A szomorú mosógép

A szomorú mosógép.

Nagy Cynthia

  A  szomorú mosógép

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon szép emeletes ház, ami olyan környezetben volt, ahol körös körül ameddig a szem ellát, telis tele volt hegyekkel, dombokkal, erdőkkel, rétekkel , sok sok mezei virággal, mindenféle növényekkel egyik szebb volt mint másik.
Na és, hogy el ne felejtsem azt a sok szép énekes madarat, amik megédesítették az ott lakók minden percét a csudaszép énekükkel, és színes kinézetükkel.

Ennek a nagy háznak a kertjében volt egy gyönyörű halastó, amit a gazda maga álmodott meg, és a  saját két kezével meg is építette. A tóban sok -féle színekben pompázó halacskák úszkáltak a remek növény dús környezetben.

Az itt élő szülőknek három gyermekük volt. 
Az alagsorban állt egy mosógép,ami nagyon magányos volt. Minden nap megkapta a feladatát, szinte sohasem állhatott meg, mert mindig jött a ház úrnője és tele pakolta mindenféle szennyessel, amit neki tisztára kellett mosnia. Már nagyon unta, de vigasztalta a tudat, hogy az anyuka minden alkalommal kedvesen szólva azt mondta, hogy : - Kérlek, mosd őket tisztára jó? - és megsimogatta  a mosógép buksiját, ami ebben az esetben a teteje volt a gépnek.

Jajjjj – sóhajtott fel a mosógép -  miért nincs nekem lábam, hogy kimehessek innét és láthassam a való világot?  Újra láthatnám a kint lévő csodás fákat, virágokat a madarakkal együtt, mint mikor idehoztak új koromban ebbe a számomra nagy hideg, rideg házba. Itt csak a magány és szomorúság várt rám. Nincs akihez szólni tudnék, hisz nincs senki , aki meg is értene engem. Senki se érti amit mondok. Én persze minden szót megértek. Mindig csak a munka, se éjjelem se nappalom, mert annyi a szennyes, hogy soha sem érek a végére. Közben persze kínoznak a magányos gondolatok és nincs akivel megoszthatnám, aki széppé tehetné ezt a rabságot amire születtem. - kesergett a mosógép. 
Ahogy elmerengett szomorú gondolatain, észre vette, hogy az anyuka elfelejtette becsukni a lépcső tetején lévő ajtót, amin lejönnek ide az alagsorba.
Ideje sem volt arra, hogy ezen eltűnődjön, mikor látta, hogy egy kicsi lány bekukucskál az ajtón és lenéz rá.  Ajjaj – gondolta – nehogy leessen itt nekem a lépcsőn! - De abban a pillanatban a kicsi lány már jött is lefelé a meredek lépcsőn ügyesen a korlátba kapaszkodva. Ahogy szép lassan leért, oda is ment hozzá.

Szia … Te vagy a mosógép ugye? Most is mosol te szegény. Minek kell neked ennyit mosnod? Mert piszkosak vagyunk és mi gyerekek sok munkát adunk neked? És te ezért utálsz minket ugye? Állandóan mosnod kell ránk? - a kicsi lányból záporoztak a kérdések.

Mikor végre elhallgatott  és válaszra várva bámult rá , megakart szólalni, de nem mert... a kislány folytatta – Az én nevem Eszter Anna és neked vajon van neved? Én hat éves vagyok és te? Én balettra járok és idén megyek majd iskolába tudod?  Tanulok angolul és ha akarod mindennap lejövök majd ide hozzád és megtanítalak arra, amit tanulok jó? Szeretnéd?  - kérdezte, aztán szomorúan tette hozzá : - Jaj, de buta vagyok, hiszen te nem tudsz beszélni, így aztán tanítani se foglak tudni .

A mosógép nem bírta tovább és megszólalt : - De igen, minden szavadat értem és igen, tudok beszélni de lehet, hogy csak te érted amit mondok. Nem tudom, hogy miért. Vagy te sem érted?
 Jajj, de jó , értelek. Te tudsz beszélni?  - örült a kicsi lány és táncolt is örömében – akkor mi örök barátok lehetünk ugye? Mert leszel a barátom ugye? Mond , hogy leszel jó?
Hát persze, hogy leszek, miért is ne lehetnénk mi ketten barátok? - ujjongott a mosógép, és örömében a szíve megtelt szeretettel a kicsi lány iránt és legszívesebben magához ölelte volna... ha lenne keze. 
Ezután minden nap lejövök hozzád beszélgetni jó lesz? - örömködött Eszter, Anna.
Persze, hiszen nagyon magányos vagyok és te elmondhatnád nekem, hogy milyen odafent az élet? Tudod új korom óta itt vagyok lent és semmit sem tudok a külvilágról. - szomorkodott a mosógép.
Akarod, hogy kinyissam az ablakot neked? Akkor hallhatod a madarak énekét és talán a szellő is befújhat néha ide hozzád és mindent hallhatsz ami kint történik. Jó lesz neked? - válaszra sem várva felmászott  valami székre, onnan egy asztalra és már el is érte az ablakot. Olyan ügyesen csinálta, mint egy kismacska, de azért óvatosan és már jött is vissza nagy büszkén. - De azért ezt ne mond meg az anyunak jó?  Úgy is csak szidást kapnék, ha megtudná, hogy felmásztam oda!  - mutatott a pici ujjával az ablak felé. 
Nyugodt lehetsz Eszterke, mert tőlem semmit sem tud meg senki, hiszen csakis Te érted amit mondok. Ezért kérlek, Te se beszélj erről senkinek jó?
Nem hát, nem fogok! El se hinnék nekem amúgy sem . - mondta szomorkodva Eszter – de lassan vissza kell mennem, mert az anyu biztosan keresni fog és nem akarom a balhét.
Közben lejárt a program is...

Eszter, Anna puszit nyomott a mosógép búbjára, aki kissé el is pirult örömében, és a lépcsőn felfelé menet integetett és suttogva mondta : - Jövök holnap !
A mosógép szíve boldogan dobogott, hiszen tudta, hogy számíthat a kicsi lány örök barátságára.

Így is lett!!  Többé már nem volt magányos. Eszter, Anna mindennap lejött hozzá és beszámolt minden látványosságról, ami a kertben és a környéken történt , és Ő látott lelki szemei előtt mindent, a maga szépségében amit Eszter Anna elmesélt, mert annyira aprólékosan és örömmel tudta átadni az élményt.. Együtt tanultak, és mindent együtt csináltak, amit csak lehetett. A kislány megmutatta amit tanult a baletton a mosógép nagy örömére. Kikérdezte az aznapi leckét és az angolt is együtt tanulták.
Itt a vége fuss el véle …..