Barion Pixel

Hattyú Hanna


http://mocorgohaz.hu/

Volt egy fekete hattyú, Hanna volt a neve, nagyon magányos volt, mert nem álltak szóba vele.
Hiába mosolygott kedvesen, rá se nézett senki sem.
Hattyú társai kiközösítették, a színét nem értették.
 
A hattyúnak fehér a színe, hogy lehet ez fekete?- d...

Kép forrása: Mesterséges Intelligencia által generált kép

Volt egy fekete hattyú, Hanna volt a neve, nagyon magányos volt, mert nem álltak szóba vele.

Hiába mosolygott kedvesen, rá se nézett senki sem.

Hattyú társai kiközösítették, a színét nem értették.

 

A hattyúnak fehér a színe, hogy lehet ez fekete?- dohogták mérgesen, ha elúsztak mellette.

Hannának nagyon fájt a kis lelke, szőrnyen el volt keseredve, egy barát se volt mellette.

 

Nem kellek itt senkinek, mit tegyek?-sírdogált csendesen – Jobb lenne elmennem.

Fel is kerekedett, elindult a messzeségbe, ott talán lesz neki békessége.

 

Ment, mendegélt a hatalmas vízen, útját nem állta senki sem.

A nap már lemenőben vöröslött a tó tükrében.

Az anyukáját nem ismerte, kihez is mehetne, egyedűl maradt az életben.

Sűrű nádas szeli útját, itt megbújva eltöltheti az éjszakát.

 

De nicsak! Mi az ott? Pici hattyú síránkozott, kapaszkodott nagy levélbe, elhagyta már ereje.

A nagy hullámok elsodorták, hiába kereste mamáját.

Azt hitte ez lesz már a veszte, hisz túl kicsi a menekvéshez.

 

Hattyú Hanna a hátára emelte, szárnyaival körbe ölelte, s melengette.

Ne félj kicsi Hófehérke, megmentelek,s hazaviszlek.

Tőlem se kell félned, sajnos a jó Isten engem ilyennek teremtett,

de ugyan úgy ver a szívem, mint neked, és hófehér a lelkem elhiszed?

 

A kis átázott pihe gombóc csak bólogatott, s a jó melegben a fáradtságtól el is aludt.

A hajnali fényes napocska első sugara, őket már ébren találta.

 

Hattyú Hanna finom hínár csemegét gyűjtött reggelire, s a kis Hófehérke be is lakott izibe,

majd jót nyújtózott s meg is köszönte.

 

Nagyon korgott már a pocakom, nem hittem, hogy valaha is jól lakom.

Hófehérke a nevem, igen! Ismersz engem?Tudod ki a mamám?

Ő a Szépreményű Angyalszárny.- mondta büszkén a kis hattyú.

Örülök, hogy segíthetek neked, és csak kitaláltam a neved.

De a mamádat tudom ki, Ő nem fog nekem örülni.

Tudod, mindig csúfólnak a színem miatt – mondta Hanna szomorúan.

 

Hát ezután majd nem fognak, s elfogadnak! Én melletted leszek s nem engedem!

De a mama hálás lesz neked, hidd el! - erősködött Hófehérke.

A kis tollpihének igaza lett, a visszatérésnek nagyon örült a hattyú sereg,

még bocsánatot is kértek.

Végre egy család lettek, s boldogan éltek. Szépreményű Angyalszárnnyal, s férjeikkel

tavasszal már ujabb csibéket neveltek.

 

Cynthia Nagy, Író, költő

Ezt a mesét írta: Cynthia Nagy Író, költő

Nagy Cynthia vagyok, az Alföld közepén születtem. Több magazinban és Irodalmi folyóiratokban jelentek már meg verseim, írásaim. Számos Antológiákban is szerepeltek alkotásaim. A Cserhát Művészkör állandó szerzője és tagja vagyok. Nivó és Lyra dijat kaptam, valamint Költői díjat. 2022-ben Költői Arany oklevelet kaptam. 2023.-ban Cserhát Aranytoll dijas lettem.


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Tóth Lászlóné Rita

2024-03-01 19:29

Nagyon kedves mese volt, ráadásul tanulságos is. Szeretettel: Rita

Mészárosné Szuda Melinda

2024-03-02 12:34

De aranyos történet kedves Cynthia! Olyan jó ha jó a vége! Maradok szeretettel, Melinda

Cynthia Nagy

2024-03-04 19:08

Nagyon aranyosak vagytok, Rita és Melinda! Köszönöm szépen nektek. Maradok szeretettel: Cynthia

Harangi Árpádné

2024-03-16 03:33

Aranyos mese!



Sütibeállítások