Könnycseppek párbeszéde

Könnycseppek párbeszéde.

                A világ sós vízű tengerei között van egy, mely a gyerekek könnycseppjeiből jött létre. Mikor egy kisember sírva fakad, azok az arcán végig peregnek, de utána senki nem látja, hová tűnnek.

            Ahogy a természet körforgásába bekerülnek, felhőkben utaznak ezernyi kilométert, azután lecsapódnak az arany és gyémánt hegység szikláin, végül vízesés formájában a Gyerekkönny-tenger vizébe hullanak. Mikor megérkeznek, a többiek kikérdezik őket. Mindannyian kíváncsiak, mi történt, hogyan keletkeztek.

Egy este a szokásosnál is több víz ömlött a tengerbe.

– Ma éjjel nagy beszélgetésnek nézünk elébe! – szólt egy ezeréves csepp.

Az éjszaka kezdetére a vízesés robaja elcsendesült. Ekkor összeült a Nagytanács, és hívatták az új lakókat. Az elnök, aki már maga sem tudta hány ezer éve került ide, kényelmesen elhelyezkedett a székében, és faggatózni kezdett.

– Mi a neved és honnan jöttél? – kérdezte az első újoncot.

– Magyarországról, egy szép városból, Debrecenből érkeztem. Jancsi a nevem, egészen mostanáig az övé voltam. Ma este azonban éktelen sírásra fakadt, mert elromlott a távirányítós autója, és az apukája nem tudta megjavítani – felelte a könnycsepp.

– Gyakori eset – szólt egy százéves, aki maga is elromlott játék miatt került ide.

– Te kié vagy? – fordult az elnök a második újonchoz.

– Éváé, aki nem akart fogat mosni, azt mondta, hogy az fáj neki – felelte.

– Hallottunk már ilyet! Ezért aztán kár bennünket ilyen nagyra duzzasztani! – jegyezte meg egy kétszáz éves.

A soron következők azért érkeztek, mert Jutka és Peti még szeretett volna televíziót nézni, de a szülei kikapcsolták, mert későre járt az idő, másnap korán keltek. Volt, aki úgy került ide, hogy a gazdája elesett, és megütötte magát. Néhányuk olyan gyerekektől érkezett, akik nem akartak lefeküdni. Sokan egy rossz álom miatt lettek a Gyerekkönny-tenger cseppjei.

A Nagytanács tagjai úgy érezték, sosem lesz ezeknek a párbeszédeknek vége, annyira hosszúra nyúlt a meghallgatás. Olyan dolgok hangzottak el, melyek miatt a gyerekek évezredek óta könnyeket ejtenek.

Hajnalodott, mikor felfigyeltek egy apró kis cseppre, aki a sor végén, szerényen álldogált.

– Elmondod nekünk a történetedet? – kérdezte tőle a sok ezer éves elnök.

– Megpróbálom – szólt a picike.

– Hallgatunk! – bíztatták a sokszáz éves tagok.

– Nekem nagyon sok társam él itt. Már csak én maradtam a kisgyereknél, akitől származom. Sok estén át könnyezett. Az anyukája nagyon beteg lett, és mivel az apukája már régen elköltözött tőlük, őt egy nevelőszülőhöz adták. Ez az asszony elvitte játszótérre, fagyizni, állatkertbe, vidámparkba, kapott rengeteg ajándékot tőle, neki mégis nagyon hiányzott az anyukája. Esténként a párnába fúrta a fejét, és álomba sírta magát. Ahogy telt-múlt az idő elapadtak a könnyei. Én maradtam meg egyedül neki. Ma azonban jó hírt kapott. Végre hazamehet, kiengedték a kórházból a mamáját, újra együtt lehetnek! Mikor összepakoltak és hazavitték, az anyukája már várta. Az otthoni bögréjébe tejet öntött és müzlit tett bele, éppen abból, amit ő annyira szeret. Az ágya megvetve, a pizsamája kikészítve, a macija a párnán, és mellette egy apró ajándék, amit Anya készített. Egy kis kert közepére rajzolt egy cicát, akit virágok vettek körül.

Anya ölbe vette őt, és azt mondta, hogy nagyon hiányzott neki a kórházban, és hogy ez jobban fájt, mint a betegség. Megígérte, hogy ezentúl mindig együtt maradnak. Én, az utolsó könnycsepp akkor gördültem le a gyermek arcán. Pici vagyok, de annál nagyobb örömöt hordozok. A megkönnyebbülését, a szeretetét, az összetartozásét – fejezte be a mondandóját a könnycseppecske.

A Nagytanács egy darabig nem tudott megszólalni. Gyerek örömkönny ezerévenként egyszer érkezik hozzájuk.

– Örülünk, hogy köztünk vagy! Telepedj le, és élj boldogan! – mondta az elnök.

            Azon az éjjelen nem érkezett több újonc. A Gyerekkönny-tenger hullámai megnyugodva ringatóztak a felszínen. A világon egy kisgyerek sem sírt, mindenki nyugodtan aludt az ágyában. Álomországban jártak, ahol a színek és fények mesebeli szépségűek, és örömöt sugároznak mindenkire, aki eljut hozzájuk.