Iporuru

Iporuru.

Volt egyszer egy lakatlan sziget, azaz dehogyis volt lakatlan. Sokféle állat élt ott békességben, barátságban. Az egykori cirkuszi sztár, egy idősödő medve vezette őket. Ha valakinek gondja, baja támadt, ki máshoz is fordulhatott volna, mint a bölcs bagolyhoz? Az állatsereg lelke, motorja a szarka volt, minden hír tudója és szállítója, aki gyakran ellátogatott a közeli városba információszerzés céljából. Állandó – igaz hívatlan – vendége volt a képviselőtestületi üléseknek, tudván, hogy a fontos döntések ott születnek. E hármas régóta óvta-védte a helyiek nyugalmát. 

Valami csoda folytán, az emberek elkerülték a szigetet, ahol még paradicsomi állapotok uralkodtak. A triumvirátus tagjai mindent megtettek annak érdekében, hogy ez így is maradjon. Nem véletlenül. A medve aktív korszakában megtapasztalta e lények kapzsiságát, lelketlenségét. A bagoly is sok gonosz tettet látott hosszú élete során. A szarka sem kedvelte az embereket, hiszen – igaztalanul – tolvajnak titulálták, miközben ő csak plátói vonzalmat érzett a fényes tárgyak iránt.

Történetünk idején a közeli település izgalmas napokat élt át, polgármester-választásra készült. A szarka némi aggodalommal figyelte az eseményeket. Az alpolgármester felettese helyére pályázott, és e cél érdekében nagy dobásra készült. A város egyelőre nem számíthatott külső forrásokra, a hazai költségvetés pedig nem sok jóval kecsegtetett. Egyetlen lehetőség maradt, máshonnan kellett bevételt szerezni. Mindez persze hidegen hagyta volna hőseinket, csakhogy az alpolgármester nagy ötlete – egy szigetfesztivál rendezése – éppen az ő, háborítatlan területüket érintette. Amint tehát a szarka tudomást szerzett a tervről, összehívta az állatok gyülekezetét.

− Mi a kifogásod a fesztivállal szemben? – kérdezte fontoskodva a majom. A maki régóta nem nézte jó szemmel, hogy egy kotnyeles madár ilyen fontos szerepet tölt be a szigetiek életében. Úgy gondolta, mégiscsak egy főemlősnek kellene irányítania a lakossági ügyeket.

− Soroljam? Hetekig nem lesz nyugalmunk az iszonyú zaj miatt. A látogatók letapossák a füveket, virágokat, megölik a rovarokat, leverik a fészkeket. Beszennyezik a földet és a vizet, szedhetjük majd a szemetet utánuk. Behurcolják a koronavírust, amelynek – ha nem tudnád – már állat-áldozata is van.

− Ezek nem is igazi érvek, inkább csak nyafogások – vágott vissza sértődötten a majom.

− Döntsön a többség! – indítványozta a medve.

A szigeten még a hagyományos értelemben vett demokrácia uralkodott, így szavazásra került sor. A százlábúak megismételték korábbi felvetésüket, hogy mindenki annyi szavazattal rendelkezzen, ahány lába van. A javaslatot megint elvetették, mivel az indokolatlan előnyökhöz juttatná őket, továbbá kizárná a kígyóféléket a véleménynyilvánításból.

Az állatok egyhangú döntést hoztak a fesztivál ügyében: minden eszközzel meg kell védeni a szigetet a betolakodóktól. A majom sem mert szembeszállni a közhangulattal, inkább tartózkodott. Az eredményhirdetést követően, a medve vezetésével megalakult az Operatív Törzs, amelynek szóvivőjévé a szarkát választották. A hírek fáradhatatlan szállítója Szarkainfó néven heti tájékoztatót rendszeresített, ezeken a városi képviselőtestület ülésein elhangzottakról számolt be.

Az Operatív Törzs azonnal munkához látott, számba véve a szóba jöhető megoldásokat. Nem meglepő módon, a bagoly ötlete aratta a legnagyobb sikert. A feladat nem volt egyszerű, ezért a csapatnak külső segítséget kellett igénybe vennie.

A szigetet egy keskeny földnyelv kötötte össze a szárazfölddel, ezt kellett a cél érdekében tönkretenni. A szarka odacsörgött néhány barátjának. A toborzás eredményes volt, így egy egész hódsereg érkezett a helyszínre. A méretes metszőfogakkal rendelkező vendégek nemes egyszerűséggel szétrágták a problémát okozó összeköttetést. Az úszni vagy repülni nem tudó állatok kissé aggályosnak találták a megoldást, félve, hogy többé nem hagyhatják el a szigetet. A hódok azonban megnyugtatták őket: bármikor összedobnak egy cölöphidat, ha úgy hozza a szükség.

A város végül – vis majorra hivatkozva – elállt a fesztivál megrendezésétől. Az állatok azonban nem sokáig örülhettek. Egy békés délelőtt a fürgegyík személyesen hívta gyűlésre a lakosokat, akik tudták, ez nem sok jót jelenthet.

− Két rossz hírem van − tért egyből a lényegre a szarka. − Természetfilmeseknek akarják átadni a szigetet; az alpolgármester így szeretné visszaszerezni megtépázott tekintélyét.

− Na és? Ez ellen is kifogásod van? – vette fel a korábbi vita fonalát a majom.

− Azt szeretnéd, hogy a nap 24 órájában kukkoljanak minket? Magam részéről nem vágyom főszerepre egy valóságshowban. Ragaszkodom a magánélethez való jogomhoz.

− A hozzájárulásunk nélkül filmeznének, és még jogdíjat sem fizetnének érte – tette hozzá a bagoly.

− De kitanulta valaki a jogi szakmát! – gúnyolódott a majom. – Szerény véleményem szerint, ez megint csak nyafogás.

− Tévedsz, egyelőre csupán kifogás. Ha azonban az emberek beteszik a lábukat a szigetre, akkor lesz csak igazán nyafogás. Békés napjainknak egyszer s mindenkorra vége. Elveszik az életterünket, állatkertbe kényszerítenek vagy egyszerűen levadásznak minket. Hogy mondták a Való Világban? „Itt a lét a tét”. Olyan megoldás kell, ami végleg eltereli a városiak figyelmét a szigetünkről.

− A természetfilmek lehetőséget is jelenthetnek a számunkra – jegyezte meg a hiúz. – Ismertek, nem vagyok egy hiú állat (elfojtott kuncogás a tömegben), de a szép bundám révén még bekerülhetnék a National Geografic-ba is.

− Előbb kerülsz egy ketrecbe, mint a műsorba – szólalt meg a medve, lehűtve társa lelkesedését. − És mi a másik rossz hír?

− Áruló van közöttünk – felelte a szarka. − Bejelentését döbbent csend követte.

− Ki az az elvetemült?

− A hiéna, ezért nincs most velünk. A városiak bízták meg, hogy minden lépésünkről tájékoztassa őket. Cserébe VIP-belépőt kapott a vágóhídra; ott műszakzárás után megtömheti a bendőjét.

− Ez az igazi barter üzlet – okoskodott a majom, aki imádott idegen szavakkal dobálózni. – A hiénának nem kell megküzdenie a napi betevőért, a vágóhíd pedig megspórolja a hulladékszállítást.

− Honnan az információ?

− A testületi ülésen hirtelen becsukták a csőröm előtt az ablakot, ez gyanús lett. Az eszemen azonban nem tudtak túljárni, bevackoltam magam a padlásra, onnan hallottam mindent.

− Ugye a hiéna többé nem teheti be a lábát a szigetre? – puhatolózott reménykedve a nyuszi. Szegényt mindig kirázta a hideg állattársa sátáni kacaját hallva.

− Ellenkezőleg. Nem tudhatja meg, hogy lebukott. A segítségével fogjuk a városiakat dezinformálni – válaszolta a medve, aki mindig is rajongott a kémtörténetekért.

− Most mit tegyünk, maradjunk vagy meneküljünk?– kérdezte sírásra görbülő szájjal a nyuszi.

− Rengeteget törtem a fejem, már egészen belefájdult – vallotta be a szarka. – Valaki megdobhatna egy fájdalomcsillapítóval.

− Ez az! – csapott a homlokára a bagoly. – Amit mondani fogok, attól rögvest elmúlik a fejfájásod.

Így is történt. A következő heti Szarkainfó végén a bagoly feltette a költői kérdést:

− Hallottatok már az iporururól?

− Milyen gururól?

− Az iporuru Dél-Amerikában honos, fájdalomcsillapító hatású gyógynövény. A jó ég tudja hogyan, de a szomszédos szigeten is megterem. Értékesítése évekre biztosítaná a megélhetésünket.

− Ez legális? – akadékoskodott a majom.

− Itthon még nem, de majd valahogy kijátsszuk a törvényt. A városiak azonban nem szerezhetnek tudomást róla, mert azonnal lecsapnának az üzletre.

− Megőrizzük a titkot – zúgta a tömeg, és közben a hiéna csendben elosont. A többiek összekacsintottak.

Egy hét múlva, az áruló távollétében tartott gyűlésre a szarka vigyorogva érkezett.

− Egy országgyűlési képviselő törvényjavaslatot nyújtott be, idézem: „az iporuru gyógyászati célokra – különösen fájdalomcsillapításra – történő felhasználása” címmel. A parlament sürgősséggel elfogadta a jogszabályt, az alpolgármester pedig azonnal tárgyalást kezdett egy gyógyszergyár vezetőjével. A cég szakemberei pedig már meg is tekintették a szomszéd szigetet.

− 2:0 ide – állapította meg elégedetten a medve. Szavait üdvrivalgás fogadta.

********************

Megjelent az Állat kínálat c. antológiában (Marsbook Kiadó, 2023)