Kék szív

Kék szív.

Kék szív

Szeptember első napján izgatottan sétáltak be az állatok az Erdei Iskola kapuján. A másodikosok tantermében nagy volt a nyüzsgés. Minden kisállat egymás szavába vágva mesélte a többieknek nyári élményeit. Egyszer csak hatalmas csönd támadt a teremben és minden állatka az ajtó felé nézett. Új osztálytárs érkezett hozzájuk.

• Gyerekek, egy kis csendet kérnék!- mondta Bölcs Bagoly, aki a második osztályos tanulók tanítója volt. – Szeretném nektek bemutatni az új osztálytársatokat, Mókus Marcit.
• Szia Marci!- üdvözölte az osztály kórusban az új tanulót.
• Ülj ide mellém, itt van egy szabad hely!- hívta oda magához Süni Sanyi az új tanulót.

Amikor a kis mókus elindult a helyére, akkor látta meg mindenki, hogy a vörös bundájában hátul egy kék szív bújik meg.

• Nagyon tetszik a bundád, ilyen különleges mókust még soha nem láttam, mint te.- dicsérte meg Nyuszi Nóri az új jövevényt.
• Köszönöm szépen!- felelte Mókus Marci szégyenlős mosollyal az arcán.

Eltelt az első hét. Mindenki nagyon jól érezte magát az iskolában, a tananyagot is elkezdték már Bölcs Bagollyal. Az erdei tisztáson nagyokat játszottak az órák közötti szünetekben.

- Miért játszik folyton egyedül?- kérdezte Teknős Tomi a többieket, miközben fejével a mókus felé intett.

- Hívjuk el fogócskát játszani!- javasolta Róka Réka.

Mókus Marci boldogan ment játszani a többiekkel. Játék után Farkas Frici egy kérdést tett fel az új osztálytársuknak.

• Mi ez a kék szív a hátadon?

Mókus Marci lehajtotta a fejét, összeszedte minden bátorságát és így felelt:

• A kék szív az autizmus jele. Én autista vagyok. – nagyot sóhajtott, miután kimondta a mondatot.
• És ez mit jelent?- kérdezte a süni érdeklődve.

Bagoly tanító nem messze állt tőlük és figyelmesen hallgatta a gyerekeket.

• Tudjátok,- kezdte a mondandóját a mókus fiú,- ez egy állapot. Nem vagyok beteg, vagy ilyesmi, csak sok dolgot másképp látok és érzékelek, mint az átlag.
• Hűűű, ez nagyon izgalmasan hangzik.- csodálkozott el Teknős Tomi. – Mondasz egy példát?- kérdezte.
• Biztos észrevettétek, hogy sokszor játszom egyedül.

Erre minden állatka bólogatni kezdett.

• Néha jobban érzem magam így. De ilyenkor én nem vagyok magányos, nem érzem magam egyedül. – folytatta Mókus Marci.
• És miért eszel tízóraira mindig mogyorót? Soha nem láttalak még mást enni.- állapította meg a róka.
• Tudjátok, mi, akik kék szívvel élünk nehezen változtatunk Ilyen az evés is. Ha egy valami megízlik nekünk, akkor van, hogy huzamosabb időn keresztül nem is akarunk megkóstolni más ételeket.
• Sebaj, mi szeretünk téged. Bármikor úgy érzed, hogy egyedül szeretnél lenni, akkor mi megértjük, ezen ne aggódj. – mondta Nyuszi Nóri és átölelte a mókust.

Teltek múltak a hónapok. A gyerekek egyre több mindent tanultak meg az Erdei Iskola falai között Bölcs Bagoly tanító segítségével. Közben Mókus Marci furcsaságai is előjöttek. Zene órán nem szerette, ha a többiek hangosan énekelnek. Zavarták a hangos dolgok. Édesanyja tanácsára elvitt az iskolába magával egy zajszűrő fülhallgatót.

• Ez mi?- kérdezte tőle Farkas Frici.
• Ez egy olyan fülhallgató, amiben nem szól zene.- válaszolta Marci mosolyogva. – Ebben halkabban hallom a körülöttem lévő zajokat, így nem leszek rátok mérges, ha hangosak vagytok. Felpróbálod?- kérdezte a mókus.
• Persze!- felelt a farkas kölyök.
• Én is, én is!- özönlöttek oda a többiek.

Mókus Marci a furcsaságait leszámítva nagyon okos gyerek volt. Ő olvasott a legszebben az osztályba és ő oldotta meg leghamarabb a feladatokat matematika órán. A többi gyerek nagyon megszerette őt, mert nagyon jószívű és segítőkész volt. Szépen lassan pedig hozzászoktak minden fura dolgához.

Egy áprilisi reggelen, pontosabban április második napján az Erdei Iskola második osztályos tanulói meglepetést szerveztek Mókus Marcinak.

Marci futva érkezett az iskolához, mert aznap reggel nem csörgött az ébresztő órájuk és mindannyian elaludtak. Mikor belépett a tanterem ajtaján elállt a lélegzete. Minden osztálytársának kék szív volt a hátára festve. A meghatódott kis mókus szóhoz sem jutott.

Bölcs Bagoly átölelte hatalmas szárnyával és így szólt hozzá:

• Ma világszerte az Autizmus Világnapját ünneplik. Ezzel a nappal szeretnék felhívni a figyelmet az olyan különleges élőlényekre, mint amilyen te is vagy. Az osztály ma téged ünnepel, ezért visel mindenki kék szívet a hátán. Nagyon szeretünk téged és ma csak olyan dolgokat fogunk csinálni, amit te szeretnél.
• Nahát, ez mind értem van?- kérdezte boldogan a kis mókus. – Ez fantasztikus! Szeretném, ha ma rajzolnánk sokat és fogócskáznánk az udvaron. Na meg azért pár matek feladatot csinálhatnánk?- kérdezte nevetve, mire az egész osztály hangos kacagásban tört ki.

Róka Réka odasétált barátjához és így szólt:

• Drága Mókus Marci, szeretném, ha tudnád, hogy akkor sem vagy egyedül, amikor nélkülünk játszol. Gondolatban mindig velünk vagy és a szemünk sarkából mindig figyelünk téged. Te vagy a legjobb barátom!
• Köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy pajti.- csapott bele a rókalány mancsába Marci.

Nyuszi Nóri csatlakozott hozzájuk és ezt mondta:

• Mi itt mind különbözőek vagyunk és ez pont így jó! Ettől lesz színes a világ, ettől lesznek csodásak a napjaink.

Mókus Marci szorosan átölelte őt. Nagyon jól estek ezek a szavak neki.

Süni Sanyi is szeretett volna pár szóval kedveskedni a barátjának:

• Különbözünk, de mind egyformák vagyunk. Gyerekek vagyunk, akiknek örömet okoz a játék, a tanulás. Te pedig a legokosabb gyerek vagy az osztályunkban.

Mókus Marci boldogabb nem is lehetett volna. Óriási volt a szeretet a szívében a többiek iránt.

Bölcs Bagoly tanító egy könnycseppet törölt ki a szeme sarkából és azt gondolta magában, hogy van még remény. Amíg a gyerekek ilyen elfogadóak és megértőek egymással, addig nem lesz baj a világban.

Te se felejtsd el soha, hogy vannak olyanok, akik kék szívvel élik az életüket! Szeresd és fogadd el őket úgy, ahogy vannak, hogy egy békés világban élhessünk mindannyian, EGYÜTT!