Julcsi és a kisegér

Julcsi és a kisegér.

Némán ült a szobájában Julcsi,

Megfogadta: ma nem szól senkihez!

Elkésett, nem mehet ki játszani!

Anyja szigorúan bünteti ezt.

Fontos volt neki ez a focimeccs,

Ő lett volna a csapat hátvédje.

Készült is nagyon, megvolt már a mez,

De sajna nem ért haza ebédre.

Mi tagadás, feltartották nagyon

Hazafelé jövet, a ligetben

Egy kisegér pityergett a padon,

Egymagában, elkeseredetten.

Leült, hát vigaszképpen melléje,

Meghallgatni egérke bánatát,

Ki elmesélte a kérlelésre,

Hogy veszítette el az uzsonnát?

Sebaj, mondta neki Julcsi, ne félj,

Nem maradsz éhen a mai napon!

Jut neked is, van nekem maradék

A táskámban, mindet neked adom!

Ám ezért elkésett, most mit tegyen?

De jó tettért jót várj, szólt az egér,

Ne búsulj, elmondom én, mi legyen!

Megmondjuk, hogy segítettél nekem!

Jó terv! Julcsi, arca ím felderült!

A két jóbarát anya elé állt,

Ki azon nyomban az asztalra ült.

Kergesd ki, kergesd ki, így kiabált!

De anya, én neki adtam enni!

Nem kell ide magyarázat, nem ám!

Csak egy kérdés: mehetek játszani?

Mehetsz hát, enyhült meg anya, úgy ám!