Költészet

Költészet.

Halottam én ma egy új szót,

s hogy pontosan mit jelent,

megkérdeztem apukámat,

s kérdésemre megfelelt.

De előtte törtem fejem,

tanakodtam magammal,

s összehoztam ezt az új szót,

egy felém szálló galambbal.

Láttam, gallyat visz csőrében,

építeni akar fészket,

tojásait belerakja,

s fiókát költ: kettőt? Négyet?      

Aztán tovább gondolkodtam:

akik boltban fizetnek,

minduntalan számolgatják

mire mennyit költenek.

Reggel, mikor soká alszom,

édesanyám bejön, s költ.

Ébredj kicsim, öltözködjél,

a Nap új sugarakat ölt!

Öltözékre is mondták már:

ez egy ruhaköltemény!

szép a fazon, zsebe is van,

s gallérja is, jó kemény.  

Apukám a fotelben ül

egy könyvvel a kezében.

Verset olvas, olyan szépet,

hogy lenyűgöz egészen.

Aztán felolvas még ötöt.

Költő nevét megtudom.

Gondolata szárnyalását

soha én meg nem unom. 

Csodálatosak e szavak.

Elbűvölnek engemet,

hallgatom és értem most már,  

a költészet szó mit jelent.   

Nyíregyháza, 2024. április 11.