Az orvosnál

Az orvosnál.

Lázas vagyok, fáj a torkom, 

egy csepp gyógyszer sincsen otthon.

Orvoshoz kell mennem, 

vizsgáljon meg engem. 

Elkísér az apukám, 

mert még kicsi vagyok, 

megijedek, sírok is, 

nem úgy, mint a nagyok. 

Doktor bácsi megkérdezi: 

Hol fáj neked? mondd el! 

Rámutatok a nyakamra, 

s halkan mondom: Ott benn! 

Nyisd csak nagyra a kis szádat!

- szól a doktor bácsi. 

Belenézek a torkodba. 

Ne szaladj el! Ácsi! 

Apukám az ölébe vesz, 

leülünk egy székre. 

Olyan jó, hogy itt van velem, 

így megnyugszom végre. 

Nagy „á”-t mondjál!

Apu fogjál! Ugye nem fog fájni?

Ugye nem lesz tőle bajom? 

Fogok tudni járni? 

Nem kell félned kicsi fiam! 

nem fáj a vizsgálat, 

nézd, itt van a kis kedvenced!

Gyönyörű plüssállat. 

Mondom az „á”-t doktor bácsi!

Nagyra nyitom számat. 

Meggyógyulok, lázam múlik,

nem leszek már bágyadt. 

Torkod gyulladt, van rá gyógyszer, 

be kell venned reggel egyszer, 

minden nap, míg tart belőle, 

attól kapsz majd új erőre.