Kisegér és a gyöngyvirág

Kisegér és a gyöngyvirág.

Ősszel a kisegér gyöngyvirág hagymát

ültetett,majd minden nap öntözte.

De eljött a tél,s a kisegér a kuckójába

maradt,amíg el nem jött a tavasz.

Valami pompás illat csalogatta őt elő,

s ekkor meglátta,a kis kannáját odakint 

felejtette,majd rácsodálkozott a gyönyörű 

szép és illatos gyöngyvirágra.

Nagyon magasra nőtt,s ő, közelebbről is

meg akarta szagolni,a csilingelő szép 

fehér gyöngyöket. Felpattant öntöző kannájára

két lábra állt,hogy elérje a gyöngyvirágot.

Olyan boldog volt, hiszen,ő ültette ősszel,

s éppen a kuckója közelében pompázik

e pompás illatos gyöngyvirág. Szagolta

és szagolta, amikor a gyöngyvirág oda hajolt hozzá.

Letépni nem akarta,s nem is gondolt arra,

hogy hazavigye,majd inkább sokszor eljön ide.

A kis katicabogár,neki is megtetszett,ő rá is

repült a zöld szárára,s beleszagolt a gyöngyházába.

Ó, mondta a kis katicabogár,de pompás és

illatos, ekkor a kisegér megkérdezte tőle 

el e jönne holnap is,meg azután s majd 

együtt gyönyörködnek benne.

Hát persze,mondta a kis katicabogár,

jaj,szólt a kisegér,hozok vizet, megöntözöm

őt. Hát így történt kedves gyerekek, hogy 

ilyen csodás hagymából gyöngyvirág született! 

Amit persze a kisegér ültetett,majd a 

hótakaró nevelt,és a tavaszi Napfény 

kicsalogatott a földből, itt áll most ő,

gyönyörű szép fehér gyöngyből!