Karácsonyi küldetés

Karácsonyi küldetés.

Rézi, a rénszarvas, egy fagyos téli reggelen, sétálni indult az erdőbe.   Unatkozott, ezért úgy döntött felkeresi barátját Mimit, a nyuszit és elhívja   játszani. A nyuszika imádott játszani, soha nem mondott nemet a szórakozásra. Amikor Rézi odaért Mimi házához, bekiáltott a takaros kis házikóba:

• - Mimi, gyere játszani!

Az ugrifüles meghallotta a rénszarvas hangját és kiszaladt a házból.

• - Szia Rézi! Szívesen elmegyek játszani, csak várd meg míg felöltözöm, aztán mehetünk is.
• - Rendben akkor megvárlak!

A tapsifüles pár perc alatt felöltözött. Elindultak az erdőbe, ahol volt egy nagy fenyő. Nemsokára jött a karácsony, ezért azt találták ki, hogy feldíszítik a fát és az lesz a közös karácsonyfájuk. Odaértek, de a fa sokkal nagyobb volt, mint legutóbb amikor itt jártak. Gyönyörű volt, már csak díszeket kellett rá keresni. Találtak makkot, diót, gesztenyét és néhány megmaradt őszi falevelet. Miután ezeket összegyűjtötték, felrakták a fára, de amikor végeztek, a végeredmény mégsem tetszett nekik. Valami hiányzik… ezt állapították meg mindketten.

• - Így még nem tökéletes, mert kellene egy csillag a fa tetejére! De honnan is szerezhetnénk csillagot? – kérdezte Rézi.
• - Készítünk egyet faágakból! – mondta Mimi.

Így is tettek. A csillag nemsokára már a fa tetején díszelgett. Mimi és Rézi csillogó szemekkel nézték a remekművet és tökéletesnek találták a karácsonyfát. A két barát a fadíszítés után nagy örömmel ment haza. Másnap ismét találkoztak a fenyőnél, de amikor odaértek látták, hogy valaki más is van ott. Hilda a hód volt az.

- Szia Hilda! - köszöntek oda neki vidáman.

- Sziasztok! Láttátok már ezt a nagy fát itt? Nagyon szép! Hogyan kerülhetett ide?

- Ez a közös karácsonyfánk. -  magyarázta Mimi.

- Mi az a karácsonyfa? -  kérdezte Hilda meglepődve. - Még soha nem hallottam ilyenről.

- Az egy olyan fa, amit az emberek feldíszítenek a házukban erre az ünnepre. Ezért díszítettük fel mi is ezt a fenyőfát, mert nagyon tetszik ez a szokás. - mondta Mimi.

- Szeretnék én is egy ilyen feldíszített fát! A gyerekeimnek biztos tetszene! De sajnos a víz alatti hódvárban nem tudom felállítani a fát… - szomorodott el Hilda, a hód. Elköszönt az ismerőseitől és bánatosan elkullogott.

Rézi és Mimi nagyon megsajnálták Hildát. Nem akarták, hogy a szeretet ünnepén bárki is szomorkodjon.

-Ki kell találnunk, hogy Hildának hogyan lehetne karácsonyfája. - mondta a nyuszika.

- Ezzel én is egyet értek! -  helyeselte a rénszarvas.

Másnap is elmentek a fához, de ezúttal nem Hildát, hanem Szélvészt a lovat találták ott. Neki is ugyanaz volt a kívánsága, mint a hódnak. Sajnos ő sem tudott az istállóban karácsonyfát állítani, mert túl kicsi volt a hely. A harmadik napon Szamóca, a rókakisasszony jött el megcsodálni a fenyőfát. Ő is szeretett volna egyet az otthonába. Negyedik nap Harcos az oroszlánkirály és Szelíd az oroszlánkirálynő jött el a karácsonyfához. A cinegéknek is nagyon tetszett a fa. Rézi és Mimi látták, hogy az erdőlakók mennyire csodálják ezt a karácsonyfát. Elhatározták, hogy rendeznek egy nagy karácsonyi ünnepséget a fa alatt. Legyen ez a fenyő mindenkié! Meghívták az erdőlakókat. Szerettek volna a szívükbe boldogságot hozni a szeretet ünnepén. Amikor körül állták a fenyőt, mindannyian nagyon boldogok voltak. Ez a két barát szívét is örömmel töltötte el. Az egész olyan volt számukra, mint egy karácsonyi küldetés, amit sikeresen végrehajtottak. Így mindenkinek igazán boldog karácsonya lett.