Hópihe tündérke és a virágtündér


https://ggwebsite.com
  Március van, a hóvirág csilingel az erdőszélen, hirdeti a tavasz érkezését. Hópihe tündérke a többi tündérkével együtt, útrakészen állt, elhagyni a Tavasz érintette vidékeket. A jégszánkók hipp-hopp, megteltek pici fehér tündérkékkel, s a jégparipák a felhők föl...

Kép forrása: saját illusztráció

  Március van, a hóvirág csilingel az erdőszélen, hirdeti a tavasz érkezését. Hópihe tündérke a többi tündérkével együtt, útrakészen állt, elhagyni a Tavasz érintette vidékeket. A jégszánkók hipp-hopp, megteltek pici fehér tündérkékkel, s a jégparipák a felhők fölé szálltak. Az egyik szánkóban Hópihe tündérke és barátja, a Hóember ült.

  Szomorúak voltak, hogy itt kellett hagyniuk ezt a gyönyörű vidéket, ahol olyan jól érezték magukat. Egy kis, átlátszó könnycsepp végigszántotta a tündérke arcát, majd lepottyant a jégszánkó karjára, onnan pedig hullani kezdett lefelé. Egy pici, lepkeszárnyú virágtündér éppen arra repült, és a könnycsepp a kezére esett, ahol rögtön csillogó gyémántkövecskévé vált. Leült a kis tündér egy faágra, és csodálkozva nézegette a villogó, könnycsepp alakú gyémántot. Addig-addig nézegette, míg a kövecskében egy képet kezdett látni. Hófehér hajú és arcú, gyönyörű leányt látott, és mellette egy ugyanolyan fehér arcú, feketeszemű és piros orrú valakit.

  – Ki vagy te, fehér arcú leány? – kérdezte a virágtündér, és megsimogatta a kövecskét.

  Hópihe tündérke hallotta a kérdést és megérezte a simogatást. Elővette jéggömbjét és meglátta benne a kis virágtündért.

  – Én Hópihe tündér vagyok és ez itt mellettem a legjobb barátom, a Hóember – válaszolta. – De te ki vagy, rózsás arcú leány? – kérdezte kíváncsian.

  – Én virágtündér vagyok. Azt hiszem, ezt a gyémánt könnycseppet te vesztetted el, én meg rátaláltam. Miként tudnám visszaadni neked? – kérdezte.

  – Nem tudod visszaadni, de beszélgetni tudsz velem, amikor akarsz. Megmutathatod vele nekem, milyen a tavaszi táj, milyenek a virágok, mert én még sohasem láttam. Cserébe én is megmutatom neked milyen Jégország.

  Örvendezve tapsikolt a két kis tündér, és Virág, mert így hívták a virágtündért, azonnal szárnyra kelt és mutatta Hópihének a tavaszi tájat. Röptében találkozott ő is a jóbarátjával, aki nem volt más, mint a Húsvéti Nyuszi, és bemutatta Hópihének.

  Gyönyörködve nézte Hópihe és Hóember a sok színes hímestojást, amelyeket a nyuszi festett, és amelyekhez a színes festékeket a virágtündér gyűjtötte pici köténykéjében.

  Együtt izgult a két kis tündér húsvét reggel, amikor a gyerekek a hímestojások keresésére indultak, és csilingelő nevetésük összecsendült, amikor valaki rátalált egy bokor aljába rejtett tojásra.

  Hópihe is megmutatta új barátainak Jégországot. Virágnak különösen a jégvirág tetszett.

  – Soha nem láttam még ilyen szépet! – mondta a tündér.

  Aznap este Hópihe tündérke tücsökcirpelésre aludt el, és álmában színes virágokat és hímestojásokat látott.

  – Milyen szép a Tavasz! – suttogta, és mély álomba merült.

   Hópihe tündérkének pedig még egy jóbarátja lett, akivel mindennap beszélgetett, de személyesen sosem találkozhatott.

Viorica Violet Vandor, Meseíró és illusztrátor

Viorica Violet Vandor (Vándor Várhegyi Ibolya) Gyermekkorától kezdve vonzotta a művészet és az irodalom világa. 1991 óta íróként, illusztrátorként és szerkesztőként dolgozik, és néhány könyve bestseller könyv lett. Több mint 70 könyve jelent meg Romániában, egy pár Magyarországon, valamint könyveket illusztrált amerikai, kanadai és angliai szerzőknek. 2007 decemberétől, tagja az Erdélyi Magyar Írók Ligá...