Kenguru bébivel a repülőn

Kenguru bébivel a repülőn.

            Kengurubébi az anyukája erszényében csücsült. Ausztráliában ajándékba vette Apa a gyerekeinek a plüss állatokat. Repülővel mentek haza, ami óriási élmény volt Kenguru mamának és kicsinyének.

            Hajnalban, mikor még a repülőgép utasai aludtak, Kenguru mama kimászott a kézipoggyászból, hogy végre körül nézzen. Óvatosan, hogy senkit ne ébresszen fel, az ablakhoz ugrott. Éppen akkor kelt fel a nap, és ez a látvány a felhők fölött egészen más volt, mint otthonában, az Ausztrál pusztában. Kengurubébi kidugta fejét az erszényből, úgy csodálta a különleges fényeket, melyek narancs, halványpiros, és aranyszínűre festették az alattuk úszó felhőket. Néhányan mozgolódni kezdtek a gépen, ezért a kis plüssállat mama ügyesen visszaugrándozott Apa sporttáskájába. Befészkelte magát oda, és hamarosan kicsinyével együtt el is aludt.

Hangos lelkendezésre ébredt.

– De jó, hogy itthon vagy Apa! Már annyira vártunk! – harsogta egy kisfiú és egy kislányhang.

–  Hoztam nektek ajándékot! – nyújtotta oda Apa a plüss kengurut.

–  Jaj de aranyos! – kiáltotta a kislány.

– Kenguru mama, és az erszényében van egy Kengurubébi! – lelkendezett a kisfiú.

Anya a megterített asztalhoz hívta Apát, mindannyian ettek, és a két felnőtt hosszas beszélgetésbe kezdett.

A gyerekek mikor befejezték a vacsorát, Kenguru mamát és Kengurubébit bevitték a szobájukba és a többi plüss állat közé ültették, a játékpolcra.

– Ezentúl itt laksz, a bébiddel együtt – mondták. Simogatták finom, puha szürke bundáját, az erszényéből kivették, majd visszatették a Kengurubébit.

–  Holnap megmutatjuk nektek a kertet és elviszünk sétálni is! – ígérték.

Este miután a gyerekek elaludtak Kenguru mama biztatóan beszélni kezdett Kengurubébihez.

– Meglátod kicsim, nem hiába tettük meg ezt a nagy utat! Jó lesz nekünk itt, ezek a gyerekek törődnek majd velünk!

Így is történt. A kisfiú és a kislány másnap vitték magukkal a plüss játékot. Megmutatták a virágzó gyümölcsfákat, a sziklakertet, kivették az erszényből Kengurubébit, vele a kislány, Kenguru mamával a kisfiú hintázott.

Mikor elfáradtak, bementek a kertből a házba, ahol Apa élménybeszámolót tartott. Nagyon sok fotót készített Ausztráliáról, azokat nézegették. Sydneyben látta az Operaház épületét, mely nagyon lenyűgözte őt. A rengeteg esőerdőről, sivatagról és a sok városról készült képek között volt egy, amin három sziklát lehetett látni, mögötte kéklő hegyekkel. Apa azt magyarázta, hogy ez egy nemzeti Parkban készült, és Három nővér a sziklák neve.

Hamar eltelt a nap. A plüss állatok hálásak voltak, hogy a gyerekek ilyen szeretettel vették őket körül. Mikor beesteledett, a gyerekszobában a kisfiú így szólt:

– Úgy szeretném én is látni azokat a kéklő hegyeket, a sziklákat, a kenguruk földjét! Kenguru mama, nem vinnél el az erszényedben bennünket a hazádba?

– Van repülőtök?– kérdezte Kenguru mama.

– Igen, karácsonyra kaptunk legot, repülőt lehetett belőle építeni! – felelte a kisfiú.

– Sebesen száll, mint a gondolat? – kérdezte Kenguru mama. Ha igen, akkor indulhatunk is!

– Igen, jól megépítettük, gyorsabb a képzeletnél is! – felelték a gyerekek.

A kenguru az erszényéből kivett egy kis üveget, abból mindannyian ittak egy– egy kortyot, ezután a varázsital hatására épp akkorák lettek, hogy be tudtak szállni a gépbe.

– Akkor gyerünk! Útra fel! – azzal Kenguru mama erszényében Kengurubébivel beugrott az ajtón, a kisfiú odaült a kormányhoz, a kislány a háta mögé. Kenguru mama odaadta a kicsit az ölébe, ő pedig odaült a kisfiú mellé, mert navigálni szerette volna őt.

Hála a gondolat sebességének, hamarosan meg is érkeztek a kenguruk otthonába. Kenguru mama elvezette őket azokra a helyekre, amelyeket Apa fényképezett. Megmutatta, hol született Kengurubébi ezelőtt nyolc hónappal. Közben elmondta, hogy babszem méretű kisfia világra jötte után maga mászott be az erszényébe, ahol hónapokig fejlődött, növekedett. Nem sokára ki is szállhat egész napra ebből a biztonságos, meleg helyből a kicsi. Hamarosan nem csak tejet ihat, hanem ehet friss lombot, füvet, egyéb növényeket is.

Eljutottak abba a nemzeti parkba, ahol a kéklő hegyeket lehetett látni, és a három sziklát, a Három Nővért, amely úgy elragadta a gyerekek fantáziáját. Sziklát másztak és sárkányrepülőn ültek, sok vízesést és nagyon meredeken közlekedő vasutat is láttak.

Csodálták Kék– hegységet, ámultak és bámultak. Még arra is volt idejük, hogy vegyenek ajándékba egy kedves kis szürke, a hasán fehér színű plüss koala macit a szüleiknek. Mivel reggelre haza szerettek volna érni, visszaültek a hegy lábánál landolt lego-repülőbe, és a gondolat sebességével haza is értek, mire a nap felkelt. Otthon aztán ittak mindannyian Kenguru mama varázsitalából, melyet az erszényében kis üvegben hozott magával az útra, ettől ismét gyerek, illetve plüss állat nagyságúvá váltak. Gyorsan bebújtak az ágyba, és azonnal elaludtak.

Anya hangját hallották, ahogyan ébresztgette őket.

– Hasatokra süt a nap, keljetek fel, gyertek reggelizni!

            Kiugrottak az ágyból, keresték a koala macit, hogy odaadhassák Apának és Anyának, de nem találták sehol.

– Kengurubébi, nem tudod hol a koala? – kérdezte a kislány. Választ nem kapott. A plüss állat hallgatagon ült Kenguru mama erszényében.

A kisfiú kereste a repülőt, az ott állt a megszokott helyén, a polcon. Kiment a szobából, látta az asztalon heverni a fényképeket Ausztráliáról. Akkor hirtelen rájött, hogy az esti beszélgetés nyomán feltámadt képzeletük vitte el őket oda, ahol az apukájuk járt az előző hetekben.

Visszament a szobába, odaadta Kengurubébit a testvérének, ő pedig felvette Kenguru mamát.

A kislány megsimogatta a kicsit.

– De szép volt a kéklő hegyek között! – sóhajtotta.

– Ugye csodálatos a szülőföldem? – szólt egy vékony hangocska. A kislány ránézett Kengurubébire, akinek rezzenéstelen arca semmit sem árult el, mégis ő úgy látta, hogy az cinkosan rákacsintott.