Kép forrása: Saját
Húsvét (akrosztikon).
Hajat ne moss előre,
Úgyis roncs lesz belőle,
Seperd ki a konyhádat,
Vendégeid úgy várjad,
Édes vízzel rohamoznak,
Tojást adj a lovagoknak!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Egy hatalmas ország apró szegletében, magas hegység sűrű erdejében élt egy ember, s annak felesége, fia, lánya. Szegényesen, szerényen éltek, mégsem szenvedték semminek a hiányát, mert nagy-nagy sz...
Elolvasom
Tavasz volt. Ragyogó napsütéses, madárröptető, darázs dongató, virágcsalogató szép idő. Már felszáradóban volt a hajnali pára, a madarak befejezték a reggeli köszöntőjük eldalolását, és hernyóvadás...
Elolvasom
Volt idő, mikor Magyarország határait és főbb területeit hatalmas, erős várak védték az idegen betolakodóktól. Magas hegyek csúcsára építették őket, ahonnan be lehetett látni az egész környéket kör...
Elolvasom
Ezt a verset írta: Venczel Tímea meseíró
Venczel Tímea vagyok. Óvónéni anyuka szárnyai alatt növekedve dalok, versek, mesék szötték át a gyerekkoromat. Magam is próbálkoztam akkoriban verseléssel, de az írás szele a húszas éveim elején csapott meg igazán. Meseírásra a környezetemben élő gyerekek és a természet ihletett. Gyerekeknek szánt verseim múzsái elsősorban a lányaim, azonban ha széthúzom a függönyt és kitekintek a világba, komolyabb hang...