Karàcsonyi csoda

Karàcsonyi csoda.

Karácsonyi csoda

Pietro és a kutyája, Bob egy kis házban laktak az erdőben. Pietro valaha asztalosként dolgozott, de már nagyon megöregedett, és nagyon elszegényedett, csak nagy erőfeszítések árán tudott némi lepotyogott ágdarabot összegyűjteni az erdőben, hogy legalabb néha tüzet tudjon rakni az ócska, füstöt eregető kályhában. Az élelmiszerkészlet, amit a jobb évek során sikerült felhalmoznia, már fogyóban volt, s az erdő egy ilyen öreg ember számára már csak gombát és pár bogyót kínált. Időnként Bob hazavitt egy nyulat, vagy egy fácánt, amit a vadászok lelőttek,  de olyan helyre esett, hogy nem találták meg, de már azok megpucolása is nagyon fárasztó volt számára, s ahhoz, hogy megsüsse, be kellett gyújtani a kályhát, amihez meg tűzrevalót kellett szedegetni. A közeli faluba már nem tudott begyalogolni, s a falu népe, akik még tudtak Pietróról, és vittek volna valamit neki, már elfogytak.

Közeledett a karácsony, és elkezdett esni a hó, ami egyre csak magasodott, és nem tudott fát keresgélni az erdőben. Az öreg nagyon elszomorodott, és fázott, de szerencsére ott volt a kutyája Bob, aki összegömbölyödve aludt a gazdája lábánál, ami egy kicsi meleget adott neki.

Elérkezett a Szenteste.

• Szegény Bob, ma este karácsony lesz, és én semmi jót nem tudok adni neked – simogatta meg a kutyája fejét az öreg. - Az lenne számomra a legszebb ajándék, ha egy meleg házban látlak téged, a kandalló előtt, és boldogan lafatyolnád a meleg ételt, amit eléd raknak.

A kutyát azonban nem érdekelte, ő akkor volt boldog, ha a gazdája mellett lehetett. Még a hideg házban is. Eltelt az éjszaka, kora reggel az öreg felkelt, kinézett az ablakon, látta, még mindig esik a hó, viszont jól érezte magát, a hideg miatti szokásos fájdalom megszűnt. A kutya nem volt mellette, de gondolta, körbejárja a házat, kicsit megmozgatja a lábait. Bement a konyhába, és meglátta, hogy mindenféle finomság van az asztalon:  egy egész füstöltsonka,  száraz kolbászok, szalámik, sajtok, lekvárok, karácsonyi kuglóf,  kenyér, még pár üveg bor is. A falak mellett zsákok sorakoztak, bennük krumpli, alma, hagyma, káposzta, tarkabab, annyi minden, hogy egy évig is kitart.  És akkor meglátta a kutyáját, aki a tűzhely mellett szunyókált, amelyből áradt a meleg, mellette magasan állt a vágott fa,  és a szemközti fal mellett is  sorakozott.

• De ki hozta mindezt? - kérdezte meglepetten az öreg asztalos. – A Mikulás, a Kis Jézus, vagy egy angyal?  -  de választ nem kapott, csak Bob csóválta a farkát boldogan. -  Bárki is volt az, köszönöm neki ezt a csodálatos karácsonyt. Neked is köszönöm, drága Bob, hogy velem maradtál a nehézségek ellenére is.