J.K. Rowling: Ickabog (átdolgozás)

J.K. Rowling: Ickabog (átdolgozás).

1. fejezet: Félhetetlen Frédi király

Volt egyszer egy picinyke ország, Duskáldia. A világ legboldogabb és leggazdagabb országa. Ahol évszázadok óta szőke királyok követték egymást a trónon, és amelynek királya történetünk idején Félhetetlen Frédi volt. A nevet ő adta saját magának abból az alkalomból, hogy teljesen egyedül agyoncsapott egy darazsat. Sajnálatos módon ez a Frédi király ostoba, hiú, önző és gyáva alak volt – bár szándékosan senkinek nem akart ártani. Trónra lépésekor Félhetetlen Frédi király hatalmas népszerűségnek örvendett. Pompás szőke fürtjeire és kackiás bajszára nagy gondot fordított. Nagylelkű férfiú hírében állt, mindig széles mosollyal integetett alattvalóinak, és borzasztóan jól festett a portréképeken, amelyeket az ország minden szegletébe elküldtek, hogy ki lehessen akasztani őket a városházákon. Duskáldia lakói királyszerűbb királynak tartották még apjánál, Igazságos Ignácnál is, ugyanis az ő fogazata - noha ezt életében kevesen merték szóvá tenni - meglehetősen girbegurba volt. Félhetetlen Frédi titkon megkönnyebbült, amikor megtapasztalta, milyen könnyű Duskáldiában királynak lenni.

Az ország közben, mintha önmagát kormányozta volna. Majdnem minden alattvaló bővében volt az élelemnek, a kereskedők vékaszám hordták haza az aranyat, és ha bármi probléma adódott, a nép tökéletesen elégedett volt az uralkodóval. Az emberek – az ország északi szegletének, a mocsaras Lápföldnek kivételével – jól éltek. Frédi uralkodása pedig abban merült ki, hogy két barátjával, Swindler és Lebrencs bárókkal egész héten át vadászgatott és lakomákat tartott. Sajnos, a király rosszul választotta meg barátait, mivel a két báró szinte versenyzett kapzsiságban, mohóságban és hataloméhségben. Bár Swindler ravaszságát és kegyetlenségét még Lebrencs sem tudta felülmúlni. Frédi királyt ész és okosság nem nagyon jellemezte, ezért is tudta két barátja a kedve szerint irányítani.

Duskáldia fővárosa a délen fekvő Lapuvár volt. A várost hatalmas gyümölcsösök, majd aranyló búzatáblák, és smaragdló mezők vették körül, amelyen hófehér, tejelő tehenek legeltek. Ezek tejéből készítették a lapuvári cukrászok az isteni sütijeiket, mint a Leányálom, Tündérbölcső és a leghíresebb, a Mennyei remények. Ami olyan fájdalmasan finom volt, hogy aki ette, az zokogott az örömtől. E finomságokat pedig Bazsajné és fia Berci készítették.                                                                                                    

Lapuvártól északra folytatódtak a zöld mezők és folyók, ahol fekete marhák és rózsaszín malacok nevelkedtek. Turonburg sajtjairól volt híres, míg Lordográd városa a sonkáiról és kolbászairól. Kéményeikből isteni illatok terjengtek mindenfelé. A két várost egy kőhíd kötötte össze, amely alatt Flúma folyó vitte hátán az árukkal megrakott bárkákat.

Ettől északra terült el Lápfölde. Kiszáradt fű borította, amin birkák sínylődtek. Az itt élő szegény és rongyos lakókat lenézték a pirospozsgás arcú és jól öltözött, gazdag déliek. A közvélekedés szerint egyetlen érdekes dolog származott csak Lápföldéről: az Ickabog legendája. Duskáldiában régtől fogva járt a legenda egy óriás emberevő szörnyetegről, Ickabogról. Ugyan még soha senki sem látta, de azért a szülők vele ijesztgették szófogadatlan gyermekeiket:

Akkora, mint két ló.
A szeme tűzgolyó.
A karmai borotvaélesek.
Vigyázz, mert jön az Ickabog…

Minden épeszű ember tudta, hogy az Ickabog csak legenda, rossz gyerekek ijesztgetésére való. De a legendáknak megvan az a furcsa tulajdonságuk, hogy néha önálló életre kelnek…

2. fejezet: Ickabog

Ickabog, az elbeszélések szerint szörnyeteg volt. Sötét, köd lepte mocsárban lakott, gyerekekkel és juhokkal táplálkozott, de néha elragadott nőket és férfiakat is, ha a mocsár széléhez tévedtek. Volt, aki kígyóhoz, más sárkányhoz, vagy farkashoz hasonlította. Egyesek szerint lebegett, mint a köd. Mások szerint képes volt ketté hasadni, repülni, tüzet okádni, és természetesen mérget köpködni. A gyerekek pedig ickabogozni, azaz szörnnyel harcolósat szerettek játszani.

Bazsaly Berci egy este, miután a náluk vendégeskedő Galomb úr Ickabogról mesélt, szörnyű rémálomra ébredt. A szörnyeteg nagy fehéren világító szemét látta a ködös mocsár felett, amiben ő lassan elsüllyedt.

3. fejezet: Meghal egy varrónő

Lapuvár érdekes főváros volt. Fehér fal választotta el a városon belüli várost, a többitől. Itt laktak a palotában dolgozó szolgálók és mesterek csinos kis házaikban. Itt élt Bazsay főstrázsamester, a királyi gárda parancsnoka, felesége a kövérkés Bazsay Berta, királyi fő süteménykészítő, és fiúk, a Gömböcnek csúfolt Berci. Itt lakott a Galomb család is. Galomb Gergely faműves, Galomb Gerda udvari fővarrónő, és lányuk Gréta, Berci legjobb barátja.

Történt egyszer, hogy Pluritánia királya bejelentkezett látogatásra, Duskáldiába. Az alkalomra, Frédi király új ruhát szeretett volna. Gyengélkedő fővarrónőjét hajszolta a munkával, hogy idejében elkészüljön az új ruha. Gerda fővarrónő pedig, belehalt a munkába. Földön fekve találták meg, negyedik nap reggelén a szomszédok. Balinláb főtanácsos vitte meg a varrónő halálhírét, a királynak. De a szívtelen király még ekkor is a tükör előtti képmásával beszélgetett. Vajon elmenjen a temetésre?

4. fejezet: A néma ház                                                      

A varrónő temetése után egy héttel, a király vadászni indult kíséretével, amikor észrevette, hogy az egyik ház előtt, amelynek ajtaját és ablakait fekete vászon borította, nem áll kint senki, hogy őt üdvözölje. Ez a ház nem másé volt, mint a gyászoló Galomb családé.

Később a bosszús király megparancsolta, hogy Galombék tágas házát adják oda a népesebb Pondrow családnak. Grétát és édesapját pedig a temető melletti kisebb lakásba költöztették.

5. fejezet: Galomb Gréta

A gyászoló család élete a temető melletti kicsiny lakásban is hasonlóképpen folytatódott, mint addig. Gréta szeretett segíteni apjának a műhelyben. Munkaköpenyben érezte magát a legjobban.

Varrónő anyja szép ruháit addig hordta, amíg ki nem nőtte, utána pedig megőrizte. Esténként pedig a holdsugárban fehéren fénylő távoli sírkövet nézte az ágyából, míg le nem csukódott a könnyes szeme.

6. fejezet: Dulakodás a díszudvarban

A palota díszudvara csodálatos volt: pávák sétáltak benne és szökőkutak csobogtak. A szolgák gyerekei, ha jól viselkedtek, játszhattak a kertben, ickabogozhattak. Eslanda udvarhölgy néha lement hozzájuk és virágfűzért font nekik. A fő élménye a gyerekeknek mégis az volt, ha a király megjelent az erkélyen és integetett nekik. Swindler báró nem szerette a gyerekeket, mert ricsajukkal zavarták az ebéd utáni pihenőjében.

Történt pedig az egyik nap, hogy az új varrónő lánya, hiányolta a királyi integetést. Gréta kijelentette, hogy neki nem hiányzik az integetés. A többi gyerek elszörnyedve és lenézően figyelte a merész lányt. Gréta még a legjobb barátjával, Bercivel is vitába és verekedésbe keveredett emiatt. A lány, a királyt okolta édesanyja haláláért. Önzőnek, hiúnak és kíméletlennek nevezte az uralkodót. Végül Bazsaly főstrázsamester rohant oda és választotta szét a gyerekeket. Swindler meglesve a gyerekeket, egy tervet eszelt ki.

7. fejezet: Swindler bekavar

Swindler, aznap esti pazar vacsora után beárulta a gyerekeket a királynál. A történtekről Bazsaly főstrázsamesternek kellett részletesen beszámolnia a királynak.

8. fejezet: Kérelmek napja

Frédi király elhatározta, hogy tesz valami jóságos dolgot. Bazsaly Bercit megajándékozta hűsége jutalmául egy szalagra kötött aranymedállal, amit egyébként a kutyájára szokott felaggatni. És kérelmek napját rendezett, ahol a panaszosok sorra elmondhatták a problémáikat.

9. fejezet: A pásztor története

Kérelmek napján egy lápföldi pásztor elmesélte, hogy nyája legeltetése közben, hogy ragadta el kutyáját, Vén Foltost, az Ickabog. A történet így szólt: Foltos meglátott egy sárbolyhoncot (mocsárban lakó csupasz patkányfélét) és kergetni kezdte, majd eltűnt a ködben. Később előbukkant maga a szörny is. Böhöm nagy volt, szeme, mint két lámpás, szája olyan széles, mint felséged trónja, és csak úgy villogtak a ronda agyarai.

10. fejezet: A király útrakel

Frédi király a történet után elhatározta, hogy északra vonul seregével a szörnyet kiírtani. Főtanácsos pedig kihirdette, hogy a király, vidéki körútra indul. De azt eltitkolták, hogy Ickabog ellen indulnak, mert nem akartak nevetségessé válni, mivel senki se hitt igazándiból a szörny létezésében.

Eslanda kisasszony, a többi udvarhölggyel az erkélyről nézte az útra kelőket, és integetett fehér zsebkendőjével, mert titokban szerelmes volt Jamborszky kapitányba. Lapuvár népe a szokásos nagy éljenzéssel fogadta a királyi menetet.

11. fejezet: Irány észak 

A menet megszállt Turonburg fogadójában. Másnap tettek egy hatalmas kört a környező mezőkön, hogy a kolbászkészítők meg ne sértődjenek, és estére megszálltak Lordográd városában is. Mindenütt folyt a lakoma, a dínom-dánom, az emberek pedig éljenezték őket.

A következő nap szőlőskertek közt haladtak, ahol lelkes szüretelők éljenezték őket. Swindlernek ekkorra már annyira fájt a feneke a lovaglástól, hogy párnát kellett kötnie rája. Estére Jeroboámba érve boros mulatozással ünnepelték a királyt. Swindler az éjszaka nagy részét egy lavór jégen ülve töltötte. Másnap a jeroboámiak pezsgősdugó durrogtatásokkal kisérve búcsúztatták a menetet. A robajtól Svindler lova megbokrosodott és levetette fenékpárnás gazdáját.

Útjuk során a táj egyre kietlenebb lett, mire megérkeztek Lápföldére. Itt már nem fogadta őket senki, csak pár rongyos ruhájú felnőtt és gyerek, térdre borulva csöndben.

Késő délutánra pillantották meg a mocsarat, látóhatáron terpeszkedő sötét tömeget, amelyből itt-ott különös alakú sziklák emelkedtek ki. Estére értek oda a láphoz. Már csak a Hold világított és vastag köd lepte be őket mindenhonnan.  Letáboroztak.

12. fejezet: A király elveszett kardja

A csapat tanácstalanul forgolódott a fehér ködben. Már-már egymást se látták. A király ekkor elkezdett süllyedni a mocsárban. Segély kiáltását meghallva a páncélosok, nyomban elindultak megkeresni. De egyre többen ragadtak a mocsárba. A nagy zűrzavarban csak Swindler és Lebrencs maradt egy helyben. Amikor a két báró körül feloszlott a köd, egy csupa iszap fekete valami vetette magát rájuk. Swindler ekkor jött rá, hogy ez nem más, mint maga Frédi király. A király ekkor rémülten ordította, hogy látta Ickabogot, és a menekülés közben elveszítette, gyémánt markolatú kardját is. Ezek után Frédi király elküldte a bárókat, kardja megkeresésére.

13. fejezet: A baleset

Swindler és Lebrencs elindult a kard keresésére. Térdig süllyedtek a sárban, amikor morgást hallottak. Majd megritkult a köd, és egy irtózatos fekete tömeg jelent meg előttük fehéren villogó szempárral.  Lebrencs ekkor elsütötte a mordályát. Előbújt a hold, és megláttak egy nagy sziklát, ami előtt egy vadszederbokor nőtt. Tüskés ágai között pedig, egy kutya vergődött. A sziklától nem messze, Bazsaly főtörzs feküdt arccal lefelé, mozdulatlanul. Lebrencs golyója őt találta szíven.

Tanakodtak, hogy mi legyen, mikor meglátták a közelben, a király csizmáját és gyémántnyelű kardját az iszapba ragadva. Swindler kihúzta a kardot a sárból, kiszabadította a kutyát, amikor megjelent Pondrow kapitány.

Azt hazudták neki, hogy az Ickabog ölte meg Bazsalyt. De fondorlatos tervükbe, beavatták Pondrowot is. Egy mesét találtak ki, ami a következő volt: Ickabog megölte Bazsalyt, mire Pondrow üldözőbe vette a szörnyet. Ezek után Pondrow, a kardot eldugta zubbonya alá, hátára vette a kabátokba csomagolt halott Bazsalyt, és elvitte a táborhelyre.

14. fejezet: Swindler báró terve 

A katonák és Jamborszky kapitány kételkedtek Pondrow történetében. Nem hitték el, hogy a szörny végzett Bazsallyal. A király pedig koszos volt, fáradt és rettegett. Swindler pedig igyekezett, félelemben tartani a királyt, aki rettegve tért sátrában nyugovóra. Reggel, a siralmas állapotban lévő csapat, visszaindult Jeroboámba, ahol a lakók, a házaik résnyire nyitott ablakából kikukucskálva, csendben fogadták őket.

Swindler, a város fogadósának is elmondta a hazug történetet, hogy Ickabog létezik és ő ölte meg Bazsalyt. A hazug hír pedig, elterjedt az egész országban. Swindler ráadásul, a király szájába adta azt a hazugságot is, hogy maga a király sebesítette meg a szörnyet, mert a gyémántnyelű kardját látták kiállni a szörny testéből.

15. fejezet: A király hazatér 

Estére bevonult a királyi menet Lapuvárra, ahol kétkedve fogadták a híreket. Az emberek aggódva nézték az acélszürke ló hátára kötött kabátokba bugyolált holttestet. Galomb Gréta rájött, hogy ki lehet a holttest, és rémülten futott Bercihez a barátjához, hogy még időben felkészítse. De nem tudta átverekedni magát a tömegen. Bazsaly Berta megpillantotta a ló hátán átvetett holttestet. Megérezvén, hogy a férje az, összeesett fájdalmában.

16. fejezet: Berci búcsúja

Swindler rájött, hogy maradt egy elvarratlan szál: Bazsaly Berta. Utasította Pondrowot, hogy a halottat vigyék a kék szalonba, és testét takarják be Duskáldia zászlójával. Swindler ezután a trónteremben fogadta Bazsalynét és a fiát, Bercit.

Berta még mindig kételkedett. Nem igazán hitte el, hogy férjével mi történt, és azt sem értette, hogy miért nem láthatja férje holttestét. Kifogásolta azt is, hogy miért nem üzenték meg neki férje halálhírét. Erre Swindlernek és Pondrownak újabb hazugságot kellett kitalálnia. Azt hazudták, hogy a kis Gombos Hugót küldték haza a hírrel, de ő, útközben az életét vesztette.

Swindler ezután Bazsalyné kérésére, elmesélte a hazug történetet. A szörny rátámadt a királyra, az meg beledöfte a kardját. A szörny erre felbőszülve Bazsalyra vetette magát és végzett vele. Ezután Lebrencs elsütötte a mordályát, amivel sikerült a szörnyet elijesztenie.

17. fejezet: Jamborszky ellenszegül

Swindler beszélt a kimerült gárdistákkal is, és elmesélte nekik a hazug történetet. De Jamborszky és pár társa, továbbra is kételkedett. Miért csavarták köpenybe a halottat? Hol a golyó, amit a mocsárban kilőttek? Hogyhogy csak négyen látták a szörnyet? És ki az a Gombos Hugó?

Jamborszky és két társa nem hitte el a mesét. Erre Swindler letartóztatta, és golyó általi halálra ítélte őket árulásért, mert megfutamodtak félelmükben, és cserbenhagyták bajtársaikat.

18. fejezet: A főtanácsos nyugovóra tér

Balinláb főtanácsos is felháborítónak tartotta a történteket: Ickabog létezik? Bazsaly meghalt? A három gárdistát pedig, ítélet nélkül nem lehet kivégezni!

Erre Swindler újra elmesélte a hazug történetet, de Balinláb ezek után sem hitte el. Ellenben átvette az ügy irányítását: tárgyalást rendelt el a katonáknak, és utána nézettetett Gombos Hugónak. Bazsaly holtestét pedig, alapos vizsgálatnak vetettette alá.

De mindez csak terv maradt, mert Pondrow, aki mögötte állt, kardjával leszúrta a tanácsost. A gárdisták szeme pedig, elkerekedett a félelemtől. Nem mertek most már ellentmondani. Swindler átvette a főtanácsosi hatalmat.

19. fejezet: Eslanda kisasszony

Ezek után Swindler a tömlöc felé tartott, hogy lelője, vagyis véglegesen megszabaduljon a foglyoktól. A folyosón Eslandával találkozott. Swindler rájött, hogy Eslanda szerelmes Jablonszkyba. A lány épp a királyhoz indult, hogy figyelmeztesse arra, hogy tárgyalás nélkül akarnak, kivégezni katonákat. A báró, miután terve meghiúsult, tanácstalanul hazaindult lepihenni.

20. fejezet: Bazsaly és Gombos kitüntetése

A király most már nagyon félt, nem mert kimozdulni a palotájából. Swindler a királyt azzal a hazugsággal traktálta, hogy megtalálták Gombos véres csizmáját, és hogy az Ickabog rákapott az emberhúsra. Új főtanácsosként Swindler megszervezte Bazsaly és Gombos temetését. Megkérte a királyt, hogy az áldozatok hozzátartozóinak adja át, a Borzalmas Ickaboggal Szemben Tanúsított Vitéz Helytállásért, érdemrendet.

Swindler a királyt is kitüntette egy éremmel. Előkapott a zsebéből egy aranymedált. A dombormű egy rubint szemű szörnyeteget és ellenfelét, egy jóképű csupa izom koronás férfit ábrázolt. A tenyérnyi érem piros szalagon lógott. A király vívódott a lelkiismeretével, mert tudta, hogy az egész történet egy hazugság.

Másnap elindult a temetési menet, a két koporsóval. Mögötte a király fekete lovon, nyakában az új medállal. Mögötte Bazsalyné, és fia ment gyalogosan. Utánuk meg, egy vörös parókás jajveszékelő asszony, kit Gombos rokonaként mutattak be. Temetés után a hozzátartozók, megkapták az ezüst kitüntetést.

Otthon Berci, a medált a faragott fa Ickabog játéka mellé tette, amit még Galomb úr faragott neki valamikor. Ekkor véletlenül leverte a játékot, majd piszkavassal összetörte és tűzre dobta. Megfogadta, hogy bosszút fog állni Ickabogon, apja haláláért.

21. fejezet: Szélhám professzor

Swindler további terveként, a király elé vezette Szélhám professzort, Duskáldia legkiválóbb Ickabog szakértőjét. Aki nem volt más, mint Swindler főkomornyikja, Serbling Ottó. Ő játszotta el, a vörös parókás Gombosné és Szélhám professzor szerepét.

Frédi kikérdezte a professzort Ickabogról. Swindler báró kisimított egy tekercset a magával hozottak közül, amin Ickabog rajza volt látható. Szélhám pedig bemutatta a szörnyet: sárkányszerű lénynek, fekete pikkelyes bőre, világító fehér szeme, méregtövisben végződő farka van. Lábain karmoknőttek, a szája pedig teli agyarakkal. Ha pedig valaki végez vele, a teteméből két újabb Ickabog bújik ki. Második lapon az ország térképe volt látható. Tetejére egy Ickabog volt rajzolva, körös-körül pedig pálcikaemberkék kardokkal.

Svindlerék előadták tervüket: létrehoznának egy Ickabog-védelmi hadtestet, amely a szörny körül járőrözne, és nem engedné, hogy elhagyja a lakhelyét. A felmerülő költségekre pedig Ickabog-adót akartak beszedni.

22. fejezet: A zászlótlan ház 

Neki is kezdtek az adók behajtásának. Fekete egyenruhás adószedők szedték be, a havi két dukát aranyat az emberektől. Swindler szobrot állíttatott a hős Gombos tiszteletére. Ami egy pompás paripa hátán, szélben szálló, bronzköpenyes katonát ábrázolt. Az emberek vasárnaponként, virágot vittek a szoborhoz. Egy csúnyácska hajadon pedig naponta vitt, aki azt híresztelte, hogy ő Gombos jegyese.

Swindler még egy portré festetésére is rábeszélte a királyt, amin éppen harcol a szörnnyel. Tarkai Tódor neki is látott egy akkora festménynek, mint maga a terem fala. Ötven festő társa pedig, másolatokat készített a festményről.

A báró új törvényeket is hozott: felségárulásnak minősült, aki nem hitt az Ickabog létezésében, aki kritizálta a királyi döntéseket, aki nem rakta ki az ablakába a királyi festményt, és aki nem fizette be az ickabog adót. A csaló bárók az adók jó részét, a birtokaikra szállítatták. A városokban pedig, az Ickabog-védelmi hadtest katonái parádéztak, zöld ruháikban.

A polgárok többsége, most már hitt az Ickabogban, és kirakta háza ablakába, a király harcát a szörnnyel - című festményt. Házuk ajtajára pedig kiszögezte a fatáblát: büszkén fizetjük az Ickabog adót, felirattal. Grétáék háza volt az egyetlen, amelyet nem díszítettek feliratok. Swindlernek mindez szemet szúrt.

23. fejezet: A tárgyalás

De nőtt az elégedetlenség is. A királlyal akartak beszélni, a bebörtönözöttek rokonai. Swindler másnapra megszervezte a tárgyalást, Lapuvár legnagyobb terére. A báró megzsarolta a rabokat, és azok a tárgyaláson beismerték a bűnüket, a hatalmas tömeg előtt. Életfogytig tartó börtönre ítélték őket. De Jamborszky, Eslanda szemébe nézve megtudta, hogy a lány szereti és hisz az ártatlanságában. Az elítélteket elvezették, a tömeg pedig megdobta káposztával a foglyokat.

24. fejezet: A jojó

Közeledett Gréta nyolcadik születésnapja, ezért meghívta Bazsaly Bercit édesanyjával uzsonnára. Berci Grétának egy jojót vett ajándékba. Az uzsonnának, Bazsalyné és Galomb úr veszekedése vetett véget, mert Gréta édesapja nem hitt a szörny létezésében. A lány ajándéka a „mennyek reménye”, a földre esett a nagy civakodásban. Bazsalyné és Berci mérgesen távoztak.

 

25. fejezet: Swindler báró problémája

Duskáldia lassan szegényedésnek indult, és elkezdtek az emberek kételkedni. Lordográdiak voltak azok, akik elsőként felemelték a szavukat, mert őszinte embernek tartották magukat. Fellsál Ferenc hentes, gyűlést hívott össze a városházán. Elhatározták, hogy arra kérik a királyt, hogy adja bizonyítékát annak, hogy még mindig szükség van az Ickabog-adókra.

A városban kémkedő Fekelycsik lakáj, arról tájékoztatta Swindlert, hogy a fővárosban is van egy ember, aki nem hisz az Ickabogban és úgy hívják, hogy Galomb Gergely.

26. fejezet: Galomb úr munkája

Újabb ravasz terv keretében Pondrow, a palotába csalta Galomb mestert. A faművest ott elfogták és börtönbe zárták. Itt Swindler báró, arra kérte Galombot - lánya életének zsarolásával – hogy, egy farönkből faragjon egy lábfejet, hegyes karmokkal. Álljon ki belőle egy hegyes nyél, hogy a puha talajba, láblenyomatot lehessen majd hagyni vele. Vagyis, segítenie kellett hamis bizonyítékot gyártani, az Ickabog létezésére.

27. fejezet: Elrabolva

Gréta hazaérve azt tapasztalta, hogy eltűnt az apja, és a lakásukban nincs semmi bútor. Abban a pillanatban valaki zsákot húzott a fejére. Bokk, a nagydarab férfi, aki elrabolta Grétát, az Ickabog védelmi hadtest közlegénye volt. Azt a parancsot kapta, hogy végezzen a lánnyal. A várost kocsin elhagyva, megsajnálta a lányt, és azon tanakodott, hogy mit csináljon vele. Bokk, Jeroboám városa közelébe vitte a lányt, ahol élt egy vénasszony, akit Dagony nénének hívtak, és aki kis árvák felnevelésével foglalkozott.

28. fejezet: Dagony néne

Dagony néne, rettentően csúf öregasszony volt.Orra hegyén egy nagy barna, szőrős bibircsókot viselt. Gréta, sovány dolgozó gyerekekkel teli házban, találta magát. A néne mindenkit, Julinak és Janónak nevezett el. De Gréta nem akart Juli lenni, és a padlásra menekült a néne botja elől. Ott a tető lyukán kinézve, megpillantotta Jeroboám városát. Míg Lapuvár házai fehérek voltak, Jeroboám házai szürke kőből épültek. Lefekvéskor megismerkedett egy kékszemű lápföldi lánnyal, Mártával.

29. fejezet: Bazsalyné aggodalma

A Galomb család „eltűnése” után Svindler elhíresztelte, hogy a család kivándorolt a szomszédos Pluritániába. Bercinek nagyon hiányzott a lány. Bazsalynét is bántotta a lelkiismerete, és gyanítani kezdte, hogy Galomb nem Pluritániában van, hanem a tömlöcben. Ezért Bazsalyné elment a temető melletti Galomb házba, és nem talált ott semmit és senkit. Galombék tényleg elköltöztek. Hazafelé viszont meglátott, egy játszó kislányon egy olyan ruhát, amely mintha Grétáé lett volna. Így gyanúja ismét lángra kapott.

30. fejezet: A láb

Ez alatt Galomb mester, szorgosan dolgozott a lábon a tömlöcben. A munka elkészülte után a faműves, térdre rogyva könyörgött a bárónak, hogy engedje szabadon. De a báró kérlelhetetlen volt, és nem tartotta meg a szavát.

31. fejezet: Egy hentes eltűnik

Svindler folytatta cselszövéseit. Elhatározta, hogy végez a hentessel is. Éjjel a sötétség leple alatt, fekete ruhás lovasok indultak Lordográdba, Pondrowal. Fellsál Ferenc házánál, sárba nyomatták az óriáslábnyomokat, mintha a szörny járt volna arra. A hentest és feleségét elrabolták, majd pedig kivégezték.

32. fejezet: Hiba a tervben

A szomszédok másnap felfedezték Fellsáléknál a pusztulást, lábnyomokat, vérfoltokat. Páni félelem lett úrrá az embereken. Az Ickabog már délen is embert rabolt?

Swindler kéme, nagy zsivajra lett figyelmes a kocsmában. Az emberek arról beszéltek, hogy a szörny nyoma csak ballábas. Fél lábon ugrál?

33. fejezet: Frédi király aggályai

A hír eljutott az udvarba is. Swindler pedig, egy hazug mesével válaszolt a király kérdésére, hogy hogyan szökhetett ki a szörny a mocsárból, és falhatta fel a henteséket. A báró ezek után, meg akarta duplázni a helyőrséget a mocsárnál, ami az adók megemelésével járt.

A királynak feltűnt, hogy már nem éljenez annyira a nép, mint régebben. Eslanda pedig elmondta a királynak, hogy az emberek sokallják az adót, és nem hiszik, hogy van helyőrség a mocsárnál.

 

34. fejezet: Még három láb

A kém jelentése is megérkezett Swindlerhez, hogy a szörny fél lábon ugrándozik. A báró ezért utasította Pondrowot, hogy a teljes Ickabog-védelmi hadtesttel induljon az északi határhoz. Úgy, hogy mindenki lássa őket, és ha megérkeztek, akkor táborozzanak le. Majd Swindler lement a tömlöcbe Galombhoz, hogy egy bal és két jobb láb kifaragását követelje tőle. Azt látta, hogy mióta megtudta a fafaragó, hogy nem láthatja többé Gerdáját téboly költözött a szemébe, és bozontos hajat és szakállt növesztett. Ezután Swindler, két katonának titkos megbízatást adott: szegődjenek Eslanda nyomába, rabolják el észrevétlenül és vigyék a vidéki birtokára.

35. fejezet: Swindler báró lánykérése

Eslandát két katona elrabolta a rózsakertben. Swindler Eslanda szobalányának, Mirandának azt parancsolta, hogy terjessze azt a hírt, hogy Eslanda zárdába vonult. Ezután Swindler megkérte Eslanda kezét, de a lány kikosarazta.

36. fejezet: Duskáldia éhezik

Eltelt öt év. Északabbi országrészekben, elhatalmasodott a szegénység. Az Ickabog-adó nyomorba taszította az embereket. Henni szolgálólány hazautazott apjához, Jeroboámba, aki szőlőtermesztéssel foglalkozott. Egy évre rá hozzáment egy Heiman nevű legényhez. Majd ikreket szült, egy kisfiút és egy kislányt. A magas adók miatt, elszegényedett a pár. Ezért az ikreket Dagony néne árvaházába adták.

 

37. fejezet: Gréta és a hold

Dagony néne árvaházában, Gréta már nagylány lett. Ugyanazt a köpenyt hordta, ami otthonára emlékeztette, kicsit mindig hozzá toldott, hogy ne nője ki. Most már úgy gondolta, hogy apja sem él. Szüleinek emléke arra ösztönözte, hogy szeretetét az árvaház picinyeibe fektesse. Érezte, hogy valami fontos dologra lesz majd hivatott, ami Duskáldia jövőjével is összefügg.

38. fejezet: Swindler báró látogatása

Dagony néne, nagyon meggazdagodott a gyerekeken, és még Swindlertől is kapott támogatást. A gyerekek nem bírták sokáig az éhezést és a verést. Szaporodott a ház mögötti temetőben, a gyerekek sírja. Swindler úgy döntött, hogy meglátogatja az árvaházat. A báró végignézett a sovány kékfoltos gyerekeken, és a szeme megakadt Grétán, aki két kicsit tartott a kezében. Gréta sem volt rest, beolvasott a bárónak: nekik csak az árvák süteménye, a romlott maradékból sütött étel jut, amitől a gyerekek rosszul lesznek, de megeszik, mert éhesek.

39. fejezet: Berci és az Ickabog - védelmi hadtest

Berci közben már 15 éves lett. Egy napon megszökött otthonról, hogy jelentkezzen a hadtest állományába. Frédi királynak, aki soha nem mozdult ki otthonról, fogalma se volt arról, hogy mi történik az országban. Hogy a hírek ne juthassanak el a királyhoz, Swindlerék kiraboltatták a postakocsikat. Egyik rablás alkalmával, a rémült lovak menekülőre fogták a dolgot, és hamarosan be is értek Lapuvárra. A városban egy tagbaszakadt kovácsnak, sikerült elkapnia a gyeplőt. Néhány perc múlva a palotában dolgozók, már bontották is ki, vidéki rokonaiktól kapott leveleiket.

Fekelycsik rohant Lebrencs báróhoz, a postakocsi hírével, aki épp Pondrow irodájában tartózkodott. Berci ekkor jelentkezett Pondrownál, hogy belépne a hadtestbe, mert szeretné megölni a szörnyet. Pondrow és Lebrencs elutasította Berci kérését. Bazsalyné is kapott egy rossz hangulatú levelet a rokonaitól, akik elveszítették az állásukat. Nagyon sok Lapuvári értesült ezekben az órákban, vidéken lakó rokonaik elszegényedéséről.

 

40. fejezet: Lábak és nyomok

Miután Swindler báró megtudta a postakocsi esetet, Ickabog támadást rendelt el Lapuvár városába. Bazsaly Berci a rémtett helyszínén, a szörny nyomait vizsgálta, amikor a medálja az ágy alá gurult. Azt kihalászva, egy másik tárgy is a kezébe került. Egy ügyesen megfaragott Ickabog láb. Annak a játéknak a darabja, amit még évekkel ezelőtt összetört. Gondosan vizsgálgatni kezdte. Észrevette a lábnyomok és a faragott láb közötti hasonlóságot.

41. fejezet: Bazsalyné terve

Berci megmutatta anyjának az apró falábat. Bazsalynénak összeálltak egy képpé, az évek során tapasztalt furcsaságok és eltűnések. Ezért elhatározta, hogy elmegy a királyhoz, mert még bízott benne.

42. fejezet: A függöny mögött

Bazsalyné a királyi palotában, elbújt a függöny mögé. Kihallgatta Swindler és Lebrencs beszélgetését. De észrevették, és lecipelték a Kék szalonba, ahol az asszony kitálalt Swindleréknek.

43. fejezet: Berci és a kapuőr

Berci várta az anyját haza, de helyette Pondrow jött a katonáival. Gyorsan az ablakon át, sikerült elmenekülnie. Sarat kent szőke hajára, hogy észre ne vegyék. Így besározott arccal senki se ismert rá. Városon belüli város kapujához érve, kérte az őrt, hogy engedje ki a kapun. Az őr segített neki.

 

44. fejezet: Bazsalyné a sarkára áll 

A palotában Swindler, belökte Bazsalynét az egyik cellába. A cukrászné pedig, egy konyhát rendeztetett be a börtönben Swindlerrel, mert a királynak, továbbra is kellettek a finomságok.

45. fejezet: Berci Jeroboámban

Berci úton Jeroboámba, találkozott saját arcképével egy körözési plakáton. De jólfésült, szőkehajas rajzával ellentétben kócos és mocskos ábrázatával, most fel se ismerhették. Harald bácsikáját nem találta már otthon, amikor egy kardot nyomtak a hátához.

46. fejezet: Pondrow Pongrác története 

A kardot, aki ráfogta, nem volt más, mint barátja, Pondrow Pongrác. Pizsamát viselt a kabátja alatt, és vérfoltos rongyokba volt tekerve a lába. Pongrác elmesélte Bercinek, hogy szökése miatt Swindler megölte az apját. És az egész családját elvitette. Ekkor Undok Jankó, egy mordályt szegezett a két fiúra, és Dagony néne árvaházához vezette őket.

47. fejezet: A tömlőcben

Közben Bazsalyné a cellában, sütőműhelyt rendezett be, a foglyokat pedig rendes étkezéssel felhizlalta. A falon lévő résen át pedig, titkon beszélgetett Galomb mesterrel.

 

48. fejezet: Berci és Gréta egymásra talál

A tél hidegét, az árvaház lakói is megérezték. Éheztek és fáztak. A néne a gyerekekkel való vesződést, Undok Janóra bízta. Egy héttel Pongrác és Berci beköltözése után, Gréta szülinapi köszöntést tartott Heiman Heni ikreinek. A banyától lopott süteménnyel, lepte meg az ikreket. Ekkor Undok Janó rátámadt Grétára. Berci elkapta Janó botját, hogy megvédje a lányt. Gréta és Berci ekkor ismerték fel, majd ölelték meg egymást.

49. fejezet: A szökés

Éjjelente a Gréta, Márta, Berci és Pongrác leültek beszélgetni, és kitervelték a szökést. Pongrác és Berci megszerezte Janótól a kulcsokat. Ezekkel kinyitották az összes lakatot és reteszt. Odakint már esett a hó, és a négy fiatal pokrócokba burkolózva, elindult Lápfölde felé. 

50. fejezet: Téli túra

Megérkezett a négy fiatal a láp szélére, ahol rádöbbentek, hogy ott nincsenek katonák. Azok már korábban, déli irányba indultak. Találtak egy élelemmel megrakott tárkocsit. Ettek. Annyira elfáradtak és átfáztak, hogy mind leroskadtak a földre és öntudatlan álomba merültek.

Ekkor azonban, hatalmas árnyék vetült az emberkupacra, és két óriási, mocsárfűhöz hasonló, hosszú, zöld szőrrel borított kar nyúlt le értük. Ickabog felemelte őket, oly könnyedén, mintha kisbabák volnának, és elindult velük a láp mélye felé.

51. fejezet: A barlangban

Barlangban a lobogó tűznél, Ickabog pitét sütött.  A négy barát, egy jókora gyapjúval kibélelt fészekben ébredezett. A tűz mellett méretes sziklatömb állt, amit barnászöld lápifű borított. Ickabog letett melléjük a földre egy nagy fatálat, tele húsos pitével.

Négy barát felült, és belebámult Ickabog szomorú szemébe, amely a szörny testét, tetőtől talpig beborító hosszú szálú zöldes szőrfüggönye mögül, meredt rájuk. Nagyjából emberforma lénynek, borzasztó nagy hasa volt, és lapátszerű szőrős mancsából hegyes karmok álltak ki.  Gyerekek nekiálltak falatozni. Közben Ickabog kezében egy-egy kosárral, elment élelmet gyűjteni.

52. fejezet: Gomba

Evés után szétnéztek a barlang falán. Gréta a képen, száz bozontos Ickabogot üldöző, lándzsás pálcikaemberkét látott. Egy másik ábrán azt látták, hogy egy Ickabog, szemtől szemben áll egy tollforgatós sisakot viselő pálcikaemberrel, aki kardot markolt.

Nemsokára a szörny visszatért, egy kosár gombával és egy kosár lapuvári süteménnyel. Nagyon megéhezett ő is. Rendre feltűzött néhány gombát a mancsából kimeredő karmokra, és azokat egyenként bekapta. Majd a süteményeket odanyújtotta szőrös mancsán, a négy barátnak. Ebéd után Ickabog, a barlang szájánál éneklésbe kezdett. Négy barát pedig a meleg gyapjúfészekben, álomba szenderült.

53. fejezet: A titokzatos szörnyeteg

Pár nap múlva Ickabog ismét, egy kosár gombával és sajttal tért haza. Gréta és a többiek odamentek és leültek Ickabog mellé a földre.

54. fejezet: Ickabog dala

Ickabog történetük éneklésébe kezdett, miközben simogatta a pocakját. Ő ugyanis szürlésre készült. Ickabogoknál a szürletés, kisbaba születését jelentette, ahol a kicsi megszületése után meghal a szürlője.

Ha szomorú és kétségbeesett leszek, amikor meghalok – magyarázta Ickabog -, a kicsinyeim nem maradnak életben. Sorban végignéztem a társaim halálát: reményvesztetten mentek el, és a gyermekeik csak percekkel élték túl őket. Az Ickabog nem tud remény nélkül élni. Én maradtam utolsónak, és az enyém lesz minden idők legfontosabb szűrlése, mert ha jól sikerül, a fajtánk fennmarad, de ha nem, akkor az Ickabogok örökre eltűnnek… Tudod, minden bajunk, egy rossz szűrléssel kezdődött.

Egyszer régen történt az eset. Jaj! Égzengés közepett ’ Keserűség megjelent. Rettenetből szűrletett, s hasonlót még nem láttak. Rút hangú volt, bántó szavú, elcsúfította őt a bú, így népéből kivettetett, elűzték őt a társak. Számkivetetve élt szegény, majd szűrlésének éjjelén, Keserűség kiszenvedett, és világra jött Gyűlölet. Egy ádáz, csupasz bestia, a Keserűség rút fia, kit bosszú vágya éltetett, s kinél rosszabb sosem jöhet.

55.fejezet: Swindler megsérti a királyt

Nézzük, közben mi történt a király udvarában. Swindler az alattvalók nevében, rajongói levelet íratott a katonák segítségével, a királynak. Frédi boldogan olvasta a leveleket. Fogadás végén a két gróf, engedély nélkül akar távozni. A király ezen, nagyon megsértődött.

56. fejezet: A rabok összeesküvése

Közben a börtönben mindenki vidáman sütötte a sütiket, és nagyban szervezkedett.  Rengeteg kés, villa, fakanál, serpenyő meg habverő, lapult mostanra a pokrócokban és a fal repedéseiben. A rabok vidám éneke, Swindler fülébe is eljutott. A báró megtiltotta a raboknak, hogy hangosan énekeljenek.

57. fejezet: Gréta terve

Közben Gréta, Márta, Berci és Pongrác együtt gyűjtötték Ickaboggal a lápi gombákat. Gréta különvonultan gyűjtögetett és beszélgetett Ickaboggal. A lány, mancsára tette a kezét és összemosolyogtak, majd hatalmas könnycsepp jelent meg Ickabog szemében. Gréta azt akarta, hogy Ickabog gyereke majd egy jóságos lényt lásson ne egy emberevő fenevadat. A lány két keze közé fogta Ickabog fejét, és ezt mondta a szörnynek:

- Esküszöm, hogy megvédünk! A szűrlésed, tényleg minden idők legfontosabb szűrlése lesz. Megmentjük az ickabogfajt… és Duskáldiát is.

58. fejezet: Heiman Henni

Ickabog elmesélte gyerekeknek a barlangban, hogy, hogyan halt meg Berci apja. Majd pedig a harmadik nap hajnalán, útnak indultak. A tárkocsit, aminek rakománya a fagyott élelem maradéka meg jó pár kosár gomba volt, Ickabog húzta. Menet élén Berci és Pongrác haladt, egy-egy feliratos fatállal a kezükben. Bercién ez állt: „Az Ickabog ártalmatlan!” Pongrácén pedig: „Swindler hazudott nektek!”

Gréta Ickabog vállán ült, és nála is volt egy tál, ezzel a felirattal: „Az Ickabog csak gombát eszik!” Márta a kocsin utazott, az ételek, meg egy nagy rakás hóvirág mellett, ami szintén fontos szerepet játszott Gréta tervében. Márta fatálán ez állt: „Éljen az Ickabog! Vesszen Swindler báró!”

Útközben találkoztak Heimanékkal, akik nagyon kimerültek és éhesek voltak. Bár még mindig nagyon féltek az Ickabogtól, birkájukkal együtt mégis felkapaszkodtak, Márta mellé a kocsira. Ezután a szőrös óriás, a hat ember és a juh, folytatta útját Jeroboám felé.

 

59. fejezet: Újra Jeroboámban

Hőseink megérkeztek Jeroboám városához. Ickabog nekiindult a lejtőn, a város kapuja felé. Az őrök hamar észrevették, mi közeledik. Lövésre emelték a fegyverüket, ám Gréta felállt az Ickabog vállán, és integetett, Berci meg Pongrác pedig, a magasba emelték a tábláikat.

A strázsák kezében megremegett a puska, és a félelemtől tágra nyílt szemmel bámulták a feléjük cammogó szörnyeteget. Ickabog egyre közelebb ért hozzájuk. Rémisztő volt a nagysága, rémisztő a külseje, de hatalmas szemével jámboran hunyorgott, és egy csokor hóvirágot szorongatott a mancsában. A kapuhoz érve lehajolt, és egy-egy szál virágot nyújtott a katonák felé.

Bent a városban Ickabog meg egyre nyújtogatta a hóvirágokat a járókelők felé. Nemsokára, kisebb tömeg gyűlt össze körülötte, a jeroboámiak hóvirággal a kezükben nézegették, és megkönnyebbülten nevettek. Ettől az Ickabog szája is lassan mosolyra húzódott.

Jeroboámiak, akik oly sokat szenvedtek Swindler rémuralma alatt, most hazasiettek, hogy felszerelkezzenek fáklyákkal, vasvillákkal és puskákkal. De ezekkel nem bántani akarták az Ickabogot, hanem éppen hogy megvédeni azoktól, akik rút hazugságaikkal mindenkit félrevezettek. A felfegyverzett emberek ezután, a behemót köré gyűltek, és a menet elindult kifelé a városból.

Útközben Gréta ragaszkodott hozzá, hogy ejtsék útba az árvaházat. Az ajtót bezárva, elreteszelve és lelakatolva találták, de ezen az Ickabog egyetlen rúgása segített, és a lány besiethetett a gyerekekért. Kicsik felkapaszkodtak a tárkocsira, a Heiman ikrek futottak szüleik ölelő karjába, a nagyobb gyerekek meg csatlakoztak a kísérő tömeghez. Dagony néne közben rikácsolt, tajtékozott, és kiabált, hogy jöjjenek vissza. Janó nem ment vissza az árvaházba, inkább elkötötte a borozó elől egy másik vendég lovát, és elviharzott.Ickabog lassan haladt, Undok Janó ellenben pár perc múlva már a déli országrészbe vezető úton vágtatott azzal a szándékkal, hogy figyelmeztesse Swindler bárót, a Lapuvár felé bandukoló veszélyre.

60. fejezet: Lázadás

Swindler a varróműhelyben szemrevételezte a „kitömött ickabogot”, legújabb találmányát, amellyel a szörny létezését próbálta igazolni. Közben a börtönben a rabok lázadni készültek. Elővették az elrejtett „fegyvereiket”. Palotában a király épp pizsamában és bajuszkötőben fogadta a bárókat, amikor berontott a terembe Janó, a kémek és végül a lázadók. Mindenki menekült, csak a király nem, aki így magára maradt a lázadókkal.

61. Fejezet: Lebrencs újra lő

Ekkor a királyi hálószoba ablakában, megjelent Jamborszky kapitány. Lenézett, és hangosan odakiáltott a bárónak: - Nem menekülsz, Swindler! A báró, azzal megsarkantyúzta sovány, sárga kancáját, és kinyargalt a palota kapuján. Több ezer nevető és éneklő duskáldiai között, egy hatalmas teremtmény közeledett: akkora volt, mint két ló, a szeme lámpásként ragyogott, és tetőtől talpig hosszú, lápifű-szerű, barnászöld szőr borította. Egy kamasz lányt vitt a vállán, előtte, pedig két fiú lépkedett, magasra emelt fatáblával a kezükben. A szörny időről időre lehajolt, és - hihetetlen módon - mintha virágot osztogatott volna. - Lelövöm - mondta Lebrencs, azzal felemelte a mordályát, és megcélozta az Ickabogot. Ickabog vérfagyasztó üvöltést hallatott, majd újabb rémisztő ordítás kiséretében, térdre roskadt. Gréta leesett volna a válláról, ha nem kapaszkodik olyan kétségbeesetten. És akkor nagy, sötét repedés jelent meg Ickabog hatalmas, duzzadó hasán. S miközben a tömegből sokan sikoltozni és menekülni kezdtek, Lebrencs báró megcélozta az Ickabog hasát és tüzelt.

62. fejezet: A szűrlés 

Lebrencs báró golyója egyenesen Ickabog megnyíló hasa felé repült. Berci és Pongrác, akik felesküdtek a szörny védelmére, mindketten a lövedék útjába vetették magukat, és a golyó mellkason találta Bercit.

Eközben egy újszülött Ickabog, ami már akkor nagyobb volt, mint egy ló, kimászott ickárja hasából. Rettenetes szűrletés jutott neki, hiszen világra jöttekor a szűrlőjét, rettegés járta át a puskától, és az volt az első élménye, hogy valaki meg akarta ölni. Így születet meg ádáz ickabogli.

Így hát, azonnal rohanni kezdett Lebrencs felé, aki közben nekilátott újratölteni a mordályt. Az újszülött Ickabog szörnyű ordítást hallatott – ez mindmáig kísérti rémálmaikban azokat, akik tanúi voltak a jelenetnek –, és rávette magát Lebrencsre. Másodpercek múlva, a báró már halott volt.

Berci benyúlt az inge alá, és előhúzta apja nagy ezüstmedálját. Ott volt benne Lebrencs golyója. Az érdemérem megmentette a fiú életét. Gréta, mikor látta, hogy barátja él, újra az Ickabog felé fordult, és a keze közé fogta szőrös arcát.

– Nem látom az ickaboglimat – suttogta a haldokló Ickabog, üveggömbszerű könnycseppekkel a szemében. Most egy második ickabogli bújt elő az Ickabog hasából. A tekintete barátságos volt, és szelíden mosolygott, mert szűrletésekor az ickárja Grétát nézte, látta a lány könnyeit, és elhitte, hogy egy ember szerethet úgy egy Ickabogot, mintha egy vérből valók volnának. A második ickabogli, már szeretetbe született.Gréta körülnézett, és látta, hogy Lebrencs holtan hever az úton, az elsőszülött ickaboglit pedig, vasvillákkal és puskákkal felfegyverzett emberek állják körül.

Az emberek ekkor úgy döntöttek, ideje beszélniük Frédi királlyal. Felrakták Ickabog és Lebrencs báró holttestét a tárkocsira, húsz erős férfi beállt a kocsirúdhoz, és elindultak a palota felé. Gréta, Márta és a kedves ickabogli kart karba öltve haladtak az élen, hátul pedig harminc felfegyverzett polgár vigyázta, az elsőszülött ádáz ickaboglit. Aki máskülönben tovább gyilkolt volna, hiszen félelemben és gyűlöletben szűrletett.

63. fejezet: Swindler báró utolsó terve

Kitárult a nagy, aranyozott ajtó, és két rongyos ruhájú, elgyötört ember lépett ki rajta: egy szakállas, ősz férfi szekercével a kezében, meg egy asszonyság, akinél malomkerék méretű serpenyő volt. Örömmel ismerték fel Grétát.

Menekülő Svindler báró dühöngött, és kegyetlenül megsarkantyúzta szerencsétlen jószágot, mire az – végleg megelégelve a mostoha bánásmódot – felágaskodott, és levetette a hátáról a gazdáját. Swindler ezek után, nagy nehezen hazaért birtokára, és szekérre rakta a rengeteg rabolt aranyat.  Amikor a hold egyszer csak kibújt egy felhő mögül, és a báró saját puskáinak a csövével találta szemben magát. Aki pedig a fegyvert rászegezte, Bazsaly Berci, Pondrow Pongrác és Eslanda kisasszony volt. Swindlert, komornyikját, és a lopott aranyat a fővárosba kisérték.

64 fejezet: Az új Duskáldia  

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy Duskáldia nevű ország. Amit most már tanácsosok kormányoztak. Élükön Jamborszky János főminiszterrel. Akit a nép azért választott meg, mert a kapitány talpig becsületes ember volt. Az országban nagy örömünnepet ültek, amikor bejelentették Jamborszky János és Eslanda kisasszony esküvőjét. Frédi királyt, és mindazokat, akik hagyták, hogy kifosszák az országot, törvény elé állították, majd pedig tömlöcbe zárták. Így járt, Swindler, Dagony néne, Undok Janó, Fekelycsik és Serbling Ottó is. A két régi barát is egymásra talált. Özvegy Bazsalyné és Galomb mester  rájöttek, hogy nem tudnak egymás nélkül élni. És így Berci és Gréta, akik oly régóta testvérnek érezték egymást, most már valóban azok lettek. És hogy ki mihez látott az új országban?

Létrehozták Ickabon városát, ahol már három híres árucikkel is dicsekedhettek.

Másodszülött Ickabog megtanította az embereket, gombát termeszteni.

Heiman Henni és a lápföldiek dúsfüvű legelőket kaptak juhaik tenyésztéséhez.

Pondrow Márta és Pongrác is juhtenyésztésbe kezdett.

Bazsalyné süteményboltot nyitott.

Berci beállt közlegénynek a duskáldiai hadseregbe.

Grétából a világ első számú Ickabog-szakértője lett.

Gréta apukája tovább dolgozott fafaragó műhelyében

Másodszülött ickaboglit a királyi vadasparkban helyezték el.

Lapuvár központjában épült egy múzeum, ahol a történetünkhöz kapcsolódó, fontosabb ereklyéket helyezték el. A város főterén pedig felállították, annak a bátor Ickabognak a szobrát, aki bátor tettével megmentette az egész országot. Frédi király pedig, aki belátta hibáit, egyetlen vágya volt, hogy jobb emberré váljon. Ezért elvállalta ádáz ickabogli gondozását és megszelídítését.

Az országba pedig, szép lassan visszatért a gazdagság, és Duskáldia népe az óta is boldogságban él.

 

A rajzokat készítette:

Csányi László, Ördög Enikő, Ungi Gábor, Lőrincz Kinga, Csikos Alexa, Gyarmati Viktória, Savanya Olivér, Zsikó Alisa, Kocsis Laura, Tsereteli Konor, Zákány Marcell, Zsikó Richárd, Perneki Lara, Bata Lili - 1. osztály

Nagy-Jójárt Diána, Zámbó Krisztina, Tóth Péter, Pálinkó László, Kenyeres Anna, Bodó-Gonda Bálint, Sáringer Olivér, Sztojcsovics Alexa, Sztojcsovics Hanna, Szilvási Dániel, Raffael Alexandra, Stumpf Kiara, Tompai Zsuzsanna - 2. osztály  

Sebestyén Sára, Zámbó Viktória, Tóth Ádám, Rózsa Botond, Savanya Levente, Terhes Levente, Szűcs Lara, Vékony Milán, Ternovszki Emma, Szécsi Rebeka, Szabó Liza, Vígh Botond - 3. osztály  

Juhász jázmin, Németh Lili, Bohák Viktória, Elekes Zoé, Csiszár Dániel, Balogh Péter, Merfelsz Mendel, Bodó-Gonda Máté, Németh Viktória - 4. osztály 

Szabó Kata, Répási Luca, Birkás Anna, Zerkula Dzsenifer, Vágó Virág, Lődy Tamás, Kiss Petra, Szabó Patrícia, Nagy Krisztián, Lévai Eszter, Szabó Zsófia, Birkás Anna, Mészáros Nóra, Gonda Péter, Vér Olivér, Kovács Bence, Fülöp Levente, Kuna Előd - 5. osztály 

Macsek Enikő, Sigmond Dóra - 6. osztály

Sándorfalvi Pallavicini Sándor Ált. Iskola és Sándorfalvi Térségi Alapfokú Műv. Iskola

2020-2021