Peti biciklizni tanul

Peti biciklizni tanul.

Peti biciklizni tanul  

Napfényvárosban élt Peti a szüleivel egy nagy kertes házban. Egyik nap, amikor édesapjával az udvarukon lévő hintaágyban üldögéltek így szólt a kisfiú: 

• Apa, nagyon szeretnék már pótkerék nélkül biciklizni! 
• Szívesen megtanítalak, ha szeretnéd. Előtte viszont van egy ötletem.- mondta az apukája. Vasárnap bicikliversenyt rendeznek a környékünkön és a belvárosban a főtéren lesz az eredményhirdetés. Van kedved megnézni az igazi profikat? 
• Persze apa, nagyon örülnék neki! Talán elleshetek tőlük pár trükköt!- válaszolt lelkesen Peti.  

Elérkezett a vasárnap. Napfényvárosban ragyogóan sütött a nap, az ég kék színben pompázott, mint mindig. Itt-ott bárányfelhők úsztak az égbolton. Peti izgatottan ébredt, nagyon várta már, hogy igazi bicikliversenyzőket láthasson. Szülei kihozták a garázsból a bicikliket, Peti pedig az anyukája mögé felszerelt ülésben foglalta el a helyét.  

• Legközelebb a saját bringámmal megyek majd két keréken!- mondta boldogan.  
• Úgy lesz!- mosolygott rá anyukája.  

A főtér közelében egy biciklitárolónál lelakatolták a járgányaikat és gyalog indultak tovább a rendezvényre. Rengeteg ember gyűlt össze aznap, sokan voltak kiváncsiak a versenyzőkre. Amíg az eredményhirdetésre vártak, addig vettek maguknak hot-dogot egy árusnál. Vidáman falatoztak és jókat nevettek Peti mustárral összemaszatolt arcán.  

Mikor a versenyzők megjelentek a dobogón a kisfiú ámulattal nézte a nyerteseket és a szép kerékpárokat.  

• Apa nézd! Az a piros bicikli nagyon menő! Ha nagy leszek én is ilyet szeretnék magamnak!- nézett a kerékpárra vágyakozó szemekkel.  

Hogy Peti jól lássa mi zajlik a színpadon, apa a nyakába vette őt. Így már mindent látott és boldogan integetett a győztes versenyzőknek. A dobogó tetején állt a győztes, akinek nagyon tetszett ez az érdeklődő kisfiú. Ő is vissza integetett Petinek és hívta, hogy menjen oda hozzá. A kisfiú és családja a harmadik sorban álltak, de az emberek készségesen előreengedték őket a színpadhoz, közben mindenki mosolygott a szerencsés Petire.  

• Szia! Hogy hívnak nagyfiú?- kérdezte a nyertes.  
• Peti vagyok és nem rég lettem 5 éves!- felelte büszkén.  
• Tudsz már biciklizni Peti? 
• Most készülök majd megtanulni pótkerék nélkül menni. Ide anyukám hozott el a saját biciklijén. Az nem olyan szép, mint a te piros biciklid, de neki épp megfelel.- válaszolt okosan.  
• Nagyon tetszel te nekem!- nevetett nagyot a versenyző. - Figyelj rám Peti, mondok neked egy tippet. Apukád szerelje le a pedálokat és a pótkereket a biciklidről. Tanulj meg egyensúlyozni vele és pikk-pakk menni fog utána pedállal is. - kacsintott a kisfiúra. - És a bukósisakot se feledd el! Mindig legyen rajtad, mert az megóvja a fejedet az esetleges sérülésektől, ha felborulnál.  
• Rendben! Megígérem, hogy mindig a fejemen lesz és köszönöm szépen a tanácsot!- mondta Peti tisztelettudóan.  

Apa gyorsan készített egy fényképet Petiről és a bicikliversenyzőről emlékbe.  

A következő hétvégén a kisfiú és családja megfogadták a versenyző tanácsát. Leszerelték a pótkereket és a pedálokat a bicikliről és a Gesztenyés park felé vették az irányt, ahol a parkon keresztül egy szuper bicikliút vezetett. Peti hamar ráérzett az egyensúlyra, csak úgy száguldott, ahogy lábával tolta magát előre. Körülbelül tíz perc gyakorlás után a szülei úgy döntöttek, hogy felszerelik a pedált a biciklire, hátha sikerül már tekernie. És lássatok csodát, Peti elindult a biciklivel és meg sem állt a park végéig. Szülei boldogan futottak utána és tapsoltak neki! 

A kisfiú olyan hamar megtanult biciklizni, ahogy azt a versenyző mondta neki és megfogadva a másik tanácsát is, mindig a fején hordta a bukósisakot bringázás közben!