Kengu és a tükörképe.
A nap hétágra sütött, az ég tiszta kék volt, a fű meg üde zöld.
Ott játszadozott a füves pusztán Kengu, a kedves kis kenguru. Egyszer csak egy tópartra ért. Belenézett. Hát képzeljétek el, hogy valaki visszanézett rá a vízből!
- Ki vagy te? – kérdezte tőle. De az nem válaszolt.
- Miért nem válaszol?- töprengett.
- Ki vagy te? Nagyon hasonlítasz rám. De hogy kerültél oda, a vízbe? Ott élsz?- most se válaszolt senki. Ekkor egy kis cseppecske, valahonnan fentről belehullott a vízbe, pont annak a valakinek az orrára. Gyűrűsödni kezdett a víz, aztán újra kitisztult. Akárhányszor a víz fölé hajolt, az a valaki is fölé hajolt. Ha beszélni kezdett, az a valaki meg tátogott. Minduntalan utánozta őt.
Ekkor szállt el fölötte Kacagójancsi.
- Ó, te kis oktondi, az a tükörképed!
- Tükörképem? – nézett rá csillogó szemekkel.
- Igen, te magad tükröződsz benne vissza! – Kacagójancsi jókedvűen tovaszállt. Kengu pedig még egy jó ideig nézegette magát a tó tükrében. Képzeljétek! Egy újabb cseppecske hullott bele a vízbe. Aztán több, egyre több, eleredt az eső.
Kengu felnézett az égre, a szürke esőfelhőkre, majd még egyszer visszanézett a tóra, aztán egy darabig ugrált a tó körül, majd boldogan hazament.
Ha nem eredt volna el az eső, akkor az én mesém is tovább tartott volna.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Hétvégén Boglárka Zsombiéknál volt születésnapi partin. A lakás gyönyörűen ki volt díszítve lufikkal, színes zászlókkal, ünnepi asztalterítővel, fejdíszekkel, papírcsákókkal, konfettivel, szalvétáv...
Elolvasom
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy tyúkanyó, s annak tizennégy tojása. Épp kotlott. Tizenhárom csibe már megszületett. A tizennegyedik, még meg se mozdult. Tyúkanyó türe...
Elolvasom
Óvatosan, csendben takarta be a földet a hólepel, hogy ki alatta szundikált, fel ne ébressze, és pihe-puha palásttal, hogy ne fázzon. Ágak hajlottak a kristályok súlya alatt, míg a lágy fuvallat bo...
Elolvasom
Egyszer született egy aprócska szellő. Olyan volt, mint egy csecsemő, gyönge, törékeny, és aranyos. - Kopp-kopp-kopp- bejöhetek?- Mókuska kinyitotta az ablakot. - Gyere be, nyugodtan! Milyen kellem...
Elolvasom
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Gani Zsuzsa hobbi meseíró, történetíró, versíró
Kilenc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. A mesékkel szórakoztatás és az örömszerzés a célom. Ha mosolyt varázsolok a gyermekek orcájára, ha a szívét, lelkét megérintettem, már megérte írnom. Szívesen ír...