Ki ér többet?

Ki ér többet?.

Kinga, Karesz és Krissz felültek a kisvasútra és végig zakatoltak a Csalafinta csalitosban, a vadregényes fák között, a csobogó patak mentén, egészen a harmatos vízű csillámló tóig.

Ott leszálltak, leültek a parton a szép öntöttvasból készült padra. Illatos, bordó futórózsa fonta körbe. Már otthon eldöntötték, hogy itt döntik el, hogy melyikük ér többet? Pont erre járt Szarvas Szolanzs. - Szervusz drága barátom!- köszöntötték mindhárman. Van egy kis időd? Megkérünk téged, hogy te légy a bíró, te dönts abban, hogy melyikünk ér többet? - Fontos ez nektek? – kérdezte. - Igen, nagyon! - felelték. - Rendben, akkor nagyon szívesen.

Üljetek a padon egy darabig, én figyelni foglak benneteket. - De mit csináljunk? - kérdezték. - Egyenlőre ljetek le, aztán majd kiderül. - Hát jó! - álltak rá. - Kezdődhet a játék! - Szarvas Szolanzs leült a szemben levő padra és figyelni kezdte őket. Egyszer csak Kinga a földön egy réti sas fiókát vett észre. Magányosan, csapzottan, láthatóan éhesen, szomjasan hevert ott. Vajon mi történhetett? Ekkor eszébe jutott, hogy egyszer azt hallotta, hogy, hogy a testvér kilökheti a másikat a fészekből. Lehet, hogy itt is ez történt? Mindenesetre segítenem kell rajta ez nem is kérdés. Gyorsan font egy fűzfa kosarat, a tó szélén álló fűzfa vesszejéből. Óvatosan betette a fiókát. Elviszem a madármentőkhöz, itt vannak nem messze.

Karesz füstöt vett észre a közelben. Sietve közelítette meg. Látta, hogy elhagyatott a hely, de nemrég táborozók jártak itt, akik vélhetőleg zsarátot hagytak, ami a nagy melegtől már a belobbanás szélén állt. Szaladt a tóhoz, melynek szélén eldobált műanyag flakonok hevertek. Kettőt gyorsan megtöltött és sietett vissza. Még időben ráöntötte a vizet kellő távolból, majd még egy darabig figyelte. A parázs sisteregve, még nagyobb füstöt okádva, de végleg kialudt. – Lehetett volna nagyobb baj is és akkor hívhattam volna a tűzoltókat. De szerencsére magam is el tudtam hárítani a nagyobb bajt- mosolyodott el. Visszament az eldobált flakonokért, összegyűjtötte és kidobta a kukába.

Krissz nyüszítést hallott keleti irányból. Felkeltette érdeklődését a hang, úgy érezte baj lehet. Sietve ment a hang irányába. Egy aprócska kiskutyus nyüszített a rókacsapda fogságában. A bal lába beszorult. - Segíts rajtam! - nyüszítette. - Igen, máris! – mondta Kinga. Gyorsan keresett egy erős, vaskos botot, amivel a csapdát szétfeszítette annyira, hogy az aprócska kóbor kiskutyus ki tudta húzni a bal lábát. Szerencsére nem lett nagy baj, mert lábra tudott állni, sőt bicegni, majd járni is tudott rajta. Hálálkodva köszönte meg a segítséget, majd odébbállt. - Nagyon szívesen! Örömmel tettem - mondta Kinga és visszament a többiekhez.

- Na, drága Szarvas Szolanzs barátom eldöntötted már, hogy melyikünk ér többet? - Rendben! Hmmm…hmmmm - törte a fejét, erősen törte, hmmm…hmmmm, aztán megszólalt: - Nem tudok igazságot tenni köztetek, ezért össze kell hívjam az erdő bölcseit. Tanácstalan vagyok. Tegyünk együtt igazságot! Így is lett. Összeültek az erdő bölcsei. Három nap, és három éjjel tanakodtak. Az egyik ezt mondta, a másik azt, míg a harmadik éjjel mégis megegyeztek. - Mindannyian valami jót tettetek, ráadásul magatoktól. Senki se kérte. Mégis megláttátok, hogy mi a helyes, mit kell tennetek.

Egyikőtök sem ér többet a másiknál, mert mindhárman egyformán sokat értek.

Kinga, Karesz és Krissz megköszönte a bölcsek őszinte véleményét. Közösen elvitték a madárfiókát a madármentőkhöz, akik ezután tették a dolgukat.