Homokba rajzolva


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

    
                     Két kisfiú ült a parton a homokban. A nap már lemenőben volt, szikrázott a tenger a színes sugaraktól. Ameddig a szem ellátott végtelen víz hullámzott mindenfelé. Néhol egy-egy fehér hajó szelte át a habokat. A felszín felett...

Kép forrása: pixabay.com

    

                     Két kisfiú ült a parton a homokban. A nap már lemenőben volt, szikrázott a tenger a színes sugaraktól. Ameddig a szem ellátott végtelen víz hullámzott mindenfelé. Néhol egy-egy fehér hajó szelte át a habokat. A felszín felett sirályok szálltak, időközönként leszálltak és megpihentek a hullámok hátán.

            A két kisgyerek különböző alakokat rajzolt a homokba. Mutatóujjuk körme alatt már sok réteg porszem rejtőzött. Apa felállt a kemping székről és a hátuk mögött megállt.

– De szép cicát rajzoltál! – mondta a kisebbnek.

– Ó, és ott van egy kutyus is, meg egy házikó! – folytatta. Anya letette a könyvet, amit addig olvasott, és közelebb jött.

– Ó, ez valóban nagyon aranyos! – mutatott a kisegérre, aminek körvonalai már bevésődtek a homokba. Hozott a bokrok felől négy kis vékony gallyat, mint egy ceruzát, úgy fogta meg az egyiket, és néhány vonalból már ki is alakult a tengeri homokban egy kislány alakja. Mindenkinek adott egy-egy gallyceruzát, így Apa is leguggolt, és egy nagy ház kialakításába kezdett.

– Apa, kertet is rajzolj hozzá! – kérte a kisfia.

– A kertbe egy homokozót, hintát és mászókát kérek! – mondta a nagyobbik.

– A kutyának nem kell kutyaház? – kérdezte Anya.

– De, igen, csinálj neki! – kiáltották egyszerre a gyerekek.

– A cicának egy tál tejet rajzolok! – mondta a kisfiú.

– Jó, én pedig a kutyusnak egy tányérba husikát rakok! – azzal bevéste azt is a homokba a bátyja.

Így játszottak mind a négyen, estefelé, a tengerparton. Észrevették, hogy nincs fa a kertben, Anya gyorsan kanyarított egy dús lombút a földön. Aztán mindenki virágot rajzolt, mert rájöttek, hogy a kertbe kell egy virágágyás is.

– Egy nyuszit még légy szíves! – kérte az Apját a kicsi.

– Rendben van, de ez az utolsó! – Apa.

Mikor elkészült a nyuszival, akkor hiába kérlelték a gyerekek, hogy ne hagyja abba, befejezte a rajzolást.

– Nézzétek, lebukott a nap, mindjárt teljesen besötétedik. Induljunk haza mi is vacsorázni! – mondta, azzal Anyával együtt felálltak, kézen fogták a gyerekeket és elindultak.

Egy kiskutyával szembe találkoztak, aki elkóborolt a gazdijától, és nagyon élénken szaglászott, úgy rohant előre, mintha valaki kergetné. Hirtelen megállt, épp a rajzoknál, és éktelen ugatásba kezdett. Szerencsére a gazdija utolérte, és hívta, hogy menjenek fel a parti sétányra.

– De jó, hogy ez a kutyus nem taposta össze a rajzainkat! – sóhajtott megkönnyebbülten a kisfiú. Mikor minden elcsendesült, a homokos part e távoli csücskében valaki megszólalt:

– Majdnem megkergetett engem a kutyus! Még jó, hogy jött a gazdija és megmentett!

– Cica, te már felébredtél? – kérdezte a homokba rajzolt kutyus, aki csodálkozva nézte a nyújtózkodó fehér macskát.

– Persze. Kishíján megkergetett az a kutya, mondom! – és a sétány irányába mutatott.

– Nincs ott senki! – tápászkodott fel a rajzból életre kelt kiskutya.

– Ha az hiányzik neked, hogy kergessenek, hát majd én megfuttatlak! – kiáltotta.

Azzal nekiiramodott. Szegény cica szaladt a homokban, ahogy a lába bírta. Akkor állt fel a kislány.

– Hagyjátok abba! Nyugalom! – kiáltotta.

– Nézzétek, milyen szép házunk van! – mutatott az életre kelt krémszínű házikóra.

– És a kertünk! Milyen csodás! Van benne homokozó, hinta, mászóka! Én megyek, kipróbálom! – szólt, és beült a hintába.

Színpompás virágok vették körül, és egy hatalmas, zöldlombú fa állt ott. A parti sétányon kigyulladtak a lámpák fényei, és ő így játszott a kertben.

A kutyus megéhezett.

– Nézzétek, idekészítették nekem a vacsorát! – és elkezdte eszegetni a tányérból a megrajzolt és valósággá vált kutyaeledelt.

– Ó, nekem pedig tejecskét öntöttek ebbe a tálkába! – örült meg a cica.

A kisegér éppen akkor nyújtózott egy nagyot, mikor a cica lefetyelni kezdett. Túl közel rajzolták a tálkához, és felborította azt.

– Bocsánat, nem akartam! – szabadkozott szegény, de mindhiába. A károsult cica nagyon mérges lett, és rákiáltott:

– Te egérke, fussál előlem, mert ezért aztán jól megkergetlek! Futott, szaladt a kisegér, nem volt mit tenni, egérlyukat nem rajzolt neki senki, befutott hát a házba. Onnan hangos sikoly hallatszott, megijedt tőle Anya, de őt nem látta senki, hiszen nem vésték sem mutatóujjal, sem gallyceruzával a homokba, így csak a hangját hallhatták.

Ezalatt a kislány játszott, kutyát sétáltatott.

– Hol vagy cica? – kiáltotta.

– Itt vagyok, egeret kergetek! De már meguntam, jövök hozzád! – nyávogta a cica.

De megkönnyebbült a kisegér! A házban beült egy fotelba, kényelmesen elhelyezkedett, bekapcsolta a TV– t, az egérműsorra vitte a csatornát, és sokáig azt nézte.

A gyerekek a szüleikkel közben megvacsoráztak. A kisfiúnak eszébe jutott a rajz a tengerparton.

– Nincsenek szülei –  mondta.

– Tessék? Kinek nincsenek szülei? –  kérdezte Apa.

– A kislánynak, akit a homokba rajzoltunk. Menjünk vissza! Kérlek, rajzoljunk Apát és Anyát neki!

Mindannyian egyetértettek abban, hogy egy kislánynak hiába van mindene, ha szülőket nem rajzoltak neki a homokba. Vacsora után visszasétáltak arra a helyszínre, ahol a képet készítették. Gyorsan a lámpák fényénél bevéstek a homokba a kislánynak egy Apukát és egy Anyukát. Azután elsiettek, mert már nagyon későre járt.

– De jó, itt vagytok végre Apa, Anya! –  állt fel a homokrajz kislány, és átölelte a szüleit.

Hazaérve a kisfiú így szólt a bátyjához:

– Észrevetted, hogy a cica a másik oldalon volt, nem ott ahová rajzoltuk? A kisegér pedig eltűnt!

– Igen, láttam! – válaszolt a bátyja.

– Talán más is járt arrafelé és a cicát odarajzolta. A kisegeret pedig elmosta a víz – szólt az Anyukájuk.

– Vagy a kutyus megkergette a cicát. Tudjátok, amelyik ott járt! –  latolgatta a kisfiú. A kisegér pedig elfutott a cica elöl! – folytatta.

– Minden lehetséges! – ásított egy nagyot Apa. – Aludjunk, holnap majd beszélgetünk erről! – indítványozta.

            Mindannyian aludni tértek. A tengerparti hullámok, a hold és a csillagok látták csak, ahogy a homokba rajzolt család ezen az estén már másodjára életre kelt. Apa és Anya óvó tekintettel figyelték kislányukat. A kutya, cica és a kisegér boldogan futkároztak körülöttük, tudták, hogy másnap ott pihenhetnek egész nap a homokba rajzolva. 

 

Kovácsné Demeter Monika Iringó, meseíró

Debrecenben születtem. Itt érettségiztem a Tóth Árpád Gimnáziumban, itt végeztem okleveles vegyészként a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A BIOGAL- TEVA Gyógyszergyárban 40 évig dolgoztam gyógyszerfejlesztőként. Két fiam és négy unokám van. Gyerekkorom óta szeretek történeteket írni. A meseírást 2023-ban kezdtem, és ez új utat nyitott az életemben. Remélem, akik olvassák a meséimet, azoknak örömöt szerzek, mert akk...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!