Hanka Banka és az Álmodozók - 1. fejezet

A Paplanfelhőkön és a Csillagtakarón is túl, puha pihedunnába burkolózva fekszik az éjszakai fellegen Álomfölde. Hosszan mesélhetnék neked róla, hogy milyen hely ez, de igazából te már pontosan tudod. Hiszen Álomfölde mindig éppen olyan, amilyennek megálmodod. És ne félj nagyot álmodni, mert itt mindenki számára lehetséges a lehetetlen, és elképzelhető az elképzelhetetlen. Ha szeretnéd, létezhet benne egy Csokoládétenger, vagy akár egy mézédes vizű szivárványszínű folyó is, lakhatják kedves óriások vagy furfangos törpék, lehet királya vagy hercegnője. Álmaidban uralkodhatsz benne akár te is, egész nap vattacukrot majszolva, sokáig fent maradva, egy játékokkal csordultig tele gyerekszobában, vagy egy végeláthatatlanul hosszú réten futkározva. Ugrálhatsz benne pulóver és kabát nélkül, mert itt mindig pont olyan idő van, amiben nem fázol meg, és fogat sem kell mosnod, és beteg sem lesz soha senki. Mindezt az Álomfogóknak köszönheted, akik minden álmodban ott vannak veled, hogy vigyázzanak rád. Ha sosem láttad még őket, az azért lehetséges, mert jól végzik a munkájukat. Láthatatlanul megbújva tesznek több ezer apró csodát minden éjszaka azért, hogy az álmokban ne történhessen semmi rossz. Ők a rémálmok legyőzői. Mondhatnánk úgy is, hogy a rémálmok rémálmai.

Mióta világ a világ, és létezik az álomvilág is, az Álomfogók egy bonyolult beosztás szerint dolgoznak a nap huszonnégy órájában azért, hogy egyetlen kisgyereknek se legyenek rémálmai a Földön. Azok, akikre éppen egy álomban sincs szükség, szabadnapos Álmodozóként pihenik ki magukat a hófödte Párnahegyekben kirándulva, vagy éppen a Bársony-tengerben úszkálva. Olyankor az Álmodozók ugyanolyan gondtalanok, mint te az álmaidban. Felmásznak az ezerszínű szivárványra, szánkóznak a Virágos lejtőn, korcsolyáznak a Kristályfolyón, beszélgetnek az állatokkal, vagy egyszerűen csak heverésznek a Csigalegelőn az éjszakai eget kémlelve. Az Álmodozók igazi örök gyerekek, elevenek és szeleburdik, kíváncsiak és jókedvűek, lételemük a móka és a kalandvágy. Álomfogóként azonban minden éjjel kellő komolysággal és fegyelemmel végzik a munkájukat.

Az Álomfogók beosztása egy hatalmas barna, bőrkötéses Könyvben olvasható, mely Álomfölde legeldugottabb szegletében, a Holdvölgyben található egy hatalmas, díszesen faragott állványnak támasztva. Borítóján arany betűk jegyzik az Álomfogók jelmondatát, mely a következőképpen szól:

"Az Álomfogó segít a bajban, szemnek mégis láthatatlan. Álmot őriz, álmot véd, minden álom legyen szép!"

Az Álmodozók Könyve mindig ugyanott van nyitva, senki sem lapozza, senki sem nyúl hozzá, mégis minden nap egy új dátum és egy új beosztás olvasható ki belőle, mely alapján az Álmodozók pontosan tudják, hogy kinek az álmában és mikor lesznek Álomfogók aznap.

Legalábbis így volt ez minden áldott nap 5 hónappal, 6 nappal, 3 órával és 4 perccel ezelőttig. Akkor ugyanis történt valami, amit azóta sem tud senki megmagyarázni. A könyv lapjain az írás többé nem frissült, és ugyanaz a beosztás szerepel rajta azóta is. Mindez több szempontból is nyugtalanító helyzetet eredményezett Álomfölde életében. A szinte szünet nélkül beosztott Álomfogók például egyre fáradtabban próbálnak helytállni az álmokban.

- Az előbb túl későn tüntettem el egy mumust. A kicsi Erik persze meglátta, és sírva ébredt az éjszaka közepén. Az egyetlen jó ebben csak az, hogy tudok egy kis ideig pihenni a következő álomig. De egyre több a figyelmetlenségből bekövetkezett rémálom. Nem jó ez így. - panaszkodott pityeregve az őt körülvevő Álmodozóknak Katka, akinek nemsokára egy másik álomban volt jelenése.

- Az új gyerekekről nem is beszélve. Az ő álmaikkal mi lesz így? Még a nevük sem szerepel a Könyvben. - tette hozzá szomorúan Csillag Vira.

Minden Álmodozó és Álomfogó egyetértett abban, hogy tenniük kell valamit. Persze ne gondold, hogy 5 hónapja, 6 napja, 3 órája, és most már 6 perce tétlenül várják, hogy valami csak úgy magától megváltozzon. De való igaz, az első napokban úgy gondolták, hogy csak egy kis tréfát űz velük valaki, és folytatták tovább a munkát és a pihenést a legutolsó beosztás szerint. Aztán amikor már egy hét is eltelt, senki sem gondolta viccesnek a helyzetet.

Így amikor a jókedvet felváltotta az aggodalom, a szabadnapjaikban ragadt Álmodozók a Holdvölgyben gyűltek össze. Hiszen ez volt mindennek a kiindulópontja. Itt volt az Álmodozók Könyve, és az Álomfogók is innen indultak el az Álmok útján, egyenesen a kisgyerekek álmaiba. Az Álmodozók úgy tartották ésszerűnek, hogy itt táboroznak le, amíg minden a feje tetején áll Álomföldén. A megoldás kutatására indított expedíciókat is innen indították az elmúlt hónapok során. Néhányan párosával, megint mások hármasával keltek útra, hogy találjanak valamit, ami segíthet visszarendezni mindent a régi kerékvágásba. Hogy mit is kerestek? Azt ők sem tudták igazán. Talán egy varázslatot. Vagy esetleg egy mágikus erejű kincset. De az is lehet, hogy csak egy mindentudó jótevőt. Úgy gondolták, ha eléggé kitartóan járják a végtelen Álomföldét, egyszer csak keresztezik a megoldás útját így, vagy úgy.

- Te kivel indulsz útnak? - szegezte a kérdést egyik nap Hanka Bankának Cicmerszon, a kék bundájú macska.

A kislány éppen abban a pillanatban fejezte be a csomagolást. Felállt a táskája mellől, jobb kezével elsöpörte szemébe hulló rövid szőke tincseit, majd mosolyogva Cicmerszon irányába fordult.

- Természetesen veled! - vágta rá rögtön Hanka Banka. - Te vagy a legrégebbi barátom, és a leghegyesebb fülű Álmodozó! Ki lehetne tökéletesebb útitárs?

Most biztosan meglepődtél. Egy Álmodozó macska? Talán azt hitted, hogy a cicákat nem kell megvédeni a rémálmoktól? Az igaz, hogy mindig csak a kutyákat kell eltüntetni az álmaikból, de attól még nagyon komoly és felelősségteljes munkáról van szó.

- Azt gondoltam, talán Holdvölgyben maradsz. Néhányan itt táboroznak, arra az esetre, ha a Könyv egyszer csak magához térne. És ők látják el frissítővel az Álomfogókat is két álom között. - magyarázta Cicmerszon.

- Ez persze mind nagyon nemes feladat. De most végre egy igazi kaland vár ránk! Hiszen megmenthetjük Álomföldét! - mondta lelkesen Hanka Banka. - Az én táskám már be van pakolva, te, hogy állsz? - mutatott piros hátizsákjára.

Az Álmodozók sosem indultak sehova a feneketlen hátizsákjuk nélkül. Egyszerűen minden elfért benne, amire szükségük lehetett, akár az álmokban, akár a szabadnapjaikon. Persze mindig voltak, akik szerettek kilógni a sorból.

- Minden, ami nélkülözhetetlen, itt van nálam. - tapogatta meg a mágikus mellényének zsebeit Cicmerszon. - Van elképzelésed, hogy merre induljunk?

- Nos, a megoldás kulcsa bárhol lehet. De azt hiszem, ideje lesz szembenézni a félelmeinkkel, és azokat a helyeket felkutatni, ahová eddig nem merészkedtünk. - mondta a kislány, majd határozott léptekkel elindult a Káprázatos Keskeny Erdő irányába.