Jó, éjszakát!

Jó, éjszakát!.

Hangosmesélő: Gani Zsuzsa

A háttérben halk zene szólt, talán Mozart, Bartók, Liszt, vagy Kodály lehetett, nem is tudom, de kétségkívül megérintett.

Lehet, hogy azért, mert ma különösen sokat voltam kint a levegőn? Csináltam ezt, meg azt, jól elfáradtam. Hogy mit? 

Kertészkedtem, de legelőször kincseket kerestem. Imádom ezt a játékot. Minden alkalommal újabbat és újabbat találok. Lehet az egy különös formájú kavics, egy érdekes falevél, egy vadgesztenye, egy makk a kupacsával, vagy egy csigaház. Szeretem a gyógynövények illatát is. A jobb hüvelyk- és mutatóujjammal összemorzsolom és megszimatolom. Próbáld ki te is! Az előbb például egy szarvasbogarat találtam. Még nagyítóval is megnéztem, pedig egyébként is óriási volt. Na de térjünk vissza ehhez a különleges zenéhez, amit hallottam.

Talán a hangulata, az érzelmek, az árnyalatok és a finomság az, ami leginkább megfogott. Egyszer csak azt vettem észre, hogy semmi mást nem csinálok, csak hallgatom. Ráadásul nem csak én, hanem Angi és Pádi baba. Úgyhogy lepihentünk mindhárman az ágyamba, betakaróztunk és úgy hallgattuk a zenét.

Felhőn ültünk. A lenyűgöző vattacukor, a habokban úszó felleg hamarosan megérkezett Fantáziaországba. Amit legelőször megpillantottunk, azok pillangókra hasonlítottak.  Gondtalanul szálltak a fényben, aztán talán kicsit félve a sötétben, nem is tudom, majd denevérek üldözték őket. Aztán újra tündökölt a fény, csodálatos színekben pompázott, s elkergette őket.

Ekkor megpillantottunk egy bálnacsaládot, aki az égen, a felhőkön át repült. Egyszer csak a kicsi borjú elszakadt a szüleitől, és fogságba ejtette egy jéghegy.  Azonban az anyukája nem hagyta magára! Addig keresték a kiutat, míg a kicsi kiszabadult és boldogan úszott oda szüleihez.

Utána éreztük édesanya testének melegét, illatát, simogatását, gyengéd pusziját és mintha megigazította volna a takarót. Még jobban megnyugtatott, mint ez a szép zene.

Aztán újra megpuszilt és azt mondta:

-          Jó éjszakát!