Kelekótya kabátmanó

Kelekótya kabátmanó.

A kelekótya kabátmanó

Szeretettel ajánlom Dorinának, Reginának

            Az ősz lassan a végére ért, és átvette helyét a hideg tél. Egyre több, és melegebb ruhát készített elő anya Gabónak, mikor reggelente elindultak az óvodába.

A kisfiú már elmúlt 4 éves, a Patakparti Óvodába jár, fenyőfa a jele. Egy kertes házban laknak anyával, apával, és Athos kutyával. Kedvenc játékai a legók, az autók, és a traktor, amióta egy igazin is ülhetett.

Anya a reggeli mézes tejet már langyosra hűtötte. Közben cirógatta az arcát: - Jó reggelt! Már a nap is felkel lassan. Athos már felébredt, épp reggelizik. Gabó lassan kinyitja a szemét, körbe néz a játékain. Nehezek a reggelek, sietni kell, anya megy a dolgozóba, Gabó pedig az óvodába, a két Éva nénihez, és Vera nénihez.

Amikor anya a pulcsit adná rá, Gabó megmakacsolta magát.

• Nem! – mondogatja kitartóan, még a szemét is becsukja, és a karját is megfeszíti.

Anya próbálkozik.

• Nézd, én is veszek fel pulóvert, nagyon hideg lett odakint!
• Nem! –mondja Gabó, s közben figyelte anyát.
• Gyere, segítek neked! Tudod, ma Colly kutyus is megy az óvodába! S biztos vagyok benne, hogy Lacika, Zsombi, Janka, Krisztián, és Ervin is vár már téged.

Gabó megfeszítette a karját, anya egyre nehezebben öltöztette.

• Indulnunk kell, mert elkések!

Az udvaron Athos kutyus üdvözölte őket, ugatott néhányat, és csóválta a farkát.

• Látod, rajta is jó meleg bunda van, hogy ne fázzon! –mondta anya.

Gabó figyelmesen nézte a kutyust. Mindig is volt rajta bunda. Anya olvasott a gondolatában.

• Tudod, télen vastagabb az állatok bundája, mint nyáron! Így védekeznek a hideg ellen.

Lassan az óvodához értek az autóval.

• Gyere, vedd fel a kabátod, míg bemegyünk az óvodába! –kérte anya.
• Nem! –vágta rá Gabó.
• Nem! Nem! Gabó! Ma mást még nem is mondtál!
• - Nem!- mondta komolyan Gabó.
• No, akkor slussz, plassz! Ennyi, hideg van, s a kabátot fel kell venni!

Anya elkanyarodott az ovitól, s elindult a dolgozóba. Közben arra gondolt, mi történt Gabóval, hogy ennyire nem akar öltözködni. Kényelmesek, szépek az új kabátjai. Vagy csak újak, és azért tiltakozik….

Amikor délután hazaértek az oviból, azt játszották anyával, hogy felöltöztetik a mackókat, mielőtt elindulnának sétálni velük a Kerekerdőbe. Közben anya úgy tett, mint Gabó!

• Nem akarok öltözködni! Nem akarom felvenni!

Gabó tágra nyílt szemmel figyelte.

• Tél van, hideg van. S a kabátot fel kell venni! Slussz, plassz! Ennyi! - mondta Gabó.

Anya figyelte. Még mindig nem értette, miért nem akar reggelente öltözködni.

• Digi-dugi láb, jó kis macskaláb! -mondta anya, ahogy régen Ica néni öltöztette a kicsiket a bölcsődébe. Legalább a csizmád vedd fel! – kérte anya a kismackót.

 Nagy nehezen felöltöztették ketten a kismackót, aztán kivitték magukkal az udvarra, míg vacsorát adtak Athosnak, a kutyusnak. Majd  ők is megvacsoráztak, Gabó, anya, és apa is.  

Fürdés után anya még mesélt még Gabónak. A Kerekerdőben élt egy mackócsalád, anya, apa, és a kis bocs, aki nem szeretett öltözködni. Gabónak kerekedett a szeme.

• Ez meg milyen mese? - gondolta.
• Gabó! Segítsünk mackó mamának! Mit tegyünk, hogy felöltözzön a kis bocs?

Gabónak eszébe jutott, hogy minden medve szereti a mézet.

• Adjunk neki mézet!
• Ez jó ötlet!- mondta anya. – De hogy fog ettől felöltözni?
• Anya! Mondjuk neki, hogy télen hideg van! S ha nem öltözik fel, akkor megbetegszik! - mondta Gabó.
• Jó! De mi lesz, ha azt mondja, nem akar felöltözni!? – kérdezte anya.
• Mondjuk neki, hogy legyen ügyes, télen mindenki melegen öltözik fel! Még a kutyusok is! Slussz, plassz!
• Jó! Mondjuk! – mondta mosolyogva anya.

Később betakargatta Gabót, megsímogatta a hátát, s közben elmondta az altatós mondókát, amit még Ica néni mondott a bölcsődében.

"Takaród had igazítsam,

Puha párnád kisimítsam,

Legyen álmod kerek erdő,

Madaras rét, bokor-ernyő.”

Az álom lassan rátalált Gabóra. S a szeretet körbeölelte, mint egy puha meleg takaró.

 A hold itt –ott kikukucskált a felhők közül, aztán átadta helyét a szürkeségnek.  Athos kutyus a csillagos égbolt alatt őrizte a házat. Ez volt a dolga.

Másnap reggel anya ébresztgette Gabót!

• Jó reggelt! Már Athos is felkelt!

Gabó még Álomország határán járt. Azt álmodta, hogy az éjszaka leple alatt, egy szeleburdi kabátmanó a család összes meleg ruháját eldugta.

• Nem mehetek óvodába, pizsamába, meg fürdőköpenybe! Ma várjuk a Mikulást is! És anyáék sem mehetnek pizsibe a dolgozóba! Mindnyájan megfázhatunk ebben a hidegben! Most aztán hogy legyen! ?
• Ez nem volt jó ötlet!- mondogatta Gabó. S kinyitotta a szemét, látta anyán már a pulcsija van, s kezében a kedvenc bögréje.
• De jó hogy álmodtam az egészet! - gondolta Gabó, s elkortyolgatta a finom langyos mézes tejet.
• Gyere öltözködni! Hozom a meleg ruhádat! - mondta anya.

Gabó majdnem azt mondta, hogy nem, de aztán meggondolta magát. A sapkáját már egyedül vette fel. Anya pedig csak mosolygott, tetszett neki ez a változás.

• Nagy örömet szereztél nekem kisfiam! Milyen jól indul ez a reggel! Mindig tudtam, ügyes fiú vagy!

Amikor indultak,  Gabó elköszönt Athostól, meg is dicsérte.

• Ügyesen őrizted a házunkat! – mondta, ahogy apától hallotta.

Tudta, már nagyon várják a barátai az oviban, Lacika, Zsombi, Janka, Krisztián, és Ervin. Valamint Colly a kutyus. A hó pedig szép lassan mindent beborított. A házakat, a fákat, még a bimm-bamm tornyot is.

Az illusztrációt Súlyok Etelka készítette. Köszönöm szépen.