Milliónyi cseppjét a boldogságnak szomjazza a szád,
Tündöklő szemekkel üzened a világnak, hogy eljöttél hozzá!
Megérkeztél. Előtted a végtelen tárt karokkal vár,
Otthonába hív az élet, minden ízével megkínál.
Mosolyodra visszakacag száz és ezer csoda,
Habvárából rádkacsint a simogató Nap sugara.
Melléd szegődnek álmaid, és bármerre visznek lábaid,
Fejed felett a csillagos ég megidézi vágyaid.
Társaddá lesz a hajnal, cirógató madárdallal,
S a nap fénye barátsága, mártóztató boldogsággal.
A mosolygós esték hívogató, csalogató szavára
Feltárja titkos rejtekét a mese csodavilága,
És az éjszaka ünneplő kristályfényei közé szállva
Eljuthatsz a mindent tudó öreg Hold megigéző udvarába.
Utadat végigszegélyezik majd hegyek és völgyek,
Patakok mossák arcodat, lépted vezetik ösvények.
A lombos fák alatt mindig megpihenhetsz,
A világ örök csodáin hosszan elmerenghetsz.
Az élet ölelő hangjai szeretettel töltik meg szívedet,
S angyalszárnyon ringatózó álmaid óvják szabad lelkedet.
Ezt a mesét írta: Venczel Tímea meseíró
Venczel Tímea vagyok. Óvónéni anyuka szárnyai alatt növekedve dalok, versek, mesék szötték át a gyerekkoromat. Magam is próbálkoztam akkoriban verseléssel, de az írás szele a húszas éveim elején csapott meg igazán. Meseírásra a környezetemben élő gyerekek és a természet ihletett. Gyerekeknek szánt verseim múzsái elsősorban a lányaim, azonban ha széthúzom a függönyt és kitekintek a világba, komolyabb hangulatú vers...