Rózsakirálylány

Rózsakirálylány.

Kerek világ kellős közepében

volt egy kastély, s annak közelében

egy rózsabokor állott,

oly szépet még senki sem látott.

Illatától táncot jártak körötte a méhek,

s megcsodálta őt mindenki, aki arra tévedt.

Tévedt, ha mondom, úgy bizony, ez ám az igazság,

hisz a kastély üresen állt, nem lakta már uraság.

Azt beszélik, kő borította az összes termet,

s ki a kastélyba lábát tette, az is kővé dermedt.

Egykor király élt a lányával e falak között,

ám a királyi menyegző napján a bánat is beköltözött.

Boszorkány volt az új ara, így mesélte a legenda,

s a királylányt elátkozta, mert szebb volt az őnála.

Szépséges rózsabokor lett börtöne a lánynak,

és sokáig megmaradt ez titkos talánynak.

Kővé varázsolta a kastély népét, királyostul mindet,

s elérte a varázs azt is, ki menteni próbálta őket.

Egy módja volt csupán, hogy az átkot a boszorkány feloldja,

ha a királylány szabadítására valaki a vérét adja.

De nem akadt senki, ki segíthetett volna rajta,

hiszen aki megpróbálta, kőként meredt a világba.

Egy napon vándorlegényt vitt arra a hazaútja,

fáradt volt már keze-lába, s üres a tarisznyája.

Az útszélen volt egy almafácska, hogy éhét csillapítsa,

felmászott a közepére, s az almákat egyre falta.

Ahogy ottan falatozott, s nézelődött körbe,

észrevette a rózsabokrot, s vidám lett a kedve tőle.

Rég nem látott édesanyját juttatta az eszébe,

valamikor ilyen szépség virított a kertjébe'.

- Viszek hát egy csokrétával, hadd örüljön neki –

örvendezett a legény, s kezdte a rózsát szedni.

Ám amilyen szép a rózsa, olyan szúrós volt a szára,

az ezernyi apró tüske a kezét összevágta.

Folyt a vére patakokban, piros lett az inge,

de a szépség babonázta, nem bánta a legényke.

Egyszer aztán hirtelen, csodák-csodájára,

átváltozott a rózsabokor a királylányra.

Nagyot ámult a vándorlegény, elállt a lélegzete,

ily gyönyörű teremtést nem látott még képzelete.

Megtört hát az átok, s nem csak a bokor kelt életre,

emberré lett a kastélyban is, ki kővé volt dermedve.

Örvendezett a környék apraja és nagyja,

s királyuk a lánya kezét a legénynek adta.