Kép forrása: google.com
Ha megnövök, mi legyek?.
Legyek gyengén fúvó szellő?
Kék ég alatt bárányfelhő?
Vagy kiscica, mely dorombol?
Vagy dózer, mi házat rombol?
Sokszor gondolkodom ezen,
homlokomra teszem kezem,
s elmélkedem, mi lenne jó:
kellene egy nagyobb hajó.
Kapitánya én lehetnék,
hosszú utakat tehetnék
tengeren és óceánon.
Világjárást alig várom!
Vagy szereljek gépeket?
Fessek csodás képeket?
Legyek inkább szorgos kertész,
lombok alatt járó erdész?
Lehet, hogy majd ruhát szabok,
amit aztán meg is varrok.
Fodrászként meg hajat vágok,
fésülök és ondolálok.
De szeretnék gyógyítani,
gyerekeket tanítani!
Én lennék a legjobb szakács,
és ha szőnék, ügyes takács.
Vagy lehetnék építő,
falut, várost szépítő.
Vagy kovács, ki vasat formáz,
vagy tán világbajnok tornász.
Könyvkötő, vagy kereskedő,
s csillagokra leselkedő.
Érdeklődöm minden iránt,
kiválasztom én az irányt
ha majd egyszer megnövök!
…addig el is köszönök.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Szabó Veronika amatőr író
Nyírteleken születtem, jelenleg Nyíregyházán élek. Korai irodalmi érdeklődésemre nagy hatást gyakoroltak a szüleimtől, a nagymamámtól és az első tanítómtól hallott mesék, valamint a Petőfi Rádió régi irodalmi műsorai. Az első verseimet 12 éves koromban írtam, azok sajnos már nincsenek meg. Hosszú ideig szabadidő hiányában nem nagyon foglalkoztam írással, csak néha vetettem papírra gondolataimat prózák formáj...