Kiscicák a mozgólépcsőn


https://webshop.meskete.hu

            Közeledett a hét vége, a családok bevásárláshoz készülődtek. Kati és Feri néhány hónapja egy szép házban éltek, a kiskertben még nem termett zöldség, gyümölcs, felírták a bevásárló listájukra az almát, szőlőt, sárgarépát a többi beszerzendő...

Kép forrása: pixabay.com

            Közeledett a hét vége, a családok bevásárláshoz készülődtek. Kati és Feri néhány hónapja egy szép házban éltek, a kiskertben még nem termett zöldség, gyümölcs, felírták a bevásárló listájukra az almát, szőlőt, sárgarépát a többi beszerzendő dolog mellé. Kati kedvenc fonott kosarába néhány kisebb szatyrot is tett, melybe ezeket majd belerakja.

            Indulás előtt még kiszaladt a kertbe, ahol Cica mama és öt kis újszülött macska várta. Megsimogatta őket, majd tejet töltött a tálkájukba.

– Nem sokára hazajövünk! Vásárolunk, aztán elhozzuk a gyerekeket az iskolából, aztán tiétek a világ, játszhattok kedvetekre! – mondta.

Pár perc múlva kedvenc kosarával a karján és Ferivel az oldalán megjelent az ajtóban, és bezárta. Ahogy elhaladt a cicák mellett, a mobil telefon csengő hangja megszólalt. Letette a kosarat, hogy előkotorja a kézitáskája mélyéről, a jól ismert dallam már harmadjára hangzott el, mire sikerrel járt. A kismacskák érdeklődve figyelték az orruk elé helyezett tárgyat.

– Mi lehet ez? – kérdezték a mamájukat.

– Ezzel szoktak vásárolni menni, ilyenkor üres, de mire hazajönnek a gyerekekkel, addigra mindenféle finomsággal van tele! – felelte.

Miközben ők beszélgettek, Feri kiment és beült az autóba, beindította, Kati ennek ellenére még mindig háborítatlanul csacsogott.

– Gyertek, nézzük meg hová viszik a kosarat! – mondta a legfoltosabb kiscica.

– Rendben! – egyezett bele a fehér cica.

– Én is veletek megyek! – szólt a fekete cica, és ahogy kigondolta, úgy is tett. Ő ugrott elsőként bele a kosárba, bebújt az egyik szatyor alá. Követte őt a fehér cica, majd a legfoltosabb is. Két kistestvérük az anyukájuk mellett félénken kucorgott, ők nem mertek beugrani az ismeretlen helyre.

– Gyertek ki onnan! – szólt Cica mama, de ekkor már Kati befejezte a beszélgetést, és útnak indult, mert Feri már türelmetlenül várta.

Cica mama aggódva nézett a kicsinyei után, de nem tehetett semmit. Ők benn ültek a kosárban, magukra húzták a szatyrokat, így mikor Kati betette a kosarat a csomagtartóba észre sem vette őket.

– De sötét van itt! Talán még is jobb lett volna a napfényes kertben maradni! Az anyukánk nagyon haragszik!– beszélgetett a három kiscica.

Rövid idő elteltével megálltak, Kati kivette a kosarat, és elindult. A cicák kikukucskáltak belőle, és fényes padlót, sok embert láttak, no meg két nagyon érdekes, folyton mozgó lépcsőt, az egyik felfelé, a másik lefelé haladt. Feri és Kati felszálltak az egyikre, Kati letette a kosarat, mert megint zenélt a mobil telefonja.

Egy óvatlan pillanatban a legfoltosabb kiscica kiugrott a kosárból, két testvére követte. Nagyon élvezték, amit láttak. A lépcső felfelé haladt, és rengeteg cipő állt rajta. Jól lehetett bujkálni közöttük, ezért el is indultak. Senki nem vette észre őket, mert az emberek mindannyian unottan néztek előre, lefelé egyikőjük sem tekintett.

A fehér kiscica haladt legelöl, egyszerre a talpacskáját becsípte valami, akkor vette észre, hogy már vízszintesen, egyenesen haladnak, nem felfelé, így a lépcsők is kiegyenesedtek, szalagként haladtak tovább. Szerencsére még idejében észrevette, és ki tudta húzni a lábát a nyílásból. Figyelmeztette a mögötte álló testvéreit, hogy nézzenek lefelé.

Szerencsésen megérkeztek az áruház szintjére, ahol a fényes padlóra ugrottak. Megálltak, és akkor vették észre, hogy szem elöl tévesztették Katit és Ferit.

– Jaj, hogy találunk most haza? – siránkozott a legfoltosabb cica. Nem érdekelte már őket, hogy hogyan telik meg a kosár, az sem, hogy milyen egy bevásárló központ, mert egy egyenruhás ember üldözőbe vette mindhármójukat.

– Hogy kerültek a macskák a mozgólépcsőre? Hogy jöttek be az áruházba? Ide tilos macskákat behozni! – kiabálta.

A három cica riadtan menekült. A lefelé haladó mozgólépcsőre ugrottak, az emberek cipőit már nem is figyelték, csak ugráltak lefelé, olyan gyorsan, ahogy csak bírtak. A biztonsági őr szaladt utánuk, de ő a nagy tömegben sokkal lassabban haladt.

– Macskák az áruházban! Példátlan! Meg fogom büntetni a gazdájukat! Megállni! – kiabálta.

Kati és Feri meghallotta a túloldalról, ők még csak most érkeztek meg a felső szintre.

– Hallod, cicákat üldöznek! – szólt Kati.

– Igen, hallom! Gyere, mentsük meg őket! – mondta Feri, és mindketten a lefelé haladó mozgólépcsőre álltak. Elindultak, és mire leértek, ott találták a biztonsági őrt, az ő három kiscicájukkal, akiket épp akkor kapott el. A legfoltosabb jól megkarmolta, a fekete és a fehér is erre készült, mikor Feri megszólalt:

– Elnézést uram, ők a mi kiscicáink, nem régen születtek, nem tudom, hogy kerültek ide! – azzal kikapta a férfi kezéből őket, és beletette Kati kosarába. Gyorsan elköszöntek, és a kocsi felé indultak. Út közben még hallották a biztonsági őr méltatlankodását:

– Megbírságolom, mert bejöttek a macskáik! Azért is fizetni fognak, hogy engem megkarmolt a foltos!

Feri és Kati haladt előre, majd mikor végre az autóhoz értek, betették a csomagtartóba a három kiscicát.

– Nem fogják elhinni a gyerekek, hogy mozgólépcsőztek a cicáink! – mondta Kati, miközben elindultak végre vásárolni.

A három kiscica lefeküdt a sötétben, és kimerülten elaludtak. Arra ébredtek, hogy az autó megáll, a gyerekek kinyitják a csomagtartót, és a legfoltosabb cicát Peti, a feketét Ani, a fehéret Juli veszi ölbe.

– Tényleg mozgólépcsőztetek? – nevetett a kisfiú.

A cicák nem válaszoltak, hagyták, hogy dédelgessék őket. Látták, amint Kati karján a fonott kosárból sok zöldség, gyümölcs, kenyér, tej és tisztítószer kandikál ki, nem látták, honnan szerezte őket, de nem is bánták. Nekik elég volt mára az az élmény, amit átéltek.

            Cica mama aggódva várta haza a kicsinyeit. Mikor a két kislány és a kisfiú letették őket és vacsorázni mentek, a fekete, a fehér és a legfoltosabb cica elmesélte a kalandjait. A két másik foltos cica és Cica mama hitetlenkedve hallgatta.

– Mozgólépcsőző cicák? Ki hallott már ilyet? – csóválták a fejüket.

– Ha hiszitek, ha nem, mi azok voltunk! – erősködött a legfoltosabb, a fekete és a fehér cica.

Addig-addig bizonygatták, míg elhitte nekik az udvaron, az utcán, a kertvárosban az összes macska, de soha, egyiknek sem volt kedve kipróbálni, ezért történt úgy, hogy többé senki nem láthatott mozgólépcsőn cicákat.

Kovácsné Demeter Monika Iringó, meseíró

Debrecenben születtem. Itt érettségiztem a Tóth Árpád Gimnáziumban, itt végeztem okleveles vegyészként a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A BIOGAL- TEVA Gyógyszergyárban 40 évig dolgoztam gyógyszerfejlesztőként. Két fiam és négy unokám van. Gyerekkorom óta szeretek történeteket írni. A meseírást 2023-ban kezdtem, és ez új utat nyitott az életemben. Remélem, akik olvassák a meséimet, azoknak örömöt szerzek, mert akk...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!