Különös kívánság

Különös kívánság.

Különös kívánság

Szeretettel ajánlom Attilának és Eszternek, akik a legnagyobb örömöt hozták az életünkbe.

Régen történt, amikor még az álmok is valóra váltak. Hideg tél volt, s olyan fehér volt minden, mintha egy nagy fazékból kifutott volna az összes tejbegríz. Csak a varjúk hangos károgása hallatszott innen is, onnan is. A szél megcibálta a fák havas ágait.

 A Mikulás egy nagy bögre mézes csipkebogyóteát kortyolgatott a jó meleg szobájában, s közben a listáját nézegette. Egyenként pipálta ki a neveket, nehogy valaki kimaradjon. Egyszer észrevette, hogy egy boríték beesett a karosszék alá, amikor kirázta a zsákot. Kinyitotta, és a következő sorokat olvasta:

          Kedves Mikulás!

     Én nem magamnak kérek ajándékot, hanem a kishúgomnak, aki nagyon beteg.  Azt mondta a doktor bácsi, hogy őt a szeretet gyógyítja meg. Kérlek, hozz nekem ebből a szeretet –életfűből egy cseréppel. Nagyon köszönöm!

Üdvözlettel: Pisti

• Hú! – sóhajtott nagyot a Mikulás, és megvakarta üstökét. –Ilyet még sosem kért tőlem senki! Mennyivel egyszerűbb beszerezni egy terepasztalt villanyvonattal, egy alvós
• babát vagy egy távcsövet, de szeretet élet-füvet hol találjak?

Épp akkor kopogtattak az ajtaján.

• Bújjatok be! A legjobbkor jöttetek!- szólt a belépő manókhoz. – Olvassátok csak el ezt a levelet!

A manók meresztették a szemüket, tátották a szájukat, és csak hümmögtek. Tisztes kort megértek, de bizony amióta világ a világ, ilyen különös kívánság nem érkezett a Mikulás címére. Ha hintalovat vagy fakockát kértek volna, azonnal szóltak volna az asztalosmesternek. De így? Még kettőt kell aludni, s pakolhatják az ajándékokat a zsákba.

• Van a polcon, egy régi könyv, megkeresem!- szólt az egyik manó.
• Szeretet-életfű-virág-szívvirág!- olvasta a lap alján.
• Tél van! Hol találunk mi ilyen virágot?- mormogta a manó.
• Csak a virágboltban! –vágta rá a másik. – El is megyünk érte!- mondták szinte egyszerre.
• Sapka, sál! –szólt utánuk a Mikulás. Jól felöltöztek, mert nagyon hideg volt.

Először a város legnagyobb virágboltjába kötöttek ki. Volt ott mindenféle különleges növény, de szívvirágról nem is hallottak. Másodszor a város legszebb virágboltját keresték fel a manók, de bizony hiába mondták, hogy így, meg úgy, a szívvirágot ott sem találták meg.

 Harmadszorra a város legkisebb virágboltjába tértek be. Egy fiatal lány fogadta őket. A manók illendően köszöntötték, s elmondták, hogy mi járatban vannak.

 A lány térült-fordult, majd megjelent egy cserép gyönyörű szívvirággal. A manóknak a lélegzetük is elállt.

• Micsoda szerencse, már azt hittük, sose találjuk meg!
• Jó szívvel adom, legyen örömötök benne! – mondta kedvesen a lány. A manók bebugyolálták a szívvirágot, nehogy megfázzon.

Volt ám öröm a Mikulás házában. Lassan készülődtek, pakoltak a manók. Minden játék, szaloncukor, csokoládé, képeskönyv bekerült az óriási zsákba. A Mikulás már a meleg prémes piros köpönyegét gombolta be, s tette fejére a sapkáját. A rénszarvasok türelmetlenül toporogtak a hóban.  Majd a szán elindult, s nemsokára a felhők közelében suhant. A manók integettek utána.

  A nap végére minden ajándék eljutott a gyermekekhez. A csillagok úgy szikráztak azon az éjszakán, az égbolton, mint milliónyi gyémánt.

  Pisti szobájának ablakát jégvirágok díszítették. Mire reggel a kisfiú kinyitotta a szemét, ott díszelgett a szívvirág is. Pisti máig sem érti, hogy került be a csukott ablakon, de az fő, hogy ott volt. S láss csodát: kistestvére is jobban érezte magát, a lázrózsák is eltűntek orcájáról.

• De gyönyörű! A nagymama kertjében is pont ilyen nő nyáron!- kiáltott fel a kislány.

     A piros szívecskék sorban csüngtek a száron. Pisti talányosan mosolygott. Nincs is fontosabb, az egész világon, mint a szeretet.”- gondolta.

      Szép volt ez a reggel. Együtt teázott a család, apa, anya s a gyerekek. A citromos tea mellé mézeskalács is került. A hazafelé úton a Mikulás csak mosolygott a hófehér szakálla alatt.

• No, meglepődnek majd a gyerekek, ha föl akarják húzni a csizmájukat! – kiáltott fel. – Dugig pakoltam ajándékkal! - S hangos       nevetését visszhangozták a zúzmarás fák és a bokrok.

Itt a vége, fuss el véle, szaladj vele Bátaszékre!                                       Az illusztrációt Súlyok Etelka készítette. Köszönöm szépen.