Ketten egy csigaházban

Ketten egy csigaházban.

            A csiga unta már, hogy a házán dobolnak az esőcseppek. Előző nap kezdett hullani, és azóta egy percre sem állt meg, esett egyfolytában. Egy pillanatig sem ázott, hiszen fedél volt a feje felett, de szeretett volna a szabadban kószálni.

            – Mikor lesz egy kis napsütés? – kérdezte hangosan, bár senki nem lakott vele, egyedül élt. Kidugta a fejét az ajtón, de gyorsan vissza is húzta, mert egy pár csepp épp a szarvát találta el.

– Jobb lesz, ha még olvasok egy kicsit! – motyogta, és elővette a tegnapi újságot, mert aznap még nem járt a varjú-posta arra.  Fellapozta az apróhirdetéseket, és az egyik nagyon felkeltette az érdeklődését. A következőképpen szólt:

„Házatlan csiga albérletet keres. A főbérlőnek takarítással, bevásárlással, főzéssel, mosással fizetek. Megtaláltok a nagy lapulevél alatti porhanyós földön. ”

– Uh, ez jó lehet! A házamban elférünk ketten is, és ha befogadom a hirdetőt, soha többé nem kell házimunkát végeznem! Lazsálhatok kedvemre! – dünnyögte elégedetten a házas csiga. Hamarosan kiolvasta az újságot, és kinézett az ablakon. A fűszálakon még ott lapultak az esőcseppek, de a napsütésben már úgy csillogtak, mint a gyémánt. Az égen megjelent egy óriási szivárvány, és a vörös, narancs, sárga, zöld, kék, és ibolya színek mesebelivé varázsolták a tájat.

– Mindjárt indulok, és megkeresem a házatlan csigát! – suttogta magában. Néhány perc alatt felszáradt annyira a környék, hogy tudott rajta anélkül közlekedni, hogy bele ragadt volna a sárba. Szerencséjére a nagy lapulevél közel zöldellt hozzá, éppen az út túloldalán, és így egy óra múlva már ott kopogtatta a porhagyós földet alatta.

– Hahó, merre talállak házatlan csiga? – kérdezgette.

– Erre, erre, miért keresel? – dugta ki a fejét a csiga.

– Albérletet keresel, igaz? – tudakolta a házas.

– Igen! Szeretnék már innen kiköltözni! – bólogatott a házatlan.

– Ha megosztom veled a házam, minden munkát elvégzel egyedül? – akart biztosat tudni a házas.

– Igen, ez a fizetség a szállásért! – felelte a házatlan.

– Áll az alku! – egyezett bele a házas.

– Mikor költözhetek? – kérdezte a házatlan.

– Lássuk csak! – gondolkodott a másik. – Akár azonnal! –folytatta.

– Összeszedem a holmim! – felelte boldogan a házatlan, és bement a levelek közé. Hamarosan egy váltás inggel, nadrággal és kalappal érkezett vissza.

– Bújj be! – hívta a házas csiga, és kinyitotta az ajtót, majd megmutatta a szobáját, melyet azonnal el is foglalt a másik.

– Megmutatod a konyhát és a fürdőszobát is? – érdeklődött a házatlan. – Hiszen ott kell majd mosnom, főznöm rád! – folytatta.

– Persze! Gyere velem! Nem túl nagy, egynek nagyon kényelmes, ketten kicsit szűkösen leszünk, de meg fogjuk szokni! – nyugtatta a házas.

– Ó, nagyon szép! – dicsérte az ízléses berendezést a házatlan csiga. A házas csiga büszkén nézte a lakását. Még soha senki nem járt nála, soha senkitől nem hallotta, hogy az ő otthona mennyire vonzó. Pedig milyen jó érzés tudni!

– Pihenj le, én megyek és kimosom az inged és a nadrágod. Hol tartod a szennyest? – kérdezte a házatlan csiga.

– Ott van a sarokban egy tároló edényben! – mondta a házas csiga és ledőlt a nappaliban, amíg a társa kimosta a ruhákat. Mikor kész lett, a befogadott azt kérdezte:

– Hol találom a nyersanyagokat a vacsorához?

– A kamrában van zöld levél, banán és alma, zöldségek és fűszerek. Készíts belőle valami finomat! – hangzott a válasz.

A házatlan csiga majd elhagyta kezét, lábát, úgy sietett. Igyekezett megfelelni az elvárásoknak, és rövid idő alatt finom ételt rittyentett.

– Ülj ide az asztalhoz! Társaságban jobban ízlik az ennivaló! – hívta a házas csiga. A házatlan csiga leült mellé, és ketten elfogyasztották az ételt. Azután a megállapodás szerint elmosogatott, elpakolt és felmosta a konyhát. Mikor mindennel elkészült, azt kérdezte:

– Van még valami kívánságod, vagy elmehetek a szobámba?

– Gyere, ülj mellém és beszélgessünk! – kérte a házas csiga.

A házatlan csiga teljesítette a kívánságát, de a második mondatnál lecsukódott a szeme és elaludt a kanapén.

– Ó, te szegény, jól elfáradtál! Pihenj nyugodtan! – suttogta a másik, és betakargatta. Ült mellette, és arra gondolt, még sem jó dolog, ha az egyikőjük agyon dolgozza magát, a másik pedig nem csinál semmit. Ha megosztják a munkát, akkor marad idejük közös játékra és sétára, beszélgetésre is. Másnap a házatlan csiga sokáig aludt. Mire felébredt, az asztalon várta a reggeli.

– Ne haragudj, hogy elaludtam! Nekem kellett volna dolgozni, hiszen ebben állapodtunk meg! Tiéd a ház, és befogadtál, én pedig munkával fizetek! – szabadkozott szegényke.

– Nem haragszom! Fáradt voltál a sok elvégzett feladattól, amit kaptál! Nem volt helyes úgy megállapodni, hogy mindent te csinálj! Ezentúl együtt végezzük el a munkát! Akkor több időnk marad más dolgokra! – jelentette ki a házas csiga.

Ettől a naptól fogva együtt mostak, főztek, takarítottak, közösen vagy felváltva készítettek ennivalót. Mindkettejüknek maradt szabad ideje, amit játékkal, sétával és beszélgetéssel töltöttek.

– Nem vagyok terhedre? – kérdezte egy napon a házatlan csiga.

– Egyáltalán nem! Olyan jó, hogy ketten lakunk a házban! – felelte a házas csiga.

– Szólj, ha megbántad, hogy befogadtál, akkor visszamegyek a nagy lapulevél alá a porhanyós földre! – kérte a házatlan csiga.

– Rendben. Szólok! – ígérte a házas csiga.

            Ha eső esett, ha szél fújt, ha erősen tűzött a nap, a csigaház védelmet nyújtott számukra. Egy napon mégis elköltözött a házatlan csiga, mert családot alapított a nagy lapulevél alatt, ahol zöld fűből épített otthont maguknak. A házas csiga is talált párt, így ő sem maradt magányos. A barátok gyakran találkoztak, családi rendezvényeket tartottak a réten, ahol ezer virág nyílik. Én gyakran találkozom velük, ha arra járok. Ti is láttátok őket arrafelé?