Barion Pixel

Kengu és a tükörképe

 

 A nap hétágra sütött, az ég tiszta kék volt, a fű meg üde zöld. 

Ott játszadozott a füves pusztán Kengu, a kedves kis kenguru. Egyszer csak egy tópartra ért. Belenézett. Hát képzeljétek el, hogy valaki visszanézett rá a vízből!

-          Ki vagy te? – kérdezte tőle. De az nem válaszolt.

-          Miért nem válaszol?- töprengett.

-          Ki vagy te? Nagyon hasonlítasz rám. De hogy kerültél oda, a vízbe? Ott élsz?- most se válaszolt senki. Ekkor egy kis cseppecske, valahonnan fentről belehullott a vízbe, pont annak a valakinek az orrára. Gyűrűsödni kezdett a víz, aztán újra kitisztult. Akárhányszor a víz fölé hajolt, az a valaki is fölé hajolt. Ha beszélni kezdett, az a valaki meg tátogott. Minduntalan utánozta őt.

Ekkor szállt el fölötte Kacagójancsi.

-          Ó, te kis oktondi, az a tükörképed!

-          Tükörképem? – nézett rá csillogó szemekkel.

-          Igen, te magad tükröződsz benne vissza! – Kacagójancsi jókedvűen tovaszállt. Kengu pedig még egy jó ideig nézegette magát a tó tükrében. Képzeljétek! Egy újabb cseppecske hullott bele a vízbe. Aztán több, egyre több, eleredt az eső.   

Kengu felnézett az égre, a szürke esőfelhőkre, majd még egyszer visszanézett a tóra, aztán egy darabig ugrált a tó körül, majd boldogan hazament.

Ha nem eredt volna el az eső, akkor az én mesém is tovább tartott volna.

 

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

PRÉMIUM Gani Zsuzsa Prémium tag

Kilenc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. A mesékkel szórakoztatás és az örömszerzés a célom. Ha mosolyt varázsolok a gyermekek orcájára, ha a szívét, lelkét megérintettem, már megérte írnom. Szívesen ír...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások