Kistesó érkezik

Kistesó érkezik.

Kistesó érkezik

Aznap hullott le az első hó, amikor Barnabás élete legnagyobb meglepetését kapta a szüleitől.

A hét éves fiúcska régen vágyott már arra, hogy nagytestvér váljon belőle. Sokszor mondogatta anyukájának és apukájának:

- Ha egyszer születik egy kistestvérem, én leszek a világ legjobb bátyja.

Szóval azon a téli napon együtt üldögéltek hárman a nappaliban vacsora után. A kandallóban ropogott a tűz, amikor anya egy képet húzott elő a köntöse zsebéből.

- Van egy meglepetésünk számodra.-mondta apa mosolyogva.

- Mi az? – kérdezte a fiú kíváncsian, miközben az anyukája kezét figyelte.

- Ez egy kép a családunk legújabb tagjáról. Nagytesó leszel! – újságolta boldogan édesanyja.

Barnabás azt sem tudta mitévő legyen a hirtelen jött örömhír hallatán.

- Ez komoly? – bökte ki végül a kérdést, miközben boldogan átölelte a szüleit.

Másnap mindenkinek elújságolta az iskolában, hogy az anyukája pocakjában baba van.

Pár hét múlva apa és Barnabás is elkísérték anyát az ultrahangos vizsgálatra. Nagyon izgatottak voltak.

- Gratulálok! – szólalt meg az orvos a vizsgálat közben és a fiúra kacsintott. – Kisöcséd lesz! – folytatta.

- Ez az! – örömködött Barnabás.

Apa és anya nagyon örültek, hogy egy újabb kisfiú lesz a család tagja. A doktor megnyugtatta őket, hogy a babával minden rendben van.

Ezután szinte repült az idő. Barnabás segített halvány kékre festeni a baba szobáját, sőt még a kiságy összeszerelésében is részt vett. Szülei nagyon büszkék voltak rá, hogy ilyen segítőkész.

Egyik este, mikor Barnabás simogatta anya egyre gömbölyödő pocakját, így szólt:

- Mi lesz a neve öcsinek?

Apa hirtelen ötlettől vezérelve kiszaladt a konyhából a kérdés hallatán és így felelt:

- Mit szólnál, ha te választhatnál neki nevet?

- Szabad? – nézett a fiú csillogó szemekkel édesanyjára, mire ő mosolyogva bólintott.

- Legyen Norbi!

- Szép nevet választottál. – ölelték át szülei.

Barnabás közelebb hajolt anya pocakjához és beszélni kezdett a babához:

- Én mindig vigyázni fogok rád! – mondta.

Anyukája megsimogatta kisfia fejét, majd egy könnycseppet törölt ki szeméből. Nagyon meghatódott ezen a jeleneten.

Mikor a nyári szünet a végéhez közeledett az egész család izgatottan várta Norbi születését. A nagyszülők is elutaztak Barnabásékhoz, hogy mindenben a szülők segítségére legyenek.

Egy szombat reggelen a kisfiú szemét dörzsölgetve bújt elő a szobájából. Nagyszülei a nappaliban ültek.

- Hol van anya és apa? – kérdezte Barnabás.

- A kórházban.- felelte neki Szilvi mama.

- Éjszaka, amíg te aludtál, anya és apa a kórházba mentek. – folytatta Mici mama.

- Barnikám, megszületett a testvéred! – bökte ki végül Sanyi papa.

Barnabás ugrálni és tapsolni kezdett örömében. Arcáról csak úgy sugárzott a színtiszta szeretet.

- Mikor találkozhatok vele? – kérdezte még mindig ugrálva.

- Reggeli után mindannyian elmegyünk a kórházba. – mondta Pali papa.

Úgy is lett.

Barnabás alig bírt egy helyben ülni az autóban. Folyton csak a testvérére tudott gondolni.

Mikor beléptek a kórterembe, rögtön odaszaladt az anyukájához és megkérdezte:

- Jól vagy?

- Igen kicsim, nagyon boldog vagyok, hogy te is itt vagy már velünk.

Majd a picike kis ágyra mutatott a sarokban.

Barnabás az átlátszó kicsike ágyhoz lépett és gyengéden megsimogatta a kisbaba fejét.

- Örülök, hogy megszülettél Norbi! Én vagyok a bátyád és örökre szeretni foglak téged. – súgta a picinek.

A baba mosolyra húzta a száját. Érzete, hogy jó helyre született és családja mindig vigyázni fog rá.

A szülők és nagyszülők meghatottan nézték a két fiút és nagyon büszkék voltak az egész családra. Barnabást pedig jól látható módon az Isten is nagytestvérnek szánta.