A kisfiú és a traktor

A kisfiú és a traktor.

Teljes pompájában bújt elő a csodás Földet éltető Nap a pár napja még szomorkodó felhők mögül. Búcsút intett a hideg tél.     

A kert türelmetlenül várta, hogy meglátogassa barátja, aki nem volt más, mint egy piros színű, Taki nevű traktor. A gép nagyot nyújtózva ébredt álmából, s már gurult is kifelé, hogy mielőbb előkészítse a talajt a tavaszi vetéshez.

Ügyes gazdája útnak indult vele, s máris elkezdődött a szántás. A kert egyre jobban érezte a felfrissülést, s boldogan várta, hogy legutolsó kis szeglete is átforgatásra kerüljön. A férfi pár percre leállította járművét, hogy a magával vitt kulacsból kedvére kortyolhasson. Odaszaladt hozzá a kisfia.

• Apa! Vezethetem a traktort?
• Te kicsi vagy még, nem vezetheted, de gyere, ülj az ölembe és ismerkedj vele közelebbről! A nevét már tudod.
• Szia Taki! Én Dominik vagyok. Tetszik a színed. Látod? Olyan, mint a kabátomé. Vezethetlek?
• Tütüttűűűű! – dudált egyet a traktor, mintha azt mondta volna: „Igen, örömmel adom neked oda a kormányom!”

Apa megértette, hiszen ő minden kis zörejt felismert már Taki hangjaiból.

• Gyere Domika! Szálljunk fel! – mondta, s ölében a gyermekkel egy pillanat múlva a traktorban ültek. Na, indítsuk be! Kicsit hangos lesz, de ne ijedj meg tőle! A motorja adja ezt a zajt. Tudod, a legtöbb jármű és gép motorral működik.
• Az autónk is. Meg a fűrészgép is. Ugye?
• Igen.
• De a bicikli az nem. Meg a roller sem.
• Milyen okos az én kisfiam! – állapította meg apa, majd hamarjában felléptek a magas kislépcsőn.

Domika, izgatottan várta, hogy végre elinduljanak. Együtt fogták a kormányt. 

• Na, akkor folytassuk a szántást Taki! – szólt apa.
• Folytassuk, folytassuk! – lelkendezett Dominik.
• Tütüttűűűű! – válaszolt a traktor.

Elindultak. Lassan és óvatosan. Nyomukban gyönyörű látványt mutatott a frissen forgatott föld. A fákon tanyázó madarak vidám csiripeléssel adtak hangot tetszésüknek.

Végül Domika, apa és Taki pihenni tértek.

• Nagyon jó volt vezetni veled apa! A traktornak lehet kisfia? Olyan, amibe egyedül is be tudok szállni, amit egyedül is vezethetek, ha te nem érsz rá.
• Hát…nem is tudom! – válaszolta apa.      

Kezet mostak, majd leültek a konyhában vacsorázni.

• Itt az ideje az alvásnak! Irány az ágy! – mondta mosolyogva anya.
• Jó, megyek! Apa mesélsz nekem?
• Melyik mesét szeretnéd hallani?
• A traktorosat.

Apa elkezdte lapozni a könyvet. Nem talált traktorról szóló történetet, így hát maga talált ki egyet, ami Takiról és a kisfiáról szólt.  A gyermek élvezettel hallgatta, s másnap, harmadnap, és még utána is ugyanazt akarta hallani.

Szombat reggel mindenki otthon maradt. Domika lustálkodott még egy kicsit. Mikor kiszállt az ágyból, alig hitt a szemének.

Szobájának ajtajánál Taki piros színű kisfia, a kistraktor várt rá.