- A fiú meglepődött. Egy keszekusza, ágas-bogas, zöld hajú fára és kislányra hasonlító lényt látott, de felfedezte az almafa jegyeit is rajta. Két almától, mintha pirospozsgás arca lett volna a kislány fának. Fanni lett a neve.

Virágos szép jó kedvet!- Köszönt a Fanni Marcinak.- Miért voltál olyan szomorú, amikor megöleltél a majális ünnepen? -Szóval te vagy az almafácska? Nagyon kedves, csinos teremtés.- gondolta Marci.- Ez hogy lehetséges, hogy mozogsz és beszélsz? -Több lehetséges a világban mint azt gondolnánk- mondta vidáman a fa és megsimogatta a fiú vörös haját. -Ez nagyszerű. -De te még mindig nem válaszoltál nekem, miért voltál olyan szomorú? -Kérdezte Fanni fa. -Sokszor látok és hallok olyanokat, amiket mások nem, és nem tudom mi ez. Szeretek az állatokkal és növényekkel beszélgetni. Ők úgy érzem jobban megértenek, mint az emberek. Néha fennhangon beszélem ki dadogva színes gondolataim, ez nem mindig tetszik nekik. Belenyugodtam talán már abba, hogy nincs kicsúfolnak. Azóta kerülöm a társaságukat. De néha jó lenne, ha lennének barátaim az emberek között is.

-Sajnálom – mondta a fa, most igazi saját könnyek csorogtak le arcáról nem a harmatcseppek. -Szerintem a humor sok mindent enyhít és képes vitákat megszelídíteni. Nehézségeken túljutni könnyebb szívvel. Mi fák humorérzékkel is rendelkezünk, így tudjuk elviselni helyzetünk. Próbálj bátor lenni humorosan és szeretettel hozzáállni a társaidhoz. Hátha jobban elfogadnak. Neked is segít, hogy jobban elfogadd vagy megértsed őket, mert ha például fogatlan, pösze, csapzott szárnyas, masnis szörnyeknek képzeled el csúfolóid, akkor rájössz, ők is esetlenek és kihúzod a méregfogát a vitának. Ők sem ijesztőek. Megmutathatnád, hogy te nem is mondasz hülyeségeket. Arról meg hogy szeplős vagy nem tehetsz, mert te fa nyelven érettebb vagy náluk, ez a születési pirosságod- nálam az érett almák mind pirosak. Társaid éretlenek kicsit, mert csak azt csúfolják, ahogy megfigyeltem az embereket, amit -vagy akit nem értenek, attól félnek is.- biztatta a kis Fanni fa Marcit.

Marci bátran ment másnap a fa barátjával iskolába, Fanni nagy meglepettséget keltett az iskolás társai között, fa és tud mozogni? -És Marci kedvéért eljött ide hozzánk? -Marci megmutatta rajzait is a társainak a Fanniról, és humoros és szép gondolatait- A Fanni fa súgta nekem hogy a fák is szeretik a humort és hogy mindenkinek van hibája, de lehet ez a bája is valakinek. Például szeplős vagyok, de mint a piros pöttyös Túró Rudi édes is. A pöttyös az igazi- mondta Döme segítve Marcinak. Télen azért szomorúak, mert le vannak lombozódva a fák, tavasszal hegyezik a rügy füleiket, hogy jobban hallják a madarakat és beszélnek a széllel, de nagyon selypítenek mikor susog a lombjuk, ezért a szél csak mosolyog rajtuk és megsimogatja fejük. Ő a fodrászuk. Meglepődve hallgatták Marcit, de mosolyogni kezdtek most, nem gúnyosan, hanem vidáman, kedvesen.

Döme azt mondta, hogy szeretne többet tudni a fa barátjáról. Egy rózsabogár repült arra, leszállt Marci vállára.- Látjátok, ritkaság hogy ennyire közel menjenek valakihez az állatok, biztos a növények is szeretik őt. Lehet, hogy ez a különlegességed.- mondta Döme Marcinak.

Eljött az este megint, álmukban Fanni fa és Marci találkoztak, beszélgettek még egy jót és lehozták a békesség szivárványát. Másnap miután felkelt Marci, az almafa barátjához sietett a rétre, de a Fanni fa volt megint, némán mozdulatlanul állt a tisztáson. Érezte, hogy Fanni visszamosolyog rá. Bár a fácska szája nem mozgott, ennyit hallott szívében,- légy bátor a szeretet az igazi varázslat.-

Marcinak lassan lettek ember barátai is. Az első Döme volt. Döme is szerette a növényeket, ismerte a gyógyító erejüket. Gyakran elmentek a kis almafához, aki egyre nagyobb lett és termései is beértek. Hajladozott a fa a szélben. Törzshajlítást mi is csinálhatnánk.- együtt mozogtak a fával, Döme és Marci.- Ha ő nem tud mozogni és beszélni, akkor mi legyünk a lába, a hangja, meséljünk, segítsünk most mi neki. -Marci ültethetnénk fákat és együtt öntözhetnénk, meg virágokat ültethetnénk az almafa köré hogy hadd gyönyörködjön bennük. A Napsugár a fa ágain keresztül szívükben csiklandozva táncolt. A szeretet melegét érezték.