Szeptember.
Szeptember
Kapaszkodik még beléd a nyár,
ám csöndesen, ahogy a tolvaj jár,
rádkacsint az őszi napsugár;
szíved lopja már.
Párás reggel tölti a színeket,
madarak szórnak búcsú éneket,
puttonyok gyűjtenek édes ízeket,
a nyugvó Nap korábban integet.
Ints hát búcsút a nyárnak,
örülj az őszi napsugárnak,
ha cirógatja arcodat,
mint nagyanyó az unokákat.
Szedjél diót - pottyanót;
harapj almát - roppanót;
gyűjtsd a magot cinegének;
tárd ki szíved az ősznek!
Ezt a mesét írta: Venczel Tímea meseíró
Venczel Tímea vagyok. Óvónéni anyuka szárnyai alatt növekedve dalok, versek, mesék szötték át a gyerekkoromat. Magam is próbálkoztam akkoriban verseléssel, de az írás szele a húszas éveim elején csapott meg igazán. Meseírásra a környezetemben élő gyerekek és a természet ihletett. Gyerekeknek szánt verseim múzsái elsősorban a lányaim, azonban ha széthúzom a függönyt és kitekintek a világba, komolyabb hangulatú vers...