Katica, a legkisebb királylány titkosgyűrűje

Katica, a legkisebb királylány titkosgyűrűje.

Élt egyszer egy királyi pár, akinek volt három lánya: a legidősebb, Kata és a középső, Kató, akik mindketten azt gondolták magukról, hogy csak azért, mert rövid, ében a hajuk, emiatt szépek. Sőt okosak, hiszen beszédesek, locsifecsik, szinte senkit se hagytak szóhoz jutni.

Azonban a legkisebb lány Katica, pont az ellentétük volt. Testvérei úgy vélték, hogy csúnya, mivel hosszú barna haja a földet seperte, ráadásul csöndes mivolta miatt buta is.  A királyi pár mindegyik lányát szerette. Nagyon fájt nekik, hogy Katicát lenézték, csúfolták és kirekesztették a nővérei. Ilyenkor mindig kiálltak mellette, ami megdobogtatta a kicsi szívét.

Egy napon, amikor a királyi család az erdőben sétált, Katica elbóklászott. Rátalált egy ezüst ösvényre, ami egy opál tóhoz vezette. Amikor belenézett a tóba, megpillantott egy gyönyörű, aranyhajú tündért, aki ránézett a smaragdszemeivel és azt mondta neki: - Te vagy az igazi királylány, mert a lelked jó, patyolattiszta és csak ez számít igazán!  Itt van egy gyűrű, kopott ugyan, de neked adom!  Nézd, bele van vésve valami! –„ A szépség belülről fakad”. - Tedd el nyugodtan! Talán egyszer majd hasznát veszed, mert tudd meg, hogy titkot rejt! – Köszönöm szépen! – köszönte meg mosolyogva, kedvesen, de mire a gyűrűről felnézett, már sehol se volt a tündér. Ekkor ért oda édesanyja, a királyné. – Hova tűntél? Úgy aggódtam érted! Milyen gyönyörű ez a hely, nem is tudtam róla! – ámult el az édesanyja, aztán folytatta. - Látom jó a kedved, ennek nagyon örülök!- Igen, elégedett vagyok! -  S valóban, Katica nagyon boldog volt. Felhúzta a titkos gyűrűt a gyűrűsujjára és ezen túl mindig ezt viselte. De hiszen többé le se tudta húzni, úgy rátapadt az ujjára! – Látom, van egy új gyűrűd, biztosan találtad. Ha szeretnéd, kifényesíttetjük! – Nem kell édesanyám, nekem így tetszik! – Ahogy gondolod gyermekem! - A testvérei, amikor meglátták az ujján, csúfolni kezdték. – Milyen kopott az a gyűrű! A miénk csillog- villog!  Azonban Katicának a gyűrű erőt adott. Nem foglalkozott többé a csúfolódókkal, úgy csinált, mintha nem is hallotta volna. Mosolyogva, dudorászva élte napjait. Ez bezzeg nem tetszett a nővéreinek, de sehogy sem találtak fogást rajta.

Egy napon a királyságot támadás fenyegette, már a városuk határán járt az ellenség. A birodalomban mindenki harcra készült az országért. Katica ujján a gyűrű csillogni- villogni kezdett.  Tudta, hogy itt az idő, s azt is, hogy mit kell tennie. Bátran előlépett és azt mondta: - meg tudom menteni az országunkat! – Mindenki tátott szájjal figyelte. Diplomatikusan odament az ellenség tábornokához és megmutatta neki a gyűrűn a feliratot. A hadvezér hirtelen elsápadt. Katica nem értette, hogy mi történik. Ekkor bocsánatot kért a kislánytól és visszavonulót fújt. A kicsi utána szaladt. Legyen szíves, mondja el, hogy most mi történt, mert nem értem, miért tették el a puskát, s a töltényt?- nézett rá bátran, csodálkozó szemekkel a kicsi lány. „Szépség belülről fakad”, mondta mindig a nagybácsim. - Mégiscsak jó ember vagy, te vezér bácsi!"- A hadvezér a seregével kivonult az országból. Soha többé nem volt ellensége senkinek se. Katicára pedig büszke volt az egész ország, nem győzték dicsérni bátorságát, okosságát!

Egy napon, miközben az erdőben sétált, ismét rátalált az ezüst ösvényre, ami az opál tóhoz vezette. Amikor belenézett a tóba, megpillantotta a gyönyörű, aranyhajú tündért, aki ránézett a smaragdszemeivel, kiemelkedett a habokból és megmutatott neki egy varázslatos tükröt. Katica belenézett. Hát látja ám, hogy mennyire szép is volt valójában, mennyi szeretet és bátorság lakozott a szívében. A tükör megmutatta neki. Katica visszaadta a titkos gyűrűt.- Köszönöm szépen, többé nincs rá szükségem. Most már erős vagyok! – Miután elbúcsúztak, a kislány hazament, az ösvény örökre bezárult. Testvérei ámultak- bámultak, mert Katica haján, szemén, orrán, száján, sőt még a fülén is apró gyémántkristályok fénylettek.

Nővérei pedig megtanulták, hogy a külső megjelenés nem minden, hanem ami belül van, a szív, az érzések, az önzetlenség és a tettek a fontosak.