Kép forrása: Saját
Anya.
Nap ha volnék, melegítenélek.
Holdként kerted ezüstözném.
Madárdalként Rólad szólnék,
Virág ha volnék Neked nyílnék.
Álmodként valóra válnék.
Ha érzés, lelked ringatnám.
Szép szemedben fény, csillognék,
Arcodat mosolyként játszatnám.
Most gyermeked vagyok.
Így fűzöm egybe életed.
Szívemben őrzöm, mit Tőled kapok,
Az örökké élő szereteted.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Venczel Tímea meseíró
Venczel Tímea vagyok. Óvónéni anyuka szárnyai alatt növekedve dalok, versek, mesék szötték át a gyerekkoromat. Magam is próbálkoztam akkoriban verseléssel, de az írás szele a húszas éveim elején csapott meg igazán. Meseírásra a környezetemben élő gyerekek és a természet ihletett. Gyerekeknek szánt verseim múzsái elsősorban a lányaim, azonban ha széthúzom a függönyt és kitekintek a világba, komolyabb hangulatú vers...